Shiro-chan és az Anime karakterek

Beelzebub (RoR)

* néhány hónappal ezelőtt *

- Üdvözletem Beelzebub nagyúr. - léptem mellé mosolyogva.
- Legközelebb kopogj vagy gyere máshogy de ne a semmiből. És már nem egyszer mondtam. - húzta meg egyik fülem.
- Értem,értem csak engedd el... - néztem rá kiskutya szemekkel.
- Meghat szerinted? - engedett el.
- Nem.
- Miért jöttél?
Vállat vonva mentem utána.
- Shiro kérdeztem valamit.
- Hozzád...Meglátogatni ne csak a fura és érdekes dolgaiddal legyél.
- Miért nem a társadat fárasztod? - kíváncsiskodott.
- Elfoglalt.
- Megint?
- Hát ez van...

* egy hónappal ezelőtt *

Beelzebub ajta előtt vártam,hogy beengedjen. Már kezdtem feladni amikor nyílt az ajtó.
- Shiro?
- Szia... - intettem neki.
- Mi történt? - hallottam a hangján,hogy meglepődött. - Gyere.
- Nem akarok beszélni róla... - kezdtek folyni a könnyeim.
- Kérlek ne...ne sírj... - Hozzak valamit? - próbálkozott.

- Nem kell köszönöm...
- Nyakadat engeded bekötni?
- És ha elvérzek?
- Nem opció és nem szeretném, ahogy Aphrodité sem. Miért nem hozzá mentél?
- Nem akartam őt zavarni.... Ismét...
- Gyere ülj le. - vezetett egy székre majd neki állt lekezelni a nyakam.
- Szerinted velem van a probléma? - jött a hirtelen kérdés tőlem.

- Miért gondolod ezt?
- Csak azért voltam jó, hogy nagyobb ereje legyen?
- Nem viszonozta az érzéseid? - emelte fel fejét miközben a nyakamat kezelte.
- Nem. - folytak könnyeim.
- Ne sírj. Egyszerűen nem érdemelt meg. Hidd el, hogy majd valaki lesz.
- Ahhoz képest amiket hallottam rólad és most ahogy viselkedsz nem fér össze a kettő a fejemben.
- Pedig hidd el azokat... - beszédét kopogás törte meg. - Megnézem ki az addig itt maradsz. - bólintottam majd kutyaként ott ültem és vártam rá. Végig nézte és láttam, hogy szólna valamit de mégse.

Hallottam, hogy nyitja az ajtót és Aphrodité hangját ismertem fel.
- Vérben ázott papírt találtam Shiro kéz írásával annyi volt rajta, hogy ne aggódjak.
- Honnan tudtad, hogy nálam lesz? - kérdezte kíváncsian Beelzebub.
- Egy madár megfogott egy legyet. És így.
Beértek oda ahol én is voltam és két meglepődött pillantást kaptam.
- És ez történt amikor kopogtál. Már csak az a kérdés vissza e tud változni.
- Ne aggódjatok. - változtam vissza.

- Mi történt a nyakaddal kedvesem? - kapott sokott legjobb barátnőm.
- Ugyan... Ez semmi.
- Nekem se mondta el. - állt mellém kötszerrel a kezében Beelzebub.
- Jól vagy azért? Nem bántott?
- Nyugi nem. - nyugtattam meg.
- Elbeszélgessek Apollónnal?
Megráztam a fejem válaszul. - Engedd el.
- Ahogy szeretnéd. De nem fogok rá jó szemmel nézni ettől függetlenül.
- Rendben.
- Kész vagy. - mondta Beel.
- Köszönöm szépen. - mosolyogtam rá amennyire tudtam.

* egy ülés után *

- Nem félsz, hogy ennyit vagy velem? - kérdezte Beelzebub.
- Nem. - és Apollón ment el mellettünk.
- Ah, tényleg elfelejtettem megköszönni a szereteted kicsi Shiro. - mondta.
- Honnan veszed, hogy velem van?
- Ugyan már, erősen látszik egy rózsaszín szalag azon az egeren. És ő is ugyan olyat hordott a nyakán.
Beel szembe fordult Apollóval és úgy válaszolt neki: - Miből gondolod, hogy azóta nem változott?
- És te honnan miből gondolod, hogy változott? Csak nem beleszerettél?
- Semmi közöd hozzá.
- Csak előre szólok attól, hogy a külseje szép de az állati ösztönei megvannak. - mutatott rám.

Ennél telt be a pohár... Vissza változtam a rendes alakoban és legszívesebben kikapartam volna a szemét de Beelzebub vissza fogott.
- Látod erről beszéltem.
- Tudom magam irányítani csak valaki annyira idegesít, hogy kikaparnám a szemét. - eresztettem ki a karmom és rámorogtam.
- Álmodban. Viszlát. - fordított nekünk hátat majd távozott.
Ökölbe szorítottam a kezem ezzel belemélyesztve a karmaim a tenyerembe.
- Gyere, bekötöm a kezed. - húzott el onnan Beelzebub.

* Beelzebub szobájában *

- Engedd el magad, hogy betudjam kötni kérlek.
- Én elengedtem magam de egyszerűen most még sem érzem, hogy meg tudnék nyugodni!
- Kérlek ülj ide. - mutatott a mellette lévő helyre.
- Jó. - fogadtam szót durcásan.
- Vicces amikor ezt csinálod.
- Örülök, hogy tetszik amikor ilyen vagyok. - nyújtottam ki kezeim.
- Gondoltál rá, hogy kicsi vissza vegyél a körmödből?
- Kellene? - kérdeztem vissza.
- Kicsit.
- Megfontolom.

...

- Kész. - engedte el a jobb kezem.
- Köszönöm Beelzebub.
- Ne köszönd.
- Tudod emlékeztetsz valakire. - néztem a bekötött kezeim. - Ő is kedves volt velem és ha lesérültem bekötötte sebeim.
- Neki is boldoggá tetted ugyan így a napjait? - kérdezett rá.
- Ahogy neked is. Csak sajnos.... Már nincs közöttünk. - szomorodtam el.
- Részvétem. - tette vállamra a kezét. - Hogy hívták ha szabad kérdeznem.
- Lilith. Ugyan úgy ahogy Aphroditét a legjobb barátnőmnek,bár őt inkább a nővéremnek éreztem. De az utolsó amikor találkoztam vele mondta, hogy majd lesz valaki akit keressek meg és legyek vele napi szinten, hogy ne érezze magát egyedül. Mintha már tudta volna, hogy megfog halni.
Beelzebubra néztem akit szinte sokként ért a hír. - Jól vagy? - kérdeztem aggódva.
- Persze.

* Beelzebub harca *

Győzedelmes harca után az istenek térfelén lévő kapunál vártam rá, hogy gratuláljak neki. Azonban megakadt a szemem a szívénél lévő jelen.
- Lilith jó volt a megérzésem, jó ember mellett voltam mindvégig ahogy kérted.
- A minden állatok istenére nyertél. - öleltem meg hirtelen. Miután rájöttem mit tettem hátráltam egy lépést. - Ne haragudj.

- Boldog vagy, hogy nyertem?
- Nagyon. - mosolyogtam. - De menjünk a gyengélkedőre.
- El kell mondanom valamit... - mondta halkabban.
- Rá ér, gyere. Most éltél túl egy életremenő csatát, a sérülések fontosabbak. - fogtam megkezét és húztam magam után.
- De boldog vagy?
- Igen. Miért kérdezed?
- Hát... - mutatott maga elé.
- Oh, hogy az... Igen, tudom mozgatni. Zavar?
- N-nem.. Csak szokatlan.  Apollónnál is volt ilyen?
- Hmm.. - gondolkodtam. - Nem.
- De akkor ez azt jelenti,hogy nem voltál vele boldog?
- Hogy érted?
- Ez hosszú...

* gyengélkedőn *

- Szóval,hogy értetted az előbbit? - érdeklődtem.
- Akárhányszor velem voltál a farkad mozgott...
- Tényleg? Én nem figyeltem.
- És mivel az állatok istennője vagy biztos tudod,hogy ez mit jelent.
- Oh...Ebbe nem is gondoltam bele. És nem zavar?
- N-nem. Tetszik, hogy ez a reakciód. Viszont lenne itt valami. - komolyodott el.
Kérdőn néztem rá, hogy vajon mit fog mondani.
- Én... Voltam...
- Micsoda?
- Én... Öltem meg Lilithtet. - hajtotta le a fejét. - De nem szándékkal és mesélt rólad.
- Kérlek nézz rám. - fogtam meg a kezét.
- Tudok mindent. Láttam a jelt a mellkasodon ez elég. Viszont ha mesélt rólam... És nekem is rólad... Ez akkor azt jelenti, hogy végig azt akarta...
- Hogy együtt legyünk? - fejezte be helyettem a kérdést. - De ha mesélt rólam... Nem félsz?
- Ugyan Apollo után már nem érdekel semmi.
- Ez most egy olyan kijelentés volt, hogy már nem becsülöd az életed és nem akarsz már élni. Ugye?
- Talán. - vontam meg a vállam. - De pont te mond?
- Nem kérdeztem semmit. Csak...
- Igen? - néztem kíváncsian.
- Nem akarlak téged is elveszíteni. - mondta szomorúan.
- ... Figyelj akkor... Tisztes távolságból... Szeressük a másikat. - javasoltam és vele szembe leültem egy székre. - Mit szólsz hozzá? Meg ér megpróbálni nem?
- De ha mégse? Téged is..
- Ne aggódj. - szakítottam félbe. - Nem lesz baj. - mosolyogtam rá.