Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 2

V. Az első nap

Bocsi a rajzolt képért... Nem vagyok olyan profi telefonos rajzolásban, de csak így tudtam "megmutatni" a pillanatot. Retinaégésért meg nem vállalok felelősséget!! 😂 :3

Másnap korán reggel a kedves Pansy barátnőm hangjára keltem.

– Jó reggelt Andi! Irány reggelizni! –rázza a vállamat a lány.

– Oké, oké! Jelen vagyok! –nyugtatom és felülök az ágyban. Rajtam kívül még Mili volt ébren és a jóasszony, aki keltett. Kikotortam a szekrényemből a kis bájitalos dobozkámat és bevonultam vele a fürdőbe. Letusoltam és hajat mostam azzal az idegesítő zuhanyrózsával, majd fogat mostam a házilag készített fogpasztával, meg a szájvízzel. Mindenki felöltözött egyenruhába, nyakamba tekertem Csörgőt és nyakunkba vettük a nagytermet.

Útközben összefutottunk Emmáékkal és közösen bevonultunk reggelizni.

– Húzzatok innen taknyosok! Ez a mi helyünk! –mordult rá Draco néhány elsősre, akik a megszokott, elől lévő helyeinken ücsörögtek az asztalnál.

– Micsoda értelmes megnyilvánulás... –fitymálja le Pansy összefont karokkal. Beth nagyot kacagott a hirtelen jött sértésen.

– Így tovább, kis anyám! –fuldoklik Katy a visszafojtott nevetéstől és lepacsizik a lánnyal. A többiek, beleérte engem is megmosolyogtuk a dolgokat és hozzáláttunk a reggelihez. Ma egy megcsonkított vaddisznót kaptam reggelire, de olyan nagy volt, hogy alig bírtam megenni, még úgy is, hogy nem volt meg a feje és a végtagjai. De szerencsére mindig itt van mellettem a drága burmai pitonom, hogy megegyen dolgokat a tányéromról. Most a csontokat tüntette el. Azonban váratlanul észrevettem valamit a tanáriasztalhoz közelebbi szemem sarkából...

Lockhart szó nélkül elkezdett rendezkedni a főasztalnál. Eddig az asztal jobb oldalán foglalt helyet McGalagony és Flitwick professzor között, viszont most felállt onnan és az evőeszközeit lebegtetve elindult Madam Hooch felé. Ő Piton és Bimba professzor között foglalt helyet. Lockhart udvariasan megkérte, hogy cseréljenek helyet és üljön át az ő helyére. A boszorkánynak félig-meddig sikerült lepleznie zavarát és átült Lockhart régi helyére. Mellette Bimba professzor döbbent arcot vágott, másik oldalt Piton meg a görbe orrnyergét masszírozta szentségelve.

Most, hogy így alkalmam volt szemügyre venni a két férfit egymás mellé helyezve, úgy döntöttem összemérem őket.

Lockhart most türkizkék talárban feszített, ami jól ment a haja színéhez. Göndör, szőke üstöke van, csillogó mosolya, kisimult bőre és mindig vidám hangulata. Vele ellentétben Piton folyamatosan sötét, lobogó talárt hord. Fekete, hosszú haja görnyedt vállára omlik, ami szerencsére gyakran eltakarja sápadt bőrét és a gyilkos tekintetét, amivel a Griffendélesekre és rám néz. Első ránézésre biztosan Lockhart lenne a szimpatikus egy idegennek, azonban én csak az álcáját látom, amivel szelídségét és az anyakomplexusát rejtegeti. De Piton sem lenne egy kimondottan gusztusos jelenség, hiszen a saját belső rohadása már a pórusain keresztül szivárog a külvilágba, ahol szabályosan roncsolja az atmoszférát! Attól a fránya keserűség és állott cipőszagtól nehezen fog tudni megválni...

Ekkor a gondolatmenetemet félbeszakította sok-sok szárnysuhogás.

– Megjött a posta! –rikkantja Emma vidáman. Felnéztem a plafon felé és megláttam azt a temérdek mennyiségű madarat. Julien is közte volt.
A Malfoy ikrekhez egy szép gyöngybagoly érkezett, Pansynek levél nélkül jött Duci, a hatalmas uhuja, Emmának egy kuvik jött, Katynek meg egy fülesbagoly hozta az üzenetet.

– Szia Macsek! Hoztam neked csomagot! –mondja felpörögve a fehér páva miután mellettem landolt az asztalnál.

– Szerbusz te nőcsábász! Mutasd mit hoztál! –mosolygok Julienre, közben lehámozom a lábáról a csomagot. Letéptem róla a borítását és kivettem alóla a levelet, azonban hirtelen egy felerősített hang hasít végig a nagytermen úgy, hogy a plafonról a vakolat kezdett rám peregni.