Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 2

X. 1st

A párbajszakkör utáni napokban újabb merényletet követtek el. Mégpedig egy Justin Flinch-Flechley nevű Hugrabugos srác, meg a Griffendélház bentlakó szelleme ellen és mivel a közelében sem voltam a helynek, meg úgyszintén Harry találta meg a szobrot, ezért egyre kevesebb ember hiszi, hogy Mardekár utódja vagyok. A merénylet bekövetkezte alatt én bűbájtanon voltam. De egyébként is furcsa számomra, hogy egy szellemet újra megöltek.

Hazafelé a vonaton eléggé sokan voltunk, hiszen a gyilkossági kísérletek megijesztették a gyerekeket. Azonban mi csak öten utaztunk haza. Emma, Katy, Mili, Pansy és persze én.

Londonban, a King's Cross pályaudvaron már mind az ötünk szülei/valamilyen rokonai vártak ránk és amikor begurultunk a síneken, éppen falkába rendeződve csevegtek valami izgalmasról. Egyszerűen jó volt így látni őket.

– Húgii! –kiabálja Seb futva és szorosan magához ölel.

– Rengeteg rossz dolgot hallottunk felőled! –aggodalmaskodik Lucas.

– Tényleg vérzett a füled? –kérdezősködik Vincent– Volt víz a tüdődben?! –teszi hozzá azonnal Beni.

– Héé, fiúk! Hagyjátok a húgotokat! –mordul rájuk anya. Végül sikerült mindenkit lehámozni rólam. Melengette a szívemet ez a sok szeretet. Hazafele a Grimbuszon minden kérdésükre válaszoltam, ami érdekelte őket. Hallottam a hangjukban, hogy aggódtak értem. Otthon ugyanezeket újra el kellett mondanom Melindának, miközben sakkoztunk.

– Kicsim! Bejönnél egy percre? –kiabál ki a piramisból édesanyám. Tisztelettudóan elköszöntem Melindától és berohantam a piramisunkba, közben láttam, ahogy Jeff és Vincent a tevék szőrét csutakolja, Seb meg a kaktuszok tüskéinek a hegyét tördeli le.

– Igen? –nézek anyára, aki éppen főz valami bájitalt a konyhában.

– Gyere. Ülj le nyugodtan ide, a pultra. –utasítja visszafogott mosollyal.

– Hajjaj... Félnem kéne? –mondom idegességet színlelve.

– Hát az attól függ... –vágja rá anya.

– Na mondjad. Mitől?

– Volt-e már menstruációd? –kérdezi köntörfalazás nélkül.

– Igen! Most volt az előző héten még a suliban. –vágom rá rögtön.

– Tényleg?! Ez fantasztikus! Ezt majd egy különleges módon meg kell ünnepelnünk! –örvend édesanyám, majd eldobja az egyik tonhal szárított tüdejét és szorosan magához ölel– És milyen érzés volt? Mondj el mindent! –követeli izgatottan. Elmeséltem neki azt a bizonyos fájdalmat és a vérzést– Semmi gond kicsim. A görcsök ellen vannak főzetek és elixírek, de cserébe megnyílt előtted egy olyan világ, amit eddig csak a könyvek lapjain keresztül olvashattál... –lép szembe velem felspirázva, közben nagyban mutogat arról a világról.

– Csak nem...? –nézek gyanakvóan édesanyámra. Erre ő csak bólogat és az egyik szemfogával megharapta az ajkát.

– Eljött a te időd, kis oroszlánom! Most mindent, amit tőlem hallottál, olvastál a könyvtárban és más módokon felhalmoztál, be kell váltanod tettekké! –itt egy kis szünetet tartott a hatás kedvéért– Ki kell választanod egyet a bátyáid közül, akivel el akarod tölteni az első éjszakát. Hiszen gondolj bele! Ki lenne alkalmasabb annál, akit jól ismersz és megbízol az illetőben! –hajtogatja folyamatosan eléggé felpörögve. Néhány másodpercig eltöprengtem az ötleten.

– Milyen igaz. És te kivel vesztetted el a szüzességed? –kérdezem kíváncsian.

– Alexanderrel. Az 5. bátyám. Eléggé pajzán volt, meg kell hagyni... –nevetgél kedélyesen, ahogy visszagondol rá– Holnaptól számítva adok 3 napod a döntésed meghozatalához. Addig válassz ki egyet. Annyit mondok még, hogy az ikreket nem ajánlom! Ők csak ketten egyszerre jók... Johnatant meg azért nem, mert még ő is érintetlen és neked egy tapasztalt játékosra van szükséged. –mosolyog hamisan, majd eloltja a tüzet az üst alatt és kimegy a konyhából hátrahagyva engem. Ezzel a szólásával rögtön a felére csökkentette a bátyáim számát... Bravo!