VIII. Edevis visszatért + kviddics

74 11 0
                                    

Egy pár napig árnyéka voltam önmagamnak. Persze örültem, hogy Mrs. Norris nem halt meg, csak kővé dermedt, de azért mégis csak nyomasztó volt hallani, ahogy szidják a személyét. Ezért ugyanúgy, mint tavaly, a tanulásra koncentráltam.

A merénylet után persze elkezdett szárnyra kapni néhány teória, miszerint Harry Mardekár utódja és még azt is hallottam, hogy engem is annak hisznek. Pedig évszázadok óta Hollóhátasok voltunk. Csak az utóbbi 100 évben "szoktunk" rá a Mardekárra. Emiatt Harry, Ron és Hermione eléggé eltávolodott tőlem, a többi barátnőm meg szimplán nem vették tudomásul a velem történteket. Csak magányra vágytam és emiatt a leggyakrabban abban a csapdakönyvtárban voltam, ahol tavaly őriztem Nicolas bácsi kövét. Oda nem értek le a diákok gyanakvó morajlásai, a tanárok kioktatásai és most az egyszer azt sem bánom, hogy a barátaim sincsenek velem. Mert igaz, hogy nap mint nap találkozunk és együtt nevetgélünk, de csak Emma volt képes észben tartani azt a kérésemet, hogy Mrs. Norrist ne szidják a környezetemben. Viszont a többiek...

Sajnos tavaly nem sikerült körbejárnom ezt a könyvlabirintust, hiszen Annabelle és Piton Professzor az egészet eltitkolták előlem, de most a magam ura vagyok. Az elmúlt napokban bejártam a könyvtár minden egyes négyzet-centiméterét és felfedeztem, hogy milyen könyvek lapulnak itt. Ha tehetném éjjel-nappal itt járkálnék és fürödnék a tudás tengerében. Az egész hetet a kezdő szintű oktatókönyvekkel kezdtem. Ott nem csupán tantárgyakkal kapcsolatos dolgok voltak, hanem minden. A barkácsolástól kezdve, a szappankészítésen át, a varrásig. Engem leginkább a ritmikus gimnasztika és a légtorna érdekelt. Megvan hozzájuk a balett és a tánc tudásom, ráadásul olyan hajlékony vagyok, mint egy igazi macska. Meg egyébként is vonzott ez a műfaj. Azonban egy nap a könyvtárba vezető szűk alagúton elgondolkodtam a csapdákról. Vajon még mindig itt vannak? Lehet még őket használni?

Ahogy átváltoztam a labirintusban, lassan a leghátsó falhoz sétáltam és emlékezetből kiszámoltam, hogy hol van a belépő.

Mit művelsz, Andromeda? –érdeklődik Annabelle hirtelen.

– Semmi extrát, csak... csak kíváncsi vagyok a dolgokra... –magyarázkodok zavartan.

Hmmm... –morgolódik gyanakodva, közben én sikeresen kinyitottam az átjárót. Bent ugyanaz a tűz gyulladt meg és ugyanolyan rendezett sorrendbe voltak a palackok, mint korábban mellettük Piton versikéje. Nem haboztam, odaléptem az asztalhoz,  megmarkoltam a legkisebb fiolát és a próba szerencse elvén átmentem a fekete lángokon. Nem történt semmi. Szépen kinyitottam az ajtót és beléptem rajta.

A gyönyörű szép római oszlopokkal díszített terem közepén még mindig ott álldogált magányosan Edevis tükre. Sok mindent tudok a tükörről, többek között azt is, hogy csak a legmélyebb, rejtet vágyainkat mutatja meg, azonban múltkor nem sikerült részletesen szemügyre vennem. Még most is látom magam előtt a rémképekként megjelenő Mógus professzort és Harryt, ahogy gondolkodnak a tükör előtt én meg a tükör mögött lesek rájuk.

Ahh... Neked is előjöttek az emlékek? –kuncog keserűen az alterem.

– Igen. Olyan nosztalgikus érzésem támadt... –pillantok szomorúan egy megszáradt vértócsára a tükör előtt. Mivel hajtott a kíváncsiság, nem bírtam megállni és szép lassan a díszes tükör elé álltam. Néhány másodpercig kavarogtak a dolgok benne, de aztán kirajzolódott egy alak. Nagyon elmosódott volt, mint egy árnyék, ezért rettentően kevés látszódott belőle. Konkrétan csak a sziluettje volt ott– Ez... ez csak nem...? –hebegem zavarodottan és még közelebb mentem a tükörhöz. Szinte hozzáért az orrom. A férfi magassága elérte a tükör tetejét és eléggé szikár testalkata volt, de nem kivehető, mert úgy füstölt, mint egy vulkán– Ugye te vagy az... Te leszel a szerelmem? –suttogom a tükörnek reménykedve, mire az árny lassan bólintott egyet– Merlin szakállára... –sóhajtom mosolyogva– Szia... –köszönök kissé bekönnyezve, de szerencsére ezek örömkönnyek. A füstember most integetett nekem, közben viccesnek találta a szituációt, mert alig észrevehetően rázkódott a válla.

Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 2 Onde histórias criam vida. Descubra agora