Dazai Osamu OneShots 🇭🇺 [Befejezett]

1. Másnaposan

[Bn/N] = Barátnőd neve

Ennek pár fejezettel lejjebb van egy második része 👀✨

Az alkoholtól fűtött testtel ültem a pultnál miközben a táncoló tömeget figyeltem, pontosabban a barátnőmet kerestem, akit pár órája szem elől veszítettem. Persze a kérdés felmerülhet, hogy akkor miért nem furakszol a tömegbe és kutatod úgy?

A válasz viszont roppant egyszerű. Mint már említettem nem voltam a legjózanabb állapotban, és ez érződött is, hiszen elkezdtem durván émelyegni, bár a kívülről sem nézhettem ki jobban. Így inkább úgy döntöttem, leülök és megvárom, hogy valami csoda folytán előkerüljön [Bn/N].

-Kérhetnék egy pohár vizet?-fordultam a pultos felé kiszakadva a gondolataimból, mikor éreztem, hogy az émelygésem nem csillapodott. Elsőnek a pult mögött álló ember elég fura pillantásokat vetett rám, de úgy tűnt elengedte, mivel egy apró bólintás kíséretében elfordult.

-Nincs sok értelme megkérdeznem mert én is látom, hogy nem, de... -szólalt meg mellettem egy körülbelül húszas éveiben járó férfi, aki már akkor ott ült amikor én idejöttem, emellett para módon majdnem minden percben engem nézett.-Jól érzi magát?-kábán fordítottam felé a fejem, és pislogtam rá.

-Persze teljesen, tök jó itt lenni.-vigyorogtam rá, bár kitudja hogyan is mutathatott külső szemszögből.
 
-Nem így értettem.-rázta meg a fejét lassan miközben halkan felnevetett. -Úgy értem, hogy jól van? Mert eléggé elfehéredett. -

-Hogyne, abszolút.-válaszoltam még mindig mosolyogva, majd a pohár hideg vizemet kortyolgatva kezdtem újra a táncolókat kémlelni, akik épp a Save your tears  egyik remixére ugráltak.

-Biztos?-érdeklődött pár perc múlva a még mindig mellettem ülő. Összehúzott szemöldökkel fordultam felé ismételten.

-Mondtam, hogy jól vagyok.-válaszoltam annyira hangosan, hogy messzebbről is értse, aztán letettem a poharat a pultra, és lepattantam a székről. Ez azonban nem volt a legjobb ötlet, mert a hirtelen mozdulataim miatt most rosszabbul voltam, mellette éreztem, hogy az a kevés étel is amit ettem, kikívánkozik.

Egy ideig csak álltam egy helyben, aztán erőt vettem magamon és elindultam nagy nehezen. Nem sokáig jutottam,mikor megéreztem, hogy valaki átkarolja a derekamat.

Oldalra fordítottam a fejemet, és bár már összemosódtak a színek, készültem miszerint leütöm bárki is az. De ekkor sűrű pislogással nagy nehezen kitudtam venni nagyjából, hogy ugyanaz az ember fogott, aki a pultnál is ült, ezért leengedtem a védelmem, s valamiért ellazítottam az izmaimat is, mintha csak egy jó ismerős lenne.

-Még bírd ki egy kicsit, legalább addig míg kiérünk.-a hangját tompítva hallottam, mégis bólintottam, mint aki érti, pedig már kezdtem teljesen elveszteni a fejemet, s mikor megcsapott a friss levegő szele abban a pillanatban elsötétült minden.

....

Az ablakon beszűrődő reggeli napfény szinte égette az arcomat, amit forgolódással sem tudtam tolerálni, így megadva magamat felültem az ágyban, amit egy éles fájdalom követett. Relfexszerűen  szorítottam össze a szememet miközben a fejemhez kaptam és halkan felnyögtem. Nem kellett volna annyit innom tegnap..

Miután pár perccel később fogjuk rá összetudtam szedni magamat, elkezdtem körülnézni a szobában és hamar megcsapott a felismerés miszerint én nagyon nem otthon vagyok, sőt  gőzöm sincs hol vagyok. Hirtelen megemeltem a takarót, és lenéztem magamra, hogy ellenőrizzem nem csináltam-e nagy hülyeséget.
A fehérneműimet és egy rám hatalmas, fehér pólót viseltem, ez miatt pedig akaratlanul is különböző abszurd dolgok lepték el az elmém, hogy még is mi történhetett, mivelhogy alig emlékeztem valamire az estéből. Ezt is jól megcsináltad [Teljes Név], gratulálok...

-Basszus...-motyogtam magam elé, majd erőt vettem magamon és kikeltem az ágyból, aztán lassan kinyitottam az ajtót. Ugyanolyan tempóban mentem a -feltételezhetően- nappaliba, amikor is egy férfit véltem felfedezni, aki nekem háttal tevékenykedett a konyhának kialakított résznél. Éppen hogy csak szemügyre tudtam venni, az említett megfordult. Elsőnek meglepetten pislogott rám, aztán mikor felébredt kezdeti sokkjából, egy édes mosolyt villantott felém.

-Jó reggelt.-a hangja kedves volt, a mosolya pedig egy pillanatra sem szűnt meg. - Hogy aludtál?-