I Want to Write You a Song - MAGYAR FORDÍTÁS-Szeretnék írni neked egy dalt

We Don't Say What We Really Mean

November 4.

Könnyek homályosították el Louis tekintetét miközben vezetett , de nem volt hajlandó ki engedni őket . Hajnali három óra volt és semmit nem akart jobban ,mint visszamenni a hotelbe és összegömbölyödni az ágyában Harry mellett.

Harry

Louis egy pillanatra elkapta a pillantását az autópályáról és a fiatal fiún pihentette a tekintetét . Aki felhúzott térdekkel összegömbölyödve feküdt az ülésen a talpait az üléshuzatra rakva . Az arca neki volt nyomva az ablaknak és göndör tincsei nedvesek voltak a rácsapódott párától . Mélyen aludt .

Harry a kórházban volt az elmúlt 48 órában , mert csináltak rajta még pár tesztet , biztosra akartak menni ,hogy az állapota stabil .

Stabil.

Louis fagyosan nevetett egyet az orra alatt.

Milyen ironikus szó Harry állapotára . Agyrákja van. Az állapota soha többet nem lesz már stabil . Harry egészsége mostantól már csak romlani fog .A doktor elmagyarázta ,hogy egy negyedik stádiumban lévő agydaganattal alapvetően két lehetősége van .Áteshet egy műtéten amivel eltávolítják a daganatot ,de az operációnál nagy a kockázat . Nem tudja megmenteni , de időt nyerhetnek vele neki . Bár csak néhány hónapot.

Louis szaggatottan beszívta a levegőt.Kint esni kezdett az eső ezért bekapcsolta az ablaktörlőt .

A másik lehetőség hogy hagyják a betegséget kiteljesedni ezzel adva Harrynek 5 hónapot még élni . Ha van annyi .

A gondolatra hideg futott fel Louis tarkóján . Végre ki engedte a könnyeit amik hangtalanul potyogtak a kormánykerékre .Mindent megtett ,hogy csendben maradjon,de a teste elárulta egy szipogással .

Nem volt hangos , de pont elég volt .Harry megmozdult mellette és alvástól homályos tekintettel az idősebb fiúra pillantott .

-Lou ?- szólt Harry és előre nyúlva finoman megmarkolta a vállát - Jól vagy szerelmem ?

Louis felnevetett , mert nem Harrynek kéne megnyugtatnia őt . Pont fordítva kéne lennie .Harry az aki beteg és most nem kéne miatta aggódnia .

Louis egy feszes mosolyra kényszerítette vékony ajkait .Inkább grimasznak tűnt , de most ez volt a legtöbb amire a körülmények között képes volt .Ez volt az a pillanat amikor eldöntötte ,hogy nem sírhat többet . Legalábbis nem Harry elött . Úgy kell tennie mintha minden rendbe jönne , Harry kedvéért .

-Jól vagyok .-mondta- minden rendben lesz.- a hangja természetellenesen magas volt inkább hasonlított Luxéra , mint a sajátjára. Louis soha nem tudott jól hazudni.

Azt tettetve , hogy hisz neki Harry nem erőltette tovább a témát , csak komoran bólintott és visszafordította a fejét az ablakhoz. Louis egy pillanatig sem hitt neki persze ,hiszen Harry sosem tudott jól színészkedni.

Mire visszaértek a hotelhez a többi fiú már mélyen aludt , nem tartott sokáig Louisnak hogy kövesse a példájukat. Harry szorosan Louis köré gömbölyödött és hagyta hogy Lou a mellkasába temesse az arcát, de nem aludt.

Miután egy óra eltelt , Harry nyughatatlanabb volt mint valaha. A teste teljesen kimerült, ám az agya száguldott. Egész eddig bátrabbnak mutatta magát ,mint ahogy igazán érezte Louis érdekében ,ám az igazat megvallva nagyon félt. Kicseszettül félt.

Harry lassan szétválasztotta a végtagjait Louisétól , óvatosan hogy fel ne keltse. Még alvás közben is feszült volt az arca , a szemöldökei szorosan összeráncolva aggodalmában. Harry sóhajtott egyet , utálja így látni Louist, ennyire aggódva.

Harry szorosan betakarta őt és lábujjhegyen kiosont az előcsarnokba, jegyzetfüzettel a kezében.