Shiro-chan és az Anime karakterek

Jujutsu Kaisen: Junpei Yoshino

Nem tudom ki hogy van vele,de én megkedveltem ezt az édes fiút még akkor is ha nem fog túl szép dolgot tett és ami még fog vele történni.
A történetem nem fog az animéhez kapcsolódni vagy mégis?

Éppen a folyosón sétáltam amikor megláttam,hogy a velem egy idős fiúk és egy lány bántanak valakit. Amikor az egyikük arrébb ment megláttam,hogy Junpei-t bántják amit nem bírtam szó nélkül hagyni.
- Hé! Miért kell a gyengébbet bántani? - kiáltottam oda nekik.
- He? - fordultak felém. - Valami bajod van!?
- Igen,méghozzá ti! - szóltam nekik és átmásztam az ablakon.
- Ó szóval te is szeretnél kapni? - szólt az egyikük.
- Nem kell ezt csinálnod,inkább menj el. - mondta Junpei.
- Ugyan - ugyan nem kell féltened. - nyugtattam. - Inkább őket kellene félteni ha meglátja az igazgatóság a képeket. - mutattam a telefonom.
- Mégis mikor? - kérdezte az egyik.
- Tudjátok a falnak is van szeme meg füle is. - mondtam. - Szóval vagy békén hagyjátok vagy repülhettek innen el fele.
- Te kis... - de nem tudta befejezni,mert félbeszakítottam: - Csak egy gomb nyomás is leheeeet~ - énekeltem.
- Tch. Gyertek. - mondta gondolom a kiscsoport vezetője.
Miután elmentek onnan oda mentem Junpeihez,hogy segítsek neki.
- Jól vagy? - kérdeztem.
- Igen,de miért segítettél? - kérdezte.
- Mert így volt a jó és a helyes.
- És amit mondtál? A képek?
- Jaaa,hogy az. Hát ha nem is az igazgatónak, de egy tanárnak megmutathatom aki a rokonom. Szóval ha megint ez lenne akkor kétszer fogják meggondolni,hogy mit csinálnak. Jut eszembe tessék. - adtam kezébe a zsebkendőmet.
- Mit csináljak vele? - nézett furán.
- Szárazon nagyon semmit,de ha öntünk rá vizet akkor oda tudod rakni ahol megütöttek.
- Köszönöm.
- Ugyan nincs mit. Van még valahol valami?
- Nincs. - mondta.
Közelebb hajoltam hozzá,hogy megnézzem igazat mond-e.
- Te most hazudsz. - állapítottam meg.
- N-Nem.
- Kérlek mond el ha van valami.
Egy kicsit még gondolkodott és a hajára mutatott.
- Akkor ha megengeded. - kezdtem arrébb tolni a frufruját.
Miközben félre raktam Junpei frufruját megakadt a szemem a barna szemein amikbe bele is merültem. Mégha pár másodpercig is tartott a fiú észrevette.
- Öhm Shiro. Van valami baj? - kérdezte kíváncsian.
- N-Nem vagyis van vaj vagyis baj,mármint várj egy kicsit kérlek. Van nálam egy kis fertőtlenítő ha engeded.
- Persze,de az,hogy került hozzád? - kérdezte.
- Tá-dá. - mutattam egy kis táskát.
- Oh.
- Mi lenne ha átjönnél hozzám és akkor rendesen letudnám kezelni.
- De mi lesz a többi órával?
- Ne aggódj nem lesz probléma. - nyújtottam a kezem,hogy felszedjem.
- Rendben,hiszek neked. - kinyújtotta a kezét és felhúztam.
- Na gyere,menjünk. - mondtam neki és elindultunk hozzám.

* nálam *

- Gyere nyugodtan. - invitáltam be a fiút.
- Biztos? - kérdezte félénken.
- Persze egyedül vagyok vagyis csak félig.
- Félig?
- Igen. Figyeld. - majd füttyentettem egyett és előttünk termet a kicsi háziállatom. - Látod csak félig.
- De hisz ez egy macska. Füttyentéssel hívod? - kérdezte kíváncsian.
- Igen tudom eléggé furcsa. Na de most nem ez lényeg,nyugodtan ülj le oda a székre én meg hozom a cuccokat de,hogy ne unatkozz tessék. - nyomtam a kezébe a macskát akit időközben felszedtem.
- Oké.
Amíg én gyorsan elmentem a dolgokért otthagytam a fiút. Mire visszatértem a fiú és a cicám már úgy viselkedtek egymással mintha évek óta ismernék egymást.
- Látom összemelegedtetek. És most ha engeded akkor egy kicsit lekezelném a homlokod.
- Rendben.
Arrébb csatoltam a haját és elkezdtem egy pici fertőtlenítővel lekenni a homlokát ahol megsebesítették.
- Így ni kész vagy. - mondtam.
- Köszönöm szépen a kedvességed.
- Ugyan igazán nincs mit. Esetleg kérsz valamit?
- Nem kell köszönöm. Viszont ha nem zavar haza mennék. - mondta zavartan.
- Persze menjél csak,anyukád biztos aggódhat.
- Viszont segítesz egy kicsit?
- Persze,mit? - néztem rá kíváncsian.
- A macskád nagyon ragaszkodik hozzám. - mutatott rá az állatkámra.
- Várj. - majd óvatosan leszedtem róla a cicát.
- Köszönöm. - mondta. - Nos akkor ha nem gond én mennék.
- Persze menjél csak,kiengedlek. - mentem az ajtóhoz utánam meg a fiú jött.
Kinyitottam az ajtót Junpei pedig kilépett az ajtón és elköszöntünk egymástól.
- Hát akkor holnap. - intettem neki.
- Igen. Biztosan fogunk talán,szia. - intett vissza.
Majd elment én pedig becsuktam az ajtót és indultam vissza konyhába,de kopogtattak az ajtón én pedig gyorsan oda mentem,hogy megnézzem ki az.
- Junpei? - néztem kíváncsian. - Ez nálam maradt. - tartotta felém a csattomat.
- Ugyan nálad maradhat. - mondtam neki.
- Biztos?
- Persze. Ajándék tőlem.
- Köszönöm. Akkor én elmentem.
- Rendben,szia. - köszöntem el tőle.
- Szia. - köszönte vissza és hátat fordítva nekem haza indult.
Vissza mentem a szobába ahol a macskám morci fejjel nézett rám amiért megzavartuk a pihenését.
- Ne nézz így rám. Haza kellett mennie. - mondtam a cicának. Válaszul csak egy nyávogást kaptam tőle.
- Mindegy folytassuk amit elkezdtél. - felvettem a kanapéról és elfeküdtem vele és így együtt folytattuk tovább az alvást.