Dazai Osamu OneShots 🇭🇺 [Befejezett]

Keddi napok

Oké ez a rész... Ne kérdezzétek honnan jött, de itt van XD 

___________________________

Szokásosan az iroda felé vettem az irányt miközben újabbat sóhajtottam, és felkészítettem magamat a legrosszabbra. Ugyan is általában ha kedves kötszerpazarló barátunk jó kedvében van, akkor ez a nap az, amikor úgy mondd megőrül és különféle dolgokat próbál ki az irodában-mint például a varázsgombás eset..- lassan nyitottam ki a ajtót, próbálva feltűnés mentes maradni, ám ez nem igen sikerült. Kedves randipartnerem ahogy becsukódott az ajtó mögöttem, szinte elém ugrott és megfogta a kezemet.

-Hercegnőm.-térdelt le elém, mire zavartan néztem le rá az új becenevem miatt, és vártam, hogy folytassa. -Gyere menjünk el és hajtsunk végre egy kettős öngyilkosságot.-éss ennyi a hangulatnak. A sokk után elnevettem magamat, majd arrébb léptem amikor láttam, hogy Kunikida közeledik felénk.

-Dazai!-szólalt meg amikor a fiú mögé ért, mire az felpattant és szinte a hátat mögé ugrott.

-Mit csinálsz?-nevettem miközben próbáltam ránézni, de ahogy mocorogni kezdtem szorosabban fogott magához.

-[Név]-chan~ .-nyöszörgött miközben rám emelte a szemét.-Védj meg~-

-Dazai,ne szórakozz!-förmedt rá az előttem álló.-Nem elég, hogy már korán reggelről Atsushit nyúzod, most már szegény lányt sem hagyod békén?!-

-Még szép, hogy nem hagyom, hisz a barátnőm.-kezdte el pihentetni a fejét a vállamon, majd ezután a kezét is megéreztem a derekam körül, én pedig lefagyva álltam a karjaiban. Még tudtommal, nem tette fel a kérdést, csak randizni kezdtünk pár hónapja...Viszont erre a kijelentésére a bent lévő emberek felénk fordultak, ami miatt zavartan lehajtottam a fejemet. Kunikida kételkedően nézett felváltva Dazaira és rám, de főleg rám magyarázatot várva.-Igaz [Név]?-adott puszit az arcomra ezzel még nagyobb zavarba hozva engem. Lassan kifújva a levegőmet halkan megszólaltam.

-I-igaz.-megremegett a hangom, amikor kimondtam, hisz hiába mondta nem biztos, hogy úgy is gondolja. Viszont ha azt mondtam volna például, hogy nem tudom vagy nem, akkor meg megint én jövök ki rosszul...

-Na látod Kunikida-kun,~ én megmondtaam.-váltott át gyerekes hangnemre, mintha észre sem vette volna, hogy mindenkit,lesokkolt a tény. Kunikida lenézett rám, majd egy legyintés kíséretében megfordult és csak annyit tett az egészhez hozzá, hogy biztos elmentek nekem otthonról. Persze ezzel újra Dazai drámázását érte el ugyanis egy újabb puszit nyomott az arcomra miközben elengedett és a szőke munkatársát kezdte el zaklatni.

Sóhajtva ültem le Tanizaki mellé, aki persze nem bírta abbahagyni a bámulásomat. Eleinte próbáltam nem figyelni rá, és a munkámra koncentrálni, de egy idő után frusztrálni kezdett, így a székemmel felé fordultam és felhúztam az egyik szemöldökömet.

-Mi az?-kérdeztem halkan

-Semmi, csak akkor most ti..?-

-Nem tudom.-válaszoltam mire most a fiún volt a sor, hogy felhúzza a szemöldökét, mire sóhajtva közelebb gurultam hozzá a székemmel és suttogni kezdtem.-Igazából fogalmam sincs, mármint pár hónapja elkezdtünk randizni, de nem igazán esett még erről szó, hogy akkor most mi van köztünk de ma..-

-Ma bejelentette ezt az egész iroda hallatára..akkor mi a baj?-

-Az, hogy kedd van.-

-Mi?-nevetett fel halkan, hogy ne vonzza a figyelmet.-Igen, kedd van és?-

-Tudod, kedd az Dazai hülyülős napja.-

-Figyelj [Név]..-komolyodott el.-Nem tudom pontosan Dazai milyen a magánéletben, de nem hiszem, hogy ilyennel viccelne, főleg úgy, hogy randiztok.-

-Nem tudom, lehet, hogy igazad van..-feküdtem el az asztalon, mire a narancshajú fiú nevetve simogatta meg a hajamat, majd a gépéhez fordulva dolgozni kezdett.

-[Név].-szólalt meg mögülem a szóban forgó fiú, mire lassan felültem és hátrafordultam a székkel.

-Igen?-

-Gyere ide~-nyújtotta ölelésre a kezét, mire hihetetlenül elnevettem magamat. Ez most szórakozik?

-Dazai, dolgoznom kell.-ráztad a fejem még mindig nevetve.

-Nekem is, és? Majd dolgozol itt, na~-nyavalygott továbbra is, mire sóhajtva egyet felálltam és megindultam felé.

-És most?-néztem le rá, mire ő megfogta a jobb kezemet és az ölébe rántott. Atsushi csak egy halk nevetéssel reagálta le az egészet, még Kunikida újra elkezdte szidni Dazait.

-Ugyan már Kunikida-kun, csak nem féltékeny vaagy?-szorított magához, mint egy játékbabát.

-Miért lennék az?-ráncolta a homlokát.

-Mert, nekem itt van  [Név]-chan.-bökte meg a oldalamat, mire megugrottam és próbáltam nem hangot kiadni.-Neked egyelőre, meg még nincs senkid~-nyújtotta ki a nyelvét, majd a gépéhez fordult, persze velem együtt, és eközben közel hajolt hozzám.-És három, kettő, egy.-suttogott a fülembe, mintha tudná mi következik, ezzel nem volt egyedül. Mindenki tudta, hogy ez után szinte tuti biztos, hogy Kunikida robbanni fog, és ez persze így is lett. Visszafojtottam a nevetést, miközben Dazai mellkasába fúrtam a fejemet. 

-Nem vagy normális.-szóltam neki halkan, mire elnevette magát és puszit adott a hajamba.