Dazai Osamu OneShots 🇭🇺 [Befejezett]

"Mondtam már, hogy mennyire imádlak?"

Nagyon random rész XD

___________________

-Név-chaan, ments meeg.-ölelt magához a barátom, amivel nem is lett volna baj, ha éppen nem mostam volna fogat, viszont így az egyik kezemmel próbáltam eltolni magamtól sikertelenül.-Olyan gonosz vaaagy, miért akarsz eltolni magadtóóól?-nyöszörögte, mire zümmögni és mutogatni kezdtem, hogy vegye észre, hogy fogat mosok, és nagyon nem akarom lefogkrémezni Őt. Az akcióm miatt elsőnek úgy nézett rám, mint valami hülyére, aztán mikor végre leesett neki a dolog, nevetve engedett el, amit én ki is használtam. Mikor készen lettem a barna hajú fiú hátulról átölelt, a fejét pedig belefúrta a nyakamba.

-Miért is védjelek meg?-néztem rá a türkőrből mosolyogva, miközben megtámaszkodtam a mosdó szélénél.-Hm?-

-Nincs kedvem dolgoznii.-nyöszörgött édesen, ami miatt azt hittem elolvadok. Imádom a reggeli énjét. Egyben aranyos és vicces...

-Pedig menned kell.-nevettem el magamat halkan, majd a kezeimet az övéire simítottam.-Amúgy sem tudnálak megvédeni, nem tudnálak helyettesíteni.-

-Nem is engedném.-emelte fel a fejét és puszit nyomott az arcomra, majd ő is a tükrön keresztül kezdett fürkészni.-Gyönyörű vagy.-ejtette ki könnyedén a szavakat, ami persze el is érte a hatását, mivel nem sokkal ezután, már pirosodni kezdett az arcom.

-Ne válts témát.-tartottam a szemkontaktust vele, miközben újra felnevettem-Miért nem akarsz menni egyébként?-

-Kaptunk egy új megbízást, ahova Atsushi-kunt, és engem osztottak be..-

-És ezért nincs kedved dolgozni?-szakítottam félbe összevont szemöldökkel.-Azt hittem kedveled Atsushit.-

-Félreérted, nem Atsushi-kunnal van bajom, sokkal inkább a munkával.-támasztotta meg az állát a vállamon és szorosabban fogott magához.-Már egy hete, hogy elkaptuk az Igamakból két embert, és csak most bukkant fel a főnökük, akinek erős képessége van, így újra összeállunk a maffiával.-

-Igamak? Azaz a csapat, aki olyan furán öl?-

-Igen ők.-bólintott egyet.-És ha ez nem lenne elég, Kunikida-kun és Chuuya is rám szálltak...-

-Mi?-nevettem fel jóízűen.-Mit műveltél már megint?-

-Név, olyan gonosz vaaagy.-fújta fel az arcát, mire még jobban felnevettem. Istenem de aranyos

-Mondtad már egy párszor.-fordultam meg a kezébe, így szembe kerültem vele.-Szóval?-

-Most alig csináltam valamit.-döntötte a homlokát az enyémnek.-Csak megemlítettem Kunikida-kunnak, hogy ha ilyen marad, még Chuuya is hamarabb talál magának valakit.-

-Ó jesszusom.-nevettem el magamat.Ez a gyerek nem normális komolyan mondom.

-Név-chaan, ne nevess kii.-bökött az oldalamba.

-Jól van, jól van.-kezdtem el nyugtatni magamat, majd miután kifújtam magamat ránéztem mosolyogva, aztán leesett valami.-Neked nem kéne már elindulni?-

-De, már vagy 10 perce körülbelül el kellett volna, de olyan jó most így, és nincs szívem itt hagyni téged ma.-

-Osamu, dolgoznod kell.-bújtam ki a karjai közül és tolni kezdtem az ajtó felé.-Na gyerünk szedd össze magadat, aztán indulj.-mosolyogtam rá, és lábujjhegyre állva puszit adtam az ajkára.

-De Név, ez olyan igazságtalaan.-biggyesztette le az száját, miközben a kabátja és a cipője felé ment, a nyomában velem.

-Mi is?-

-Az, hogy te itthon lehetsz, nekem meg mennem kell.-vette magára a kabátját.

-Hmm, nem is tudom ki rángatott el konkrétan a suliból előző héten, aztán kért ki engem majdnem egy hónapra, miszerint a biztonságom az első számára.-léptél hozzá közelebb visszafojtott nevetéssel.

-Hát, inkább itthon izzadj vért a tanulással, minthogy valami bajod essen.-rántotta meg a vállát és elkapva újra a derekamat magához húzott, és gyors csókot adott.-Elindulok.-suttogta, és újra megcsókolt. Aztán újra, és újra.

-Most már tényleg indulj el.-mosolyogtam rá, mire egyet bólintott majd hozzám hajolva egy újabb puszit adott, és utána, már tényleg elindult.

_____________________

Kifáradva dőltem hátra az ágyon, miközben lehunytam a szemeimet pihenésképpen. Több mint 5 órán keresztül tanultam megállás nélkül, és még mindig van házim. Viszont ahhoz eszem ágában sincs hozzáfogni. Az idő olyan este 11 körül járhatott, viszont én már olyan fáradt voltam, mintha minimum hajnali lenne. De megfogadtam magamnak, hogy ma megvárom Dazait, akármikor is jön haza. Mostanában ritka pillanatok azok, amikor kitudjuk élvezni egymás társaságát, a most reggel is ezekbe tartozik. Hirtelen megdörzsöltem a szememet és felültem az ágyon, majd elkezdtem összepakolni a tanszereimet , és felállva a helyére pakoltam őket. Már éppen ültem volna vissza, amikor meghallottam, hogy nyílik az ajtó. Nagy mosollyal sétáltam ki a szobából és hamar meg is láttam Dazait, a lelombozódva csalódott mosollyal nézett rám és csak annyit mondott nagyon halkan, hogy "ma sem sikerült".

Lassan ráztam a fejemet, miszerint nem számít, majd megpróbálják máskor. Félúton ölelésre tártam a kezemet, mire a fiú hezitálás nélkül rohant a karjaimba. Tagadni sem bírná azt, hogy mennyire nyugtalanítja az, hogy nem bírják elkapni az illetőt, és azt sem, hogy mennyire félt engem ettől az egésztől. Bár ez már akkor leesett, amikor csak úgy fogta magát és kikért engem a suliból.

-Ne haragudj.-szólalt meg halkan, ami miatt értettlenül néztem magam elé. Miért kéne haragudnom?

-Miért haragudnék?-

-Mert konkrétan bezártalak a lakásomra.-húzódott el annyira, hogy rám tudjon nézni.-És egyedül kell lenned itt, mert én dolgozom, és konkrétan alig látjuk egymást.-

-Osamu.-fogtam a kezeim közé az arcát és mosolyogva néztem rá.-Tudom, hogy dolgoznod kell, és azt is, hogy ez egy fontosabb úgy most.-kezdtem el simogatni az arcát.-Nem kell ezen törnöd magadat, el vagyok én egyedül is, aztán majd, ha végeztek és elkapjátok azt az idiótát, akkor majd bepótoljuk az elmaradt időt, oké?-kérdeztem, miközben tovább simogattam puha arcát, mire egy mosolyt erőltetett magára és a tenyerembe döntötte a fejét.

-Mondtam már, hogy mennyire imádlak?-suttogta, mélyen a szemembe nézve, ami miatt akaratlanul elpirultam. Ezt már mondta nekem sokszor, de általában ekkor vagy megnevettettem, vagy extra jó kedve volt, így nem vettem olyan komolyan. Ám most...

-Igen, mondtad már sokszor.-léptem közelebb hozzá, és lábujjhegyre állva puszit adtam a szájára, csak úgy mint reggel.-Én is téged, el sem tudod hinni mennyire.-szóltam halkan, majd szorosan magamhoz öleltem.