Shiro-chan és az Anime karakterek

Gyújtsd fel magad!

Esik. Miért esik? Utálom amikor ilyen az idő, de nem tehetek róla. Ilyenkor olyan depresszióba tudok lenni, hogy nincs kedvem semmihez és senkihez.
Jó ez alól egy ember kivétel. Ez az ember pedig Himiko. Ő az egyetlen akit ilyen időben elviselek akármit csinál. Épp haza felé tartottunk a szakadó esőben és mikor végre sikeresen be értünk a lakásba egy váratlan vendég fogadott minket.
- Te mi a rákot keresel itt? - kérdeztem a vendéget vagyis Dabit.
- Neked is szia.- köszönt nekem. - Jó látni ilyenkor téged. Neked is szia zakkant. - köszönt Himikonak is.
- Ezt csak azért mondod, mert ilyenkor legszívesebben egy másik éghajlatra küldök mindenkit? - kérdeztem tőle. - És ez a cukika nem zakkant. - mutattam a mellettem álló lányra.
- Dabi-kun tényleg nem kellene Shiro-chant felidegesítened. Nincs jó kedve. - szólt közbe Himikonak mielőtt én tényleg Dabinak estem volna.
- Tudom látom rajta. - mondta. - Pont ezért jó idegesíteni.
- Megfojtom. - mondtam szinte magamnak. A képzelt fojtogatás közben megszólalt Dabi telefonja amit fel is vett ami ritka egy pillanat tőle.
- Igen. Igen itt vannak ők is. - mondta a telefonba. - Igen megcsinálom. - majd elköszönés nélkül lerakta a telefont és felénk fordult. - Kurogiri üdvözöl titeket és kaptam egy feladatot szóval nem tudok tovább maradni és nézni ahogy képzeletedben már megfojtottál vagy tízszer.
- Te tényleg élvezed? - kérdezi Himiko-chan.
- Nagyon. - válaszolta egyszerűen. - Na én tényleg elmegyek,még találkozunk. - búcsúzott el és kiment az ajtón. Én meg kikelve magamból utána kiabáltam hátha meghallja még.
- GYÚJTSD FEL MAGAD! - amitől szerintem az egész ház zengett.
- Hidd el ha képes lennék rá megtenném a kedvedért. - nyitott vissza.
- Én most fojtom meg! - mentem volna utána de Himiko visszafogott.
- Shiro-chan nyugi. Nincs semmi baj. - mondta miközben a fejemet simizte,hogy megnyugodjak.
- Ha megyünk vissza a többiekhez az lesz az első,hogy megfojtom és elásom. - mondtam neki mikor kicsit megnyugodtam.
- Áldásom adom rá. Meg szerintem Tomura-kun is azt fogja adni,emlékezz vissza az első találkozásunkra.
- Ja tényleg már akkor láttam,hogy jól kifogunk jönni. - mondtam még mindig a karjai között. - Még akkor is ha furcsának vagy ijesztőnek tálának téged én így szerettelek meg és így is foglak tovább szeretni.
- Én is szeretlek te állat(a képességem ugyan úgy kutya,így nyugodtan le állatoznak).