Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 2

I. Harry "élete"

Lassan elérkezik Harry szülinapja. Édesanyám volt olyan előzékeny és sütött süteményt Perenelle néni receptjéből. Egy tágító bűbájjal ellátott kis ládikába tett bele egy halom csokis sütit és ínycsiklandozó sütőtökös-vaníliás kekszet. A bátyáim ott csorgatták a nyálukat, miközben anya sárkánylángon sütötte az édességeket.

Még korábban megbeszéltük mindannyian, hogy csak 1 ember megy Harryhez, így anya a kedvenc, csilingelős nyakörvemet elvarázsolta, hogy lehessen vele üzenni. Morzekóddal működik és a másik fele anyán lesz. Még jó hogy tanultam Morzézni. Sosem hittem volna, hogy hasznát veszem...

Aznap reggel Lucy betoppant a szobámba egy lenge, nyárias fehér ruhával felöltöztetve és nyakában a nyakörvvel, ami szintén fehér.

– Édesanyád üzeni, hogy jó reggelt és ezeket vedd fel az akcióhoz. –mosolyog aranyosan.

– Köszönöm! –válaszolok meglepetten és lehámozom a báburól a ruhát, majd felveszem. A csengő is ott virított a nyakamon. Lemegyek a lépcsőn, nyomomban Csörgővel és Lucyval, majd megállok az ebédlőasztalnál. Ott volt a picike, díszes láda. Olyan kicsi volt, hogy elfért a tenyeremben, de mégis furcsa, hogy több tucat süti van benne.

– Készültél valami tervvel? –jött ide anya a konyhából.

– Igen. És remélem be fog válni...! –pillantok vissza optimistán.

– Sok sikert akkor! Tudod hol találod a fiúkat! –ölel meg anya– Adok neked pénzt kaucióra. –és az erszényéből elővett 1 galleont.

A bátyáimtól való búcsúzást a hálószobáknál kezdtem, hiszen tudom, hogy a fele csapat még békésen szundikál, ezért úgy döntöttem, hogy Lucasnak, Benjaminnak és Johnatannak külön írok egy kis papírt, amit kirakok az ajtajukra. Utána kimentem az udvarra, ahol a másik 3 bátyám szorgosan dolgozik. Jeffrey és Vincent takarmányt ad az állatoknak, Sebastian meg locsolja a növényeket. Könnyes búcsút vettünk egymástól és felültem Melinda hátára, aki gyönyörű, szfinx szárnyait kiterjesztve elrepült velem Moustafához.

– Sok sikert macsek! –nyalja meg a fülemet az állat, közben elkezdett kifutni teve alakban Moustafa a kis házából, azonban mihelyst meglátta Melindát, azonnal hátraarcot nyomot és berohant a kunyhójába. Egy szfinx látványa tekintélyt parancsoló.

– Köszönöm. Nem akarok bunkó lenni, de szerintem el kéne menned, különben nem tudok beszélni az öreggel. –bökök a pici ház felé.

– Megértem! Akkor megyek. –majd sarkon fordult és elrepült.

Miután eltűnt a láthatáron, benéztem a félős bácsihoz.

– Jöjjön ki, uram! Már elment.

– Maga aztán nagyon bátor, kisasszony! –dicsér meg csodálkozva a görbe úr.

– Csak a szfinx szelídebb a kelleténél. –legyintek– Tudna adni a Prive Drive-ra rejtett zsupszkulcsot? –érdeklődök.

– Oda-vissza út lesz?

– Igen. –bólintok.

– 1 galleon kaució. –nyújtja a csontos kezét, mire odaadom a pénzt. Az úr kézzel elvarázsolt egy összegyűrt műanyag palackot és felém nyújtott– 2 perc múlva aktiválódik. Kellemes utazást kívánok! –mosolyog erősen hiányos fogazatával. Bólintottam és elrejtettem minden macskára jellemző tulajdonságomat, majd beszippantott az utazás.

Néhány pillanat múlva kemény, meleg földet éreztem a lábam alatt. Mivel általában nem hordok cipőt a cicás lábam miatt, teljesen elfelejtettem hozni. Bidsi szemmel biztos furcsán nézhetek ki.