Shiro-chan és az Anime karakterek

Maki x Shiro

A mai nap is átlagosan indult: felkelés, reggeli rutin, elkészülni, suliba menni és egyéb ilyen dolgok.
Az órák egész gyorsan elmentek és mivel nincsenek barátaim így egyből haza mentem.

Legutóbb akkor mentem el otthonról amikor egy szokásos esti sétát csináltam. Már ha mondható szokásoknak. Valami szörny szerű izé megtámadott egészen addig tudtam előle menekülni amíg le nem estem a lépcsőről és ki nem ment a bokám.

Egyedül voltam, senkim se volt így nem is bántam ha meghalok... Egészen addig amíg meg nem pillantottam őt. Zöld haj, barna szemek és szemüveg. Ahogy harcolt azzal a valamivel csak csodálni tudtam őt.
- Jól vagy? - jött mellém egy... Panda?!
Nem tudtam mit reagálni nagyon és ez neki is feltűnt ezért gyorsan elmagyarázta.
- Így világos minden. - válaszoltam. - Leestem a lépcsőről és kiment a bokám.

Segített fel állni majd a hátára vett és elkezdett futni.
- És a lány? Nem a társad?
- Maki? Ne aggódj nem lesz baja erős még átok erő nélkül is.
Még utoljára hátra néztem ahol az említett lány volt, majd ismét előre fordultam és néztem hova is megyünk.

* ahova vittek*

- Rendben vagy. A kiment bokádon kívül más sérülést nem találtam rajtad. - mondta az orvos akit időközben megtudtam, hogy Ieirinek hívnak. - Viszont egy pár napig pihentesd.
- És most elmondja nekem valaki mi is történt? - kértem egy kis magyarázatot.
- Ami megtámadott téged és ami ellen harcoltak az egy átok volt. - jött be egy fehér hajú férfi. - És mivel láttad előfordulhat, hogy benned is van valami.

- Mármint? - néztem rájuk.
- Átok energia. - mondta a fehér hajú.
Én csak néztem, hogy mi van mert nem tudtam nagyon felfogni semmit.
- De idővel el mondunk mindent addig hagyunk pihenni és, hogy feldolgozd a hallottakat és a látottakat. - mondta Ieiri.
Ameddig ott voltam kaptam szobát és napi szinten bejöttek hozzám. Így ismertem meg az elsősöket és a másod éveseket is.

* hol, volt hol nem időt ugrunk*

- Na és milyen a Jujutsu tech? - kérdezte Kugisaki.
- Tetszik és szeretek itt lenni. - mondtam boldogan. - És barátaim is lettek meg úgymond egy családom is.
- Ez aranyos és kedves tőled.
- Bár amikor ide hoztunk nagyon olyan voltál mint aki tényleg nem akar élni. - mondta Maki. - De szerintem mind egyet értünk abban, hogy ez a vidámabb éned mindenkinek tetszik.

Kicsit elvörösödtem ugyanis amit mondott zavarba hozott.
- Így van. - értett egyet mindenki.
- Gyjaj ne csináljátok ezt, zavarba hoztok. - takartam az arcom.
- Oké, oké menjetek vissza edzeni. - terelt sensei vissza a pályára minket. - De előtte nézzétek mit hoztam nektek. - állt arrébb majd egy fekete hajú fiú volt ott.

- Sziasztok. - köszönt nekünk.
A többiek oda mentek üdvözölni én meg csak álltam és néztem.
- Tényleg. Shiro ő itt Okkotsu Yuuta a negyedik másod éves. - mondta Gojo-sensei. - Yuuta ő is Amakusa Shiro első éves. - mutatott be egymásnak minket.
- Szerintem a sensei segítsége nélkül is be tudtunk volna mutatkozni mivel nem vagyunk gyerekek. - mondtam.
- Örülök, hogy ennyire szerettek.
- Mint mindig. - válaszoltuk egyszerre.
- Na menjünk edzeni. - kapott fel Maki hirtelen és a pálya felé indult velem én meg csak takarni tudtam az arcom.

A többiekre még nézni se mertem.
- Maki-san és Shiro... - gondolkozott Itadori.
- Csak nem? - csillant fel Kugisaki szeme.
- Na elmondjuk nekik? - kérdezte Maki úgy, hogy csak én halljam.
- Hát van más választás?
Letett és megfogtuk egymás kezét majd a többiek felé fordultunk.

- Ez nagyszerű! - jött mellénk a barna hajú lány és megölelt minket. - De ugye tudtátok, hogy mi ezt végig sejtettük.
- Mi van? - néztem csodálkozva.
- Igaza van. - jött oda Megumi is.
- És....
- Mi és Shiro? - néztek rám furán.
- Hát izé.... Nem furcsa?
- Miért lenne az? Ha szeretitek egymást akkor ezzel semmi baj nincsen. - mondta Yuuji.

- Látod. Mondtam, hogy nem lesz baj. - ölelt át a vállamat Maki.
- Sensei nem is mond semmit?
- Uuu elvette tőlem az egyik diákom azt a lányt akit én akartam megszerezni. - tette szívére kezét. - Nem szólok bele ne aggódjatok csak legyetek boldogok és a sulit se hanyagoljátok.

Mind furán néztünk az első mondata után.
- Nyugi az első vicc volt nem akartam Shirot elvenni senkitől.
- Ezzel most arra utal, hogy nem vagyok szerethető? - fogtam a fejem.
- Mi nem nem úgy gondoltam... - kezdett mentegetőzni. - Inkább odébb megyek és hagylak edzeni titeket.

- Ne aggódj szerethető vagy. - adott egy puszit Maki. - Na de lássuk az átok erődet.
- J-jó. - fogtam magamhoz az íjat és nyilat.
- Mivel nem tudjuk milyen ezért kapsz egy nyuszit. - rakott le elém egyet ami egyből rohanni kezdett, utána pedig még vagy húsz.
- Látom a számolás megy. - nevettem.
- Csak biztosra megy.
- Hát jó. - majd elkezdtem célozni az egyik nyuszit és eltaláltam.
- Oooh, ez érdekes. - jött oda Gojo-sensei. - A nyilakba vezeted az erődet és ha azokkal eltalálsz valakit megbénul de nem okozol neki súlyos sérülést.
- Ez elképesztő! - mondta Yuuji.
- Oké. A többiek a pálya szélére Shiro és Megumi marad. Mégha nem is okoz komoly sérülést azért kerüljük el a baleseteket. - adta ki sensei az utasításokat.
Megumi sorra idézte meg nekem az állatokat míg végül arra jutottunk, hogy méret függő mennyi idő a bénulás.
- Rendben és egy önként jelentkező aki segítséget nyújt neki, hogy lássuk ránk mennyire hat. Maki jössz? - fordult feléjük.
- Hé! Ha önként jelentkezett volna még megértem de így nem!
- Ne aggódj nem lesz bajom. - húzott a pálya felé Maki.
Elkezdtünk harcolni de én csak védekezni tudtam nem mertem őt bántani.
- Shiro ne csak védekezz! Támadj is! Gondold azt, hogy én vagyok az a bolond. - utalt a tanárunkra.
- Szerettek ti engem egyáltalán? - kiáltott oda hozzánk.
- Igen? - fordultam oda.
- Hát ez nem volt nagyon meggyőző.
- Shiro menni fog csak nyugodtan. - bátorítottak a többiek.
- Hát jó. - suttogtam magam elé.
Vettem egy mély levegőt és célba vettem Maki bokáját.
Amikor már úgy láttam, hogy elég közel van lőttem mielőtt eltalált volna.
- Szép volt. - tapsolt. - És most várunk. - jelentette ki Gojo-sensei.
- Ne haragudj. - mentem Maki mellé és egy puszit kapott.
Olyan 10-15 perc elteltével sikeresen megtudott mozdulni.
- Mostmár tudom milyen egy szobornak. - nyújtozkodott.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva.
- Ne aggódj nincs bajom. - adott buksi simit.

* edzés vége*

- Ez nagyon szuper volt Shiro! Ha egy átok ellen harcolunk ez jól jön. - mondta csillogó szemekkel Itadori.
- Igaza van. - bologatott Kugisaki.
- Shiro ide tudsz jönni egy kicsit? - szólt sensei.
Makira és a többiekre néztem.
- A szobánkba leszek. - engedte el kezemet zöld hajú baratnőm majd Gojo-senseihez vissza mentem.
- Nem foglak leszidni ne félj. - nyugtatott csak ne hezitálj.
- Tudom csak... - hajtottam le a fejem.
- Lásd Yuuji helyzetéből benne Sukuna van vagyis egy átok.
-Jobban mondva az átkok királya.
- Így van. De nem ez a lényeg hanem, hogy átok. Gondolj bele ha elszabadulna Sukuna az erőd jól jön.
- Tudom.
- Na menjél te is a többiek után.
- Köszönöm Gojo-sensei. - hajoltam meg és mentem Makihoz.

* bent *

- Meghalok. - terültem ki az ágyra.
- Leszidott az az idióta? - jött ki Maki a fürdőből.
- Nem. - motyogtam a takaróba.
- Akkor?
- Ne hezitáljak lövésnél csak ennyi. De mégis ha ezzen múlna egy küldetés lehet miattam nem sikerülne. - fordultam Maki fele.
- Ne mond ezt. - ült mellém én pedig az ölébe hajtottam a fejem. - Bárki miatt lehet.
- De...
- Nincs de. Bárki elronthat egy küldetést.
- Még Gojo-sensei is? - néztem rá.
Kicsit gondolkodott rajta mit is mondjon hisz ismerjük a senseit.
- Hát biztos.
- Majd egyszer megkérdezem.
- Na ne légy szomorú ezért. A mosolyod jobban szeretem. - kezdett el csikizni amitől én nevetésbe kezdtem.
- M-makih neh.
- Szóval? Még szomorú vagy? - állt le egy pillanatra.
- Nem.  - töröltem meg a szememet.
- Helyes. Na menjél fürdeni addig úgysem csinálok semmit nélküled.
- Oké.
Amint végeztem barátnőm az ágyon fekve várt.
- Itt vagyok~ - feküdtem le mellé.
- Rendben. Mit szeretnél csinálni?
- Nem tudom. Őszintén kicsit elfáradtam.
- Aludjunk? - kérdezte kíváncsian.
- Igen. - bújtam közelebb hozzá.

* Maki szemszög*

Már csak Shiro szuszogását hallottam ami annyit jelentett, hogy elaludt. Hátát simogatva én is jobbnak láttam aludni térni.
- Szeretlek. - pusziltam meg homlokát majd engem is elnyomott az álom.

Amúgy élek 😆
Csak nagyon lassan írok 🥲