Dazai Osamu OneShots 🇭🇺 [Befejezett]

"Ő csak..."

Sajnálom amiért rövid lett.

9 óra 30 perc volt. A lány nagy nehezen kikászálódott pihe-puha ágyából, elővette alvós cuccait a szekrényből, majd fogta magát és a fürdő felé vette az irányt, a telefonjával együtt melyből Shawn Mendes egyik albumának számai szóltak. 

Betért a fürdőbe, aztán maga elé meredve vette le ruháit, felkötötte az eddig kiengedett haját, a szemébe lógó tincseit pedig egyszerűen csak oldalra fésülte kezeivel. A telefonját a mosdókagyló szélére helyezte, rányomott Shawn Mendes In my blood című zenéjére, majd odasétált, és belépett a fürdőkabinba. Az üvegajtót behúzta, hogy ne áztassa el a fürdőt, mivel semmi kedve nem volt maga után felitatni a kifröcskölődött vizet. 

Lassan állította be pont jóra a víz hőmérsékletét, aztán maga elé emelte a zuhanyfejet, és lehunyt szemmel élvezte, ahogy a meleg cseppek végig szántják testét. Mikor úgy érezte elég vizes már, egy pillanatra elzárta, és a tusfürdőjéért nyúlt. Bekente az egész testét vele, figyelve arra, hogy egy pontot se hagyjon ki. Aztán újra megengedte, és pár percig még állt ott, de mikor bőrének már nem volt kellemes a szinte forró víz, újra elzárta, viszont mindaddig nem szállt ki, amíg a lefolyón el nem tűnt a forró, habos víz. Ezután kiszállt a kabinból, citromsárga törölközőjét pedig magára csavarta. A zenét, amely eddig folyamatosan szólt, most kikapcsolta, mert már bántotta a fülét, hiába szerette és istenítette oly' annyira az előadót. 

Ellépett telefonjától, majd elkezdte szárazra  törölni magát a törölközőjével. Kék pizsama pólójáért, és fekete rövid nadrágjáért nyúlt, és mivel fázott még így is, amilyen gyorsan tudta magára vette. A tükör felé fordult, majd hosszasan kémlelni kezdte arcát, melyen most smink volt, vagyis ahogy ő mondaná egy maskara, ami alá elbújt, nap mint nap. Végül erőt vett magán és sóhajtva vette le sminklemosóját, illetve pár vattakorongot a polcról. Ráöntötte a folyadékot a vattára, majd a szeméhez emelte, és lassan dörzsölni kezdte. Mindez után kinyitotta a tőle balra lévő szekrényt, kivette belőle dezodorját, s befújta magát, majd újra a tükörhöz fordult, elvette fogkeféjét, és a fogkrémet, hogy fogat mosson.

Készen lépett ki a fürdőszobából, most már csak a telefonját markolászva, útját pedig a hálószoba felé vette. Mikor párját meglátta az ágyszélén megtorpant, és meglepődve pislogott rá.

-Azt hittem, ma még nem jössz haza.-nyögte ki nehezen. A férfi a lány hangjára felemelte a fejét.

-Igen, téged is jó látni egy hét után.-

-Ne haragudj.-sütötte le szemét.-Nem így akartalak fogadni, egyáltalán azt sem tudom miért mondtam ezt, én csa--

-Nehéz napod volt?-szakította félbe, mire a lány kelletlenül bólintott, és könnyek szöktek a szemébe. Nem akarta sajnáltatni magát, nem akarta megbántani szerelmét, ő csak...-Gyere ide.-szólt halkan a férfi és ölelésre tárta karjait, mire a lány gondolkodás nélkül ment oda, és bújt bele biztonságot nyújtó ölelésébe. Megnyugtatta a férfi illata, amely megcsapta orrát, mikor pedig megérezte Osamu kezeit maga körül, a maradék sötét gondolat is amely eddig az elméjét bombázta eltűnt. 

-Szeretnél beszélni róla?-kérdezte most már suttogva Osamu, közben belepuszilt a lánynak a hajába, aki csak megrázta a fejét.-Jól van.-mondta, majd próbálta elengedni egy pillanatra, de a lány csak szorosabban ölelte magához.

-Ne, kérlek. Maradjunk így egy kicsit még.-suttogta, Osamunak pedig egy mosoly kúszott fel az arcára.

-Feküdjünk le.-magyarázatnak szánta, miért is próbálta elengedni, amire a lány bólintott, aztán ő is elengedte, majd feljebb csúszott a franciaágyon és egyszerűen eldőlt. Mikor párja is mellé feküdt, szinte azonnal hozzábújt, amin Osamu ismét jót mosolygott.

-Hiányoztál.-szólt halkan a lány.-Nagyon.-

-Te is nekem.-vágta rá szinte egyből, aztán lassan simogatni kezdte a hátát. -De most már itt vagyok, és nem hagylak egy ideig magadra, ígérem.-Osamu jelezte a lánynak a tetteivel miközben beszélt, hogy feküdjön a felkarjára, amit a lány szófogadóan meg is tett. Osamu  fejével felé fordult és a szabad kezével,háta helyett, most a lány arcát kezdte el cirógatni. -Nem kell tovább egyedül lenned.-puszit adott a lány ajkaira, aki  lehunyta szemét, könnyeinek pedig utat engedett.

A lány nem akarta sajnáltatni magát, nem akarta megbántani szerelmét, ő csak...ő csak egyszerűen egyedül érezte magát, mikor Osamu nem volt otthon, emellett sötét gondolatai ellepték elméjét mindig ilyenkor.

-Szeretlek.-zokogott fel, mire Osamu újra szoros ölelésbe fogta, csitító jelleggel.

-Én is téged [Név], én is téged.-