Dazai Osamu OneShots 🇭🇺 [Befejezett]

"Mielőtt megszeretlek, elfoglak hagyni"

Ne haragudjatok amiért ennyire inaktív vagyok itt, de elég sűrű nyaram van most.. De próbálok visszatérni ide, és ezzel a mai nap folyamán két részt is hozok:D

Előre szólok nem lesz a leghosszabb rész, viszont úgy éreztem, hogy ezt meg kell írnom ha törik ha szakad.

(Tekintsétek ezt az Elkéstél elődjének, amibe bele-bele javítgattam, hogy passzoljon ehhez a részhez)

__________________________

-[Név].-lépett hozzám Chuuya, miközben a szemében a szomorúság tükröződött, amit nem csodálok,hisz még csak egy nap telt el azóta..

-Hm?-

-Ezt neked van címezve.-nyújtott felém egy fehér borítékot amin a csak a nevem volt rajta és semmi több.

-Ki küldte?-vettem el tőle, mire a vörös megrázta a fejét, miszerint ő sem tudja.

-Mindegy..azért köszönöm.-mosolyogtam felé halványan, majd visszafordultam mivel a kíváncsiság végig futott a testemen, és tudtam, hogy ha most nem nézem meg, akkor a nap további részében csak azon agyalnék, hogy ki is küldte, vagy, hogy mi van a borítékban. Így mikor a szobámba visszaértem bezártam az ajtómat, majd az ágyamhoz sétáltam és leültem rá. Mivel a boríték szépen, gondosan le volt ragasztva, így magamhoz vettem az egyik kést, ami az asztalon hevert és azzal kezdtem el felbontani. A boríték tartalma egy A4-es lap volt, ami persze összehajtva lapult meg a belsejében. Már akkor a mosoly, ami eddig az arcomon ült lefagyott az arcomról, viszont amikor kihajtottam a lapot és megláttam a jól megszokott írást, a gyomrom összeszűkült, a torkom pedig kiszáradt. Összeszorított ajkakkal és remegő kézzel kezdtem el olvasni amit nagyon nagy valószínűséggel ő írt.

[Név].

Mikor ezt olvasod már szinte biztos, hogy eltűntem a Dokkmaffia területéről. Nem hittem azt, hogy ilyen gyorsan kell megírnom ezt a levelet, hisz még csak fél éve voltunk együtt. Bevallom nem így terveztem elköszönni tőled, viszont most más esélyem nem nagyon adódik, hisz még sem ébreszthetlek fel az éjszaka közepén, hogy elmondjam, hogy elhagylak téged.

Emlékszel arra, amikor azt mondtam neked, hogy elfoglak hagyni mielőtt megszeretlek? Valószínűleg ez egy hülye kérdés volt most, hisz konkrétan a kapcsolatunk elején elmondtam ezt neked, és sosem fogom elfelejteni azt az arcot, amit akkor vágtál.. Viszont talán jobb is, ha most elmegyek és elhagylak téged, még mielőtt teljesen megszeretsz engem, vagy esetleg te bolondítasz engem még jobban magadba.

Tudod, megígértették velem, hogy jobb ember leszek, viszont úgy érzem most az ellenkezőjét csinálom ennek az egésznek, hisz most azt bántom aki az egyik legfontosabb az életemben.Hazudtam neked amikor azt mondtam, hogy nem foglak megszeretni téged, és nem csak neked, de magammal is elhitettem, hogy ez így fog lenni. Aztán már csak azt vettem észre, hogy már nem tudok másra gondolni csak rád.

Nem kérhetem azt, hogy várj rám, sőt ne is várj rám. Próbálj tovább lépni ezen az egészen, és boldog lenni Hiszen igaza volt Odasakunak, te egy csodálatos lány vagy, aki megérdemli a boldog életet.

Köszönöm azt, hogy az elmúlt hat hónapot veled tölthettem el. 

Szeretlek 

Dazai

Amikor a végére értem a levélnek, a forró könnycseppjeim már régen versenyt futottak az arcomon. Látni lehetett rajta, hogy az egész összeszedetlen, viszont ez ugyan úgy megtette a hatást.A kezemből kiejtettem a papírt és az arcomat beletemettem a tenyerembe, miközben halkan zokogtam.Szóval tényleg betartotta a szavát, és egyedül hagyott engem, az egyetlen ember akit teljes szívemből szerettem...