Shiro-chan és az Anime karakterek

Hanma x Shiro

5animefan gyere💚(ू•ᴗ•ू❁)

( az Atya és a fiú Szent Lélek nevében ámen🙏. Nem szoktam így kezdeni semmit de ne kövezzetek meg a mostani részért 🙇‍♀️)

- Miért jövök én is minden gyűlésre? - kérdeztem Kisakit.
- Mert te vagy a hugom és meg védelek. Vagyis próbállak. Néha veszélyesebb vagy mint én. - mondta.
- Én? Én egy nyugodt ember vagyok.
- Én meg egy Szent Lélek.
Egymásra néztünk és rájöttünk, hogy én nem vagyok egy nyugodt ember és ő nem Szent Lélek.
- Amúgy is nem gyűlésre hanem Hanmával találkozunk.
- Azt én miért kellek hozzá? - néztem rá.
- Az előbb beszéltük meg.
- Jó mindegy. Engedjük el.

* én egy fa mögött miközben a fiúk beszélgettek*

Szeretem a Tomant. Kíváncsi lennék miért csinálja ezt Kisaki hisz tisztában vele.
Bár még egy bökkenő lenne...méghozzá Hanma.

* másnap*

Egészen békésen aludtam addig amíg azt nem éreztem, hogy valaki befekszik mellém engedély nélkül. Megfordultam és soha nem gondoltam volna, hogy Ő lesz az.
- HANMA?! - ugrottam a szoba másik felére.
- Mi van? Ennyire baj lenne, hogy befekeszem melléd? - csinált úgy mintha nem történt volna semmi.
- Igen! - akadtam ki. - Főleg engedély nélkül!
- Hee~ Pedig szerintem szokj hozzá. - súgta fülembe és kiment a szobából.
Mégis mire gondolt, hogy szokjak hozzá. Biztosra mennék, hogy Kisaki vele akar megszivatni.
Felöltöztem gyorsan és lementem reggelit csinálni hármunknak de amikor kész lettem csak Hanma volt velem.
- Kisaki? - kérdeztem.
- Dolga van így megkért vigyázzak rád.
- 5 évesnek nézek ki? - kérdeztem kíváncsian.
- Igen. - felelte nyugodtan.
- Köszönöm az őszinteséget. - ültem le enni.

* miután végeztünk*

- Szóval ha már így lett egy bébiszitterem akkor esetleg lenne kedve sétálni egyet? - kérdeztem tőle.
- Nem. Mint mondtam vigyázok rád.
Ooo csezd meg de egy hülye vagy. Na akkor szépen és nyugodtan.
- Nem elküldeni akarlak hanem azt, hogy menjünk sétálni valahova. - magyarázta.
- Mint egy randi? - nézett rám.
- Pff. Valószínű. Kisaki leszedné a fejed is. - indultam az ajtó felé.
- Majd meglátjuk. - ment ki előttem.
Ennek mi a baja? Egész furán viselkedik. Na mindegy.
Egy váll rándítással lerendeztem a dolgot és bezártam az ajtót.

...

- Nem szeretnél inkább a Valhallához tartozni? - kérdezte Hanma(Hagyma 😂😂😂) megtörve a csendet.
- Nincs az az Isten. Szeretem a Tomant. - mondtam határozottan.
- Hmmm ~ akkor viszont probléma lesz. - csinált úgy mint aki most csalódott volna.
- Hallod egésznap olyan furán viselkedsz.
- És ezt pont te mondod?
- Igen! A reggeli viselkedésed. Meg most. Valami nem okés nálad.
- Mert mondjuk valaki ezt okozza velem. - álltunk meg és hajolt közelebb hozzám.
- Képen verlek Hanma. - emeltem meg a kezem.
Ugyan már ha akarnám se tudnám.
- Hajrá. - ment távolabb tőlem. - Legalább tudni fogom miért vagy a Tomanba.
Az út további része inkább csendben telt addig amíg egy hatalmasat nem villámlot és dörgöt mellé.
A helyzetünk a következő lett: Hanma nyakába ugrottam aki élvezte a helyzetet.
- Ne nevess, legalább egy kicsit érez együtt! - szidtam meg.
- Nem elég az, hogy csak jót nevetek rajtad?
- De egy paraszt vagy. - jegyeztem meg.
- Igen? És ha ez a paraszt azt mondja, hogy szeret?
- He? - döbbentem le.
- Eddig nagy szád volt. Hova lett?
- Te most viccelsz velem.
- Úgy nézek ki?
- Ez kérdés volt? - néztem rá.
- Jó felejtsd el. - rakott le és tovább indult előre nélkülem.
Isten biztos csak viccel. Bár ha jobban belegondolok másképp viselkedik úgymond velem. Jesszus ezt szerettem volna eddig erre én jól elcseszem.
- Hanma várj! - kiáltottam utána amire ő megállt én meg neki mentem. - Ezt is élvezted biztos.
- Nagyon is. - fordult velem szembe.
És rájöttem akkor, hogy magasságilag nem kevés különbség van köztünk.
- Szóval? - türelmetlenkedett.
- A-amit mondtál...az igaz? Vagy csak Kisakival próbáltok meg szivatni engem?
- Ahogy te mondtad egy paraszt vagyok. És ha az is vagyok ezzel kapcsolatban nem szórakoznék.
- Akkor te most.... szeretsz? - próbáltam össze rakni.
Választ nem kaptam tőle mert a dörgésnek és a villámlásnak meg lett a hatása így szakadni kezdett az eső.
Bőrig ázva estünk haza és adta ég nyitva volt az ajtó ami azt jelentette, hogy Kisaki otthon van.
- Ti meg mit csináltatok a szakadó esőben? -kérdezte kíváncsian.
- Eső táncot. - válaszoltam amire Hanma jót nevetett.
- Jó volt vicc volt. - mondta Kisaki.
- Ugye? Én mindig ilyen vicces vagyok. De el ne higgyétek. Inkább mentem a fürdőbe. Na pá! - intettem nekik és elmentem megszabadulni a vizes ruháktól.
A kád meleg vízben ültem amikor Hanma csak úgy berontott.
- Van egy szokás amit úgy hívnak, hogy kopogás!
- Legyen. - rántotta meg a vállát. - Menj előrébb.
- Miért?
Válasz helyett inkább fogott és előrébb tolt majd beült mögém. Egy biztos a fejem paradicsom lehetett a helyzettől.
- Hanma.
- Hmm?
- Amit délután mondtál... és nem kaptam választ rá. Tényleg szeretsz? - kérdeztem újra a megválaszolatlan kérdést.
- Ha nem hiszed el akkor bizonyítom. - mondta és könnyedén megfordított így elétárult a felső testem amit kezemmel próbáltam takarni de nem hagyta. - Ne takard el magad.
Amilyennek gondoltam őt olyan gyengéden csókolta végig a nyakamat, el engedve kezeimet pedig a vállára helyeztem őket.
- Na most már elhiszed, hogy szeretlek? - döntötte homlokát az enyémek.
- I-igen. - mondtam alig hallhatóan de mégis úgy, hogy meghallja.
- És mi a válaszod rá?
Mivel eddig is zavarban voltam meg a helyzettől is inkább cselekedtem és kapott egy szájra puszit.
- Csak ennyi?
- Én is szeretlek Hanma. - öleltem meg bátortalanul.

* szobában*

- Szeretnéd, hogy ez a paraszt melletted feküdjön vagy azt csinálod mint reggel? - kérdezte kíváncsian.
Kicsi gondolkodás kellett hozzá de végül hagytam, hogy velem aludjon.
Amíg ő elhelyezkedett én csak álltam mint aki tapsra vár. Hálát adtam azért az égnek, hogy nem volt türelmetlen így olyan 5 perc állás után mellé feküdtem.
- I-izé... Szabad? - kérdeztem félve arra utalva, hogy hozzá bújhatok e.
- Tényleg megkérdezted? - mondta nevetve.
- Földön alszol!- néztem rá morcosan.
- Jól van, jól van. - nevetett. - Persze, hogy hozzám bújhatsz.
- Arigatou. - bújtam hozzá.
Hozzá képest én mintha egy macit öleltem volna meg. De nagyon kellemes érzés volt.
- De mivel nem akarsz hozzánk csatlakozni nem félsz, hogy megtudják a Tomanba?
- Nem. Óvatos leszek, hogy ne tudják meg.
- Legyen úgy. - ölelt át.

* reggel*

- Shiro ébredj. - kezdett kelteni Hanma
- Még 5 perc~ - mondtam mellkasába.
- Sehova nem jutunk így.
- Old meg. Túl kényelmes ez így. - mondtam mégjobban ölelve őt.
Egy sóhaj hagyta el a száját majd velem együtt felkelt.
- Te ha ledobsz most megverlek!
- Nyugi nem dobnálak le. Ahhoz túl erősen kapaszkodol belém.
Így történt az, hogy a konyháig el sem engedtem és ő se engem.
- Oké lent vagyunk most már engedhetsz. - engedett el én pedig lemásztam róla.
- És ezt hogy fogjátok megoldani? - mutatott ránk Kisaki.
- Megfogjuk. - mondtam határozottan. - Csak nem szólni akarsz a többieknek?
- Nem fogok ne aggódj. - tette kezét a fejemre.
- Jézus ki vagy te? - kérdezte nevetve Hanma Kisakitól.
- Ja tényleg nem vagy mindig ilyen. - kezdtem egyetérteni Hanmával.
- Szóval nem lehetek kedves a hugomhoz sem?
- Deee csak nem mindig vagy ilyen. - mondtam.
- Ez fájt. Ezért inkább elmegyek. - intett és elment itthonról.
- Megsértődött? - kérdezte kíváncsian újdonsült barátom.
- Nem tudom. - vontam meg a vállam.
- Tényleg úgy gondolod, hogy megoldjuk? - húzott közel magához Hanma.
- Nyilván kicsit félek de... igen így gondolom. - majd adtam neki egy puszit.
Felkészültem arra, hogy lesznek majd problémák de ketten remélem megoldjuk valahogy.

Néhány dolog a sztorihoz
Elsőnek is Shiro már jóval előbb a Tomanba került Kis aki előtt, mert Mikeyval jár egy iskolába , plussz ismeri a lányt is hogy milyen.

Második szerintem Kisakiban ha lenne is huga biztos lenne benne valami értelem , hogy vigyázzon rá.
Hanma szintén csak vigyázna arra akit szeret.
Szóval igen biztos ebben a két hülyében is van egy kis érzelem.

Harmadiknak pedig jó olvasást (ू•ᴗ•ू❁)