Shiro-chan és az Anime karakterek

Kusmócska🐿 és állati ösztönök

Biztos mindenkivel elfordult már,hogy idősebb korában is nehezen tudta irányítani a képességét. Ez a helyzet velem is. Hiába vagyok 19 vannak pillanatok amikor elveszítem a fejem és a képességemet se tudom kordában tartani(én szokásomhoz híven értelmes vagyok😅).
Ilyen volt ez a mai nap is. De még mielőtt bármit is mondanék erről ismertetem magam: Shiro Amakusa vagyok és a képességem kutya(nem olyan,mint az egyik tanárnak),a többit meg megpróbálom a történetemen keresztül ismertetni.
Amint befejeztem a tanulásomat a UA-ben Fat Gum-sanhoz mentem(nem dolgozni,pillanat eszembe jut... na jó Zsaklin jusson eszedbe valami) gyakornokságra mivel nagyon megkedveltem a Hősügynökségét és természetes Tamaki miatt is mentem akit lassan 3 éve boldogítok.
A mai nap kitaláltuk,hogy pihenésképp megyünk egyett piknikezni kettesbe.
- Biztos nem lesz baj? - kérdezte aggódva a barátom.
- Ugyan nem lesz. Ha meg mégis te mindig felkészülsz rá. - mondtam neki nyugodtan.
Egy nagy cseresznyefa alá telepedtünk le majd ott kipakolva mindent élvezni kezdtük a szabadnapot.
A nyugodtság hamar véget ért ugyan is megláttam egy madarat ami azt jelentette,hogy vagy elvesztem a nyugodtságom és elkapom vagy nyugodt maradok.
- Kiskutya nyugi.(ez ám a becenév👍)- mondta Tamaki és keresni kezdett valamit amivel elvonhatja a figyelmen.
- Nézd. - kezdte el csipogtatni a kedvenc játékom. - Hozd vissza. - majd nem túl messzire eldobta én meg utána eredtem és vissza adtam neki(és most képzeljük el akik még a parkba vannak és kicsit sem néznek furán minket😆). - Ügyes vagy. - mondta és kaptam tőle egy buksi simit amit én farok csóválással mutattam ki,hogy tetszik.
- Játszunk még~ légyszíves ~. - mondtam neki kiskutya szem nézés mellett.
- Oké figyel...- de a mondat végét nem érettem,mert elkiáltottam magam.
- MÓKUS! - majd ezzel együtt elveszítve a hidegvért az állati ösztönök irányítottak vagyis elakartam kapni a csóri mókust.
- Nem! Rossz kislány!(kutyát szidnak nem másra gondolni) - próbált utánam kiabálni Tamaki de én elengedve a fülem mellett tovább üldöztem az állatot még az fel nem futott a fára engem otthagyva.
- Shiro! - kiáltotta nekem Tamaki mire ismét normális lettem.
- Megint elszálltam magamtól? - kérdeztem Manót(nekem az ő kis cuki fülei manók ezért kapja tőlem ezt a becenevet) de inkább szólt fának a kérdés,mert nem fordultam még meg.
Erőt véve magamon megfordultam és sűrű bocsánat kérések mellett vissza mentünk a helyünkre.
- Ne haragudj. - mondtam neki szomorúan hisz tudtam,hogy pihenni vagyunk.
- Nem haragszom Kiskutya tudom,hogy nem tehetsz róla. - mondta egy mosoly mellett amihez még egy ölelés és fülre puszi jutott.
- És most? - kérdeztem tőle.
- Elsőnek is szedjük ki a faágat és leveleket a hajadból és farkadból utána meg nem tudom. Mit szeretnél ezek után? - kérdezte miközben elkezdte belőlem kiszedegetni a leveleket.
- Feküdjünk és élvezzük egymás társaságát.