Minden egy öleléssel kezdődött.
Az ölelésből csak egy szimpla puszi lett.
A szimpla puszi,mint kiderült vágyakkal teli volt mind két fél számára és átváltott gyengéd csókba.
Csókból pedig egy boldog éjszaka lett a fiú és a lány számára.- Biztos szeretnéd? - kérdezte Megumi.
- Igen. De ha te még nem akkor nem kell csinálnunk. - válaszoltam neki.
- Sz-szeretném én is, szeretnék neked örömöt okozni. - mondta vörös fejjel. - Bár még az egész helyzet furcsa számomra.
Ezen mosolyogtam egy kicsit majd megnyugtattam.
- Ne aggódj nekem is furcsa ez az egész de részben nagyon-nagyon boldog vagyok,hogy veled csinálom.
- Amikor kimondtam ezeket a szavakat a fiú még jobban vörösebb lett és mivel nekem tetszett a látványa bónusznak egy puszit kapott tőlem.
- Megölsz ugye tudod. - mondta miközben a feje a nyakamba helyezte.
- Nem szándékozlak meg ölni, mert ha azt tenném akkor nem tudnálak szeretgetni. - mondtam miközben simogattam a hátát ő pedig az oldalamat ami jól esett.
- Akkor szabad? - kérdezte kíváncsian miközben belenézett a szemembe.
Láttam benne a vágyat,hogy akarja.
- Szabad. - adtam meg neki az engedélyt és elkezdett lefelé haladni a kezével. Amikor leért a fehérneműmig kicsit hezitálva lehúzta rólam.
Megkeresve az egyik kezét megfogtam és megsimítottam neki biztatásul amire reagált és az egyik ujját belém helyezte majd lassan mozgatni kezdte.
Az érzés kicsit furcsa elsőre de egyszerre kellemes is volt. Kisebb várakozás után engedélyt kért a második ujjára amit én meg is engedtem neki.
Elkezdte mozgatni az ujjait és néhány mozgatás után megtalálhatta az érzékeny pontomat,mert egy kisebb nyögés szerűség hagyta el a számat amire a fiú fel is kapta a fejét.
- B-bocsánat. - mondtam elszégyellve magamat.
- Szeretném még hallani.
- Mi? - néztem rá.
- Szeretném még hallani a hangod. - jelentette ki.
Na ha ő zavarban volt az előbb meg még most is akkor csinálhatnánk versenyt melyikünk van jobban zavarban. - Valami rosszat mondtam? - kérdezte kíváncsian.
- Nem,nem,dehogy. - válaszoltam.
- Akkor...folytathatom? - kérdezte félve.
- Igen.
Folytatta ott ahol abbahagyta és minnél többször találta el az érzékeny pontom én annál többször adtam ki kisebb nyögéseket illetve sóhajokat. Eközben a fiú kisebb puszikkal látott el.
Mikor már éreztem,hogy a végén járok megkértem Megumit álljon le,hogy másképp folytassuk.
- Mit szeretnél? - nézett rám kíváncsian.
- Ebből a pozícióból feltudsz ültetni minket? - kérdeztem tőle.
- Szerintem igen. - majd alám nyúlt és felültünk.
Ahogy a kívánt pozícióba lettünk éreztem,hogy valami alattam kemény.
- Öhm Megumi... - kezdtem volna de félbe szakított.
- Ne mondj semmit. - zárta le ennyivel amit én megmosolyogtam és elfordította a fejét.
- Ne légy zavarban ez természetes és normális,hogy kicsi Megumi így reagál. - fordítottam vissza a fejét,hogy lássam.
Elkezdtem az arcát cirógatni miközben kicsit szórakoztattam oda lent a csípőmmel ezzel nem hagyva nyugtot neki.
- V-várj egy kicsit. - mondta ki nehezen és mögém nyúlva kivett valamit a fiókjából.
- Értem, értem még várjunk a kicsi Megumikkal. - mondtam. Szegény fiút a zavarba ejtéstől fogom a halálba vinni.
A mondatomtól alig tudott mit reagálni így csak nagyokat pislogva nézett rám.
- Inkább fordulj meg kérlek. - kérésének eleget téve megfordultam.
Mivel nem láttam igazságosnak,hogy ő lesz az egyedüli akin nem lesz semmi fogtam és levettem az utolsó ruhadarabot magamról majd azt a két kezemmel helyettesítettem.
- Vissza fordulhatsz. - mondta mire én azt tettem amit mondott. - De az....nem úgy volt... - nem tudta befejezni, mert közbe szóltam.
- Nem láttam fernek,hogy csak te leszel az egyedüli akin nem lesz ruha. - mondtam.
Így hát vissza másztam ott ahol voltam eredetileg magam előtt tartva még a kezeimet még.
- Megumi? Akkor biztos vagy benne? - kérdeztem rá utólagosan.
- Igen. - egyezett bele. - Ha nem túl nagy kérés egy ideig...,hogy is mondjam.... mi lenne ha te...
- Rendben. - egyeztem bele. Tudtam mit szeretne ezértis mentem bele.
Kezeimet elvéve magam elől kezdtem lassan ráülni( vagy mi az) kicsi Megumira miközben a fiúba kapaszkodtam.
A kisebb fájdalomtól bekönnyeztem amire Megu reagált és elkezdte puszikkal meg kisebb csókokkal ellátni az arcomat,hogy ne a fájdalomra gondoljak.
Mikor sikerült elhelyezkednem rajta még egy kicsit szoktam méretét plussz őt se akartam nagyon meg ijeszteni ha hirtelen mozogtam volna.
Amikor viszont már úgy éreztem,hogy jó lesz elkezdtem mozogni lassan rajta. Ekkor Megumi a csípőmre vezette a kezeit, viszont még nem csinált semmit, csak figyelt, miközben pár férfias sóhaj szakadt fel belőle.
Kisebb idő után mikor már mind a kettőnknek jó volt elkezdtem egy picivel intenzívebben mozogni rajta.
- Nem gond? Vissza váltsak lassabbra? - kérdeztem meg tőle mert éreztem,hogy megfeszült a keze.
- Nem kell. - válaszolta.
- Biztos? - néztem a szemébe. - Szeretnél te mozgatni? Hm? - majd átkaroltam a nyakát és a homlokomat az övének támasztottam.
- Ha nem bánod... - mondta halkan.
- Természetesen nem bánom. - mondtam két kisebb csók között és az egyik kezemet levittem az övéhez míg a másik a nyakában volt. - Ne félj nem fogsz fájdalmat okozni. Jó? - nyugtattam meg miközben a kezét megfogtam és simogattam.
Egy bólintással jelezte egyetértését majd szépen lassan elkezdett egy neki megfelelő tempóban mozgatni.
- Ez jóh érzésh. - mondtam miközben vissza helyeztem a másik kezemet a nyakába és elkezdtem neki gyenge pontot keresni. Nem akartam neki annyira rosszat ezért csak kisebb harapásokat kapott néhány helyen amit ő sóhajokkal és néha morgásokkal fejezte ki tetszését. - Úgy látszik nem a nyakadon van gyenge pontod. - mondtam picit szomorúan és kisebb gondolkodás után átértem a fülére.
Első körben kicsit fújtam rá neki amikre reagált mert éreztem ahogy kirázta a hideg.
- Meg vagy Megumi. - mondtam mosolyogva. És nem sokkal később puszikkal árasztottam el amit ő sóhajokkal díjazott.
A mutatványom után megállt egy pillanatra és elfektetett minket.
- Még mindig alig tudom elhinni,hogy engem választottál más helyett és, hogy ezt velem csinálod. - mondta Megumi.
- Ezt nem egyszer megbeszéltük és elmondtam,hogy már az első pillanattól kezdve téged szeretlek csak nem mertem még akkor elmondani. De mégis te tetted meg az első lépést felém. - emlékeztem vissza. - Szóval ne gondolj semmi rosszra. Nagyon,nagyon szeretlek és szeretni is foglak. - mondtam miközben rámosolyogtam és lehúztam egy csókra amit viszonzott majd ismét mozogni kezdett ezúttal kicsit gyorsabban. A kellemes érzésektől nagyon semmi másra nem tudtam gondolni csak arra,hogy azzal lehetek aki az életemben fontos számomra.
- Megu...mih gyorsabban kérlek. - néztem rá.
Válaszolni nem válaszolt de elkezdett gyorsabban mozogni ahogy kértem közben pedig viszonozta azt amit én az előbb csináltam vele, elkezdett kisebb harapásokat hagyni rajtam illetve bátorságot véve hagyott rajtam néhány szívásnyomot amit én nagyobb sóhajokkal díjaztam.
Közel a végéhez még közelebb húztam magamhoz a fiút és a lábaimat a dereka köré kulcsoltam.
- Shiroh.. - sóhajtotta a fülembe a fiú. - Mindjárth elmegyekhek.
- Akkor mejünkh együtt.
Pár lökés után mindketten elmentünk.
Megumi kihúzódott belőlem és kidobta a szemetét majd vissza feküdt rám.
- Te sírsz. - alapította meg Megumi a sűrű szipogásomtól.
- Nem kell semmi rosszra gondolnod ez nem a fájdalomtól van. Lehet részben azért de ez nem ez az élvezettől van. - nyugtattam meg a fiút mielőtt bármi rosszra gondolna.
- Biztos? - nézett fel.
- Biztos. - pusziltam homlokon majd vissza feküdt.
Egy ideig csöndben voltunk majd egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy rajtam alszik. Nem akartam lefordítani magamról ezért inkább csak a takarót kerestem meg és takartam be magunkat.
- Oyasumi Megumi. - és engem is elnyomott az álom.Vége
Sziasztok Husikáim 💙
Ez lenne az első ilyen +18 történetem remélem tetszeni fog.
És nagyon nagyon szépen köszönöm a segítséget az egyik ismerősömnek aki segített benne amikor elakadtam💙💙💙
Ezer meg millió hála érte💙
ESTÁS LEYENDO
Shiro-chan és az Anime karakterek
De TodoRövidebb-hosszabb történetek velem és a karakterekkel. A történetek nem fognak összefüggeni. Kedvencekkel írok,de amúgy bárkivel is szívesen írok.