Shiro-chan és az Anime karakterek

Jujutsu Kaisen: Junpei Yoshino 2.rész

- Hölgyem önnek nem áll jól a zöld.
- Ugye? Próbálok olyan anyuka lenni akinek nem áll jól a zöldhagyma.
- Most miről van szó? - nézett furán Junpei.
- Nem tudom. - mondtam. - Nézd hoztam neked valakit. - vettem le a táskám.  - Ta-da~. - emeltem ki a cicát.
- Elhoztad nekem? - kérdezte kíváncsian.
- Igen,hogy te is tudj vele lenni meg így legalább nem lesz egyedül otthon. - majd a kezébe nyomtam a macskám és ő egyből el is helyezte magát Junpei karjai között. - De gyorsan elhelyezkedtél. - mondtam meglepődve ahogy megláttam az állatomat kinyúlni Junpei karjai között.
- Az egy macska? - kérdezi a rózsaszín hajú fiú.
- Igen. - mondtam.
- Shiro esetében egy kutya is lehetne. - szólt közbe Junpei.
- Miért? - nézett furán Itadori.
- Füttyentéssel hivja/hívom.  - mondtuk egyszerre Junpei-el.
- Oh. Mindenki másképp tart macskát és másképp is tanítja ezzel semmi baj nincs. - mondta Itadori.
Majd hirtelen egy üres gyomor kéregetését hallottuk meg.
- Nincs kedvetek átjönni vacsorára?- kérdezte Junpei anyukája minket. - Van valami allergiátok vagy valami amit nem szerettek?
- Én benne vagyok. És nincs allergiám semmire és mindent szeretek enni.- egyeztem bele. - De nem zavar a cica? - kérdeztem meg mielőtt utólag derülne ki,hogy allergiás az anyukája a macskákra.
- Ugyan dehogy. - mondta az anyukája kedvesen.
- Akkor megnyugodtam. - mondtam.
- Nekem sincs egyik sem. - mondta Yuuji.

* Junpeiéknél*

Jelenleg az étkező asztalnál ültünk és Itadori mesélt nekünk amin nevettünk is. Még Junpei is.
- Habár most,hogy belegondolok láttam én őt nevetni? - gondolkodtam el miközben még a rózsaszín hajú fiú mesélt.
- És aztán mi volt? - kérdezte Junpei anyukája.
- És akkor Takashi-kun tök komolyan azt mondja: Ez egy behatoló fa lárvája! Lehet,hogy mérgező senki se nyúljon hozzá! - idézi fel. -Így hát gondoltam jó ötlet megfogni és kiderült, hogy egy konjac tészta volt csak! - mesélte.
Amíg Junpei és csak néztünk,hogy mi van addig az anyukája nevetett rajta.
- Anya túl sokat ittál. - mondta Junpei.
- Yuuji-kun olyan vicces vagy! Tessék csinálj valami vicceset ezzel. - adott a kezébe egy tálca szerűséget.
- Olyan szörnyű amikor részeg.  - súgta oda a fiú,hogy csak én halljam.
- Nem hinném. Szimpatikus anyukád van . - mondtam neki.
- WILSON! WILSON! - kezdte el kiabálni Itadori.
Én kisebb nagyobb szerencsével túl éltem,mert sikerült félre nyelnem ugyanis tudtam miből van vagyis jobban mondva tudtuk.
- Ez a Számkivetettből van! - mondta a mellettem ülő fiú.
- Bezony. - értett egyett Yuuji.
- Én ennek a kerge macska labdájából csináltam egy mini Wilsont. - mutattam rá de nem zavartatta magát,mert túl magy kényelme volt Junepi ölebén.
- Eskü féltékeny leszek rád cicus. - mondtam magamban.
- Ez valami filmes utalás? - kérdezte Junpei anyukája.
- Tűz! - mondta Itadori és mellette nevettünk.
Jó volt látni Junpeit is nevetni látni. Mégha eddig csak távolról figyeltem akkor is tudtam,hogy van valami benne ami olyan volt,ami megfogott benne. De most mit csinálok a saját macskámra féltékenykedtek.
- Szeretnélek többet mosolyogni látni. - mondtam ki majdnem hangosan. De nem tehetem.
Egy kisebb idő után Junpei hozott egy takarót és betakarta vele az anyukáját ugyanis elaludt.
Szeretnétek valamit nézni? - kérdezte a barna hajú fiú tőlünk.
- Nekem mennem kell vár a főnököm. - mondta Itadori. - Köszönöm a vendéglátást sziasztok. - köszönt el tőlünk.
- Szia. - köszöntünk vissza.
- És te Shiro? - kérdezte kíváncsian.
- Szeretnéd,hogy maradjak? - kérdeztem vissza.
- Igen,mármint ha te is szeretnéd. - mondta.
Hallottam a hangján,hogy picit zavarban van de ezzel nem volt egyedül.
- Talán ha most elmondom amit érzek? Nem azt nem! Ne légy hülye Shiro! És ha van némi esélyem? Vagy bármi. Anyukáját elnézve örül nekem a múltkoriról nem is beszélve. - kezdtem el gondolkodni és sok egyéb más dolgon is.
- Junpei é... - kezdtem de nem mertem befejezni.
- Igen? - nézett érdeklődően miközben keresett valamit.
- Én nem szeretem a horrort,mármint elnézem meg minden de egy ideig nem alszok tőle. - mondtam a legegyszerűbb gondolatot ami eszembe jutott.
- Oh oké. Akkor legyen ez. - rakott be valamit és leültem mellé majd elkezdtük nézni.

* film után *

Egyszer csak azt érzem valaki simogatja a kezem és a nevemet hallom többnyire.
....ro.
- Shiro. - mondta Junpei.
Kinyitottam a szemem és csak azt látom,hogy simogatja a kezem a fiú azzal próbálva engem felkelteni. Amikor megláttam hirtelen kaptam fel a fejem és vettem el a kezemet onnan.
- Nem hiszem el,hogy elaludtam ráadásul Junepien. - kezdtem rágni magam.
- Sa-sajnálom,hogy elaludtam nem szándékos volt. - mondtam.
- Ugyan semmi baj nincs vele. - nyugtatott meg.
- Mennyi az idő? - néztem körbe hátha találok óra szerűséget.
- Tíz óra van. - mondta.
- he? - néztem,mint egy hülye. - Akkor nem is zavarunk tovább mi megyünk.
- Várj nem maradsz éjszakára? - kérdezte.
- Köszönöm a kedves ajánlatot Junpei de inkább haza megyünk. - mondtam és elkezdtem össze szedni Pimpit.
- Rendben. Ki kísérlek.
- Ugyan hagyadj csak nem kell. - mondtam neki ahogy húztam fel a cipőm.
- Ragaszkodom hozzá, hogy ki kísérjelek. - mondta.
- Oké.
Kimentünk a kis kapuig majd elköszöntünk egymástól.
- Hát akkor holnap. - mondtam egyszerűen.
- Várunk holnap is. - mondta.
Nem tudom mi irányított engem akkor de engedtem neki amiből az lett,hogy a fiú egy arcra puszit kapott tőlem én meg zavaromban elszaladtam meg sem hallva mit akart mondani még nekem ezek után.

* otthon*

- Úristen! Úristen. Mit csináltam?! - akadtam ki. - Most mit fog ezek után gondolni. - fogtam a fejem.
Mindezek közben kiengedtem a cicám a táskából és ment is a kanapéra.
- Jobban teszem én is ha inkább elfekszem mielőtt még bármi más is eszembe jut. - majd fogtam magam és Pimpi mellé feküdtem.

* másnap *

Reggel úgy éreztem magam,mint aki nem aludt semmit az éjszaka. Habár inkább csak vergődtem mitnhogy aludtam volna. Mindegy.
Ránéztem a legközelebbi órára ami már majdnem 10 órát mutatott.
- .... basszus. - ennyit tudtam csak mondani és mint egy örült rohant a suliba.

* suli torna terme*

Mire oda értem mindenki a földön feküdt.
- Itt meg mi történt? - és a látványtól sokkot kaptam majd hangokat hallottam a másik épület felől és oda kezdtem rohanni. Ahogy közeledtem láttam,hogy Itadori és Junpei harcol egymás ellen egy bicikli tároló tetején.
Én hülye rohant tovább be az épületbe pedig tudta,hogy veszélyes lesz. De nem érdekelt.
Mikor sikerült a kívánt emeletre érkezni ahol a fiúk voltak megálltam egy fal mögött és onnan néztem mi történik.
Jó őszinte leszek nagyon féltem oda menni hozzájuk és inkább csak néztem mi történik. Hirtelen egy harmadik személy is feltűnt aki a falhoz taszította Yuujit és megsebezte.
Nem teljesen értettem miről van szó a következő pillanatban már csak azt látom,hogy Junpei átváltozik valamivé és neki támad Itadorinak.
Aztán egyszer csak abbahagyta és a földre került Junpei.
- Neh... remélem nem. - estem össze,könnyeztem be és imádkoztam,hogy a fiú akit szeretek nem halt meg.
Mikor oda néztem újra nem láttam senkit ott csak Junpeit.
Én oda rohantam és reménykedtem a jóban.
- Junpei. Hé Junpei! Ne halj meg kérlek. - térdeltem le mellé de a fiú semmi élet jelet nem adott.
- Ne,ez nem lehet igaz. Junpei kérlek gyere vissza. Gyere vissza hozzám. - kezdtem sírni.  - Bár...bárcsak hamarabb mentem volna oda hozzád,hamarabb ismerlek meg akkor és akkor talán több időt tölthettünk volna együtt. Miért nem mondtam el tegnap,miért nem? Viszonoztad volna vajon az érzéseimet? Emlékszel tegnap a film előtt amikor az mondtam,hogy nem szeretem a horrort részben igaz volt de nem azt akartam elmondani neked hanem azt,hogy szeretlek nagyon amióta megláttalak. - és innentől nem bírtam tovább mégha ott egy 5 evésnek is néztek volna nem érdekelt semmi és senki jelen pillanatban.
Így az utolsó amire még emlékszem az az,hogy Junpei mellett maradtam és innentől már képszakadás volt...

.....

Mielőtt visszatértem volna de csak volna a suliba Itadori elmesélte,hogy nem csak Junpei halt meg hanem az anyukája is. És mivel azon a napon láttam azt a bizonyos személyt aki ezt művelte vagyis jobban mondva egy átkot felajánlottak nekem egy másik iskolát ahova Yuuji is jár.
Én beleegyeztem és megfogadtam magamnak vissza fizetem azt amit Junpeiel tett úgymond bosszút állok azon az átkok mégha bele is halok.

Vége