Dazai Osamu OneShots 🇭🇺 [Befejezett]

"Ne merészelj kinevetni!"

Elsőnek is, nagyon megcsúszva, de BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT OSAMU <333333

khm másodszor, nem akartam a szokásos, "szülinapja van a részben is" dolgot, de azért még is próbáltam különlegesebb kívül állóbb rész hozni...hát nem tudom XDD én azt kérdezgettem végig, hogy mi ez a rész XD

Az ötletet a tegnapi beszélgetésemből kaptam, így született meg ez a rész, szóval érlek ne ítéljetek el miatta XD

_______________________________

Már elég régóta együtt vagyunk, viszont nem igazán jött azaz az áttörés...pontosabban a tegnapi nap volt az, ami megtörte ezt, és már azt tudjuk mondani, hogy ez is megvolt mi jöhet még? És nem, most nem az együttlétre, vagy hasonlókra gondolok...

Tudtam azt, hogy a napokban megfog jönni, viszont nem számítottam arra, hogy a mai nap lesz, és persze emiatt fel sem készültem rendesen, így mikor reggel a fürdőbe mentem, és megláttam, hogy eléggé nagy baj van, onnantól nem mertem kimenni a fürdőszobából, csak ültem ott, és gondolkodtam, hogy mégis mit csináljak most. Aztán ahogy egyre jobban belementem a dolgokba, hirtelen felgyulladt a kis villanykörte a fejem felett, miszerint nekem van egy nagyon édes barátom, aki folyton azt mondogatja, hogy bármit megtenne értem.

-Osamu!-

-Igen?-jött az egy szavas kérdése valahonnan.

-Segítenél nekem egy kicsit?-erre már nem kaptam választ, csak halk lépteket, majd nem sokkal később az ajtó nyitódott volna, de mivel megtettem ezelőtt az óvintézkedéseket, nem tudott bejönni.

-Baj van?-

-Ami azt illeti, elég nagy.-nevettem el magamat zavartan.-Szóval segítenél?-

-Persze, hogy segítek, de még is miben?-

-Leszaladnál a boltba, és hoznál nekem..?-

-Mit?-hallottam a hangján, hogy próbál nyugodtnak tűnni, viszont inkább kezd egyre idegesebb lenni.

-Hoznál nekem..tampont?-ejtettem ki a szavakat fülig vörösödve, miközben az arcomat a tenyerembe helyeztem az arcomat. Az ajtó másik felén hirtelen csönd lett, gondolom ő is megdöbbent ezen, amit nem csodálok...

-Hozok.-pár perc múlva csak ezt a választ adta, majd hallottam ahogy ellép, és nem sokkal később csukódik a bejárati ajtó.

-Vajon tudja, hogy hol találja?-kérdeztem inkább magamtól, majd ez miatt lavinaként zúdult a fejembe a felvetített képek, amiket csak kitudtam nézni Osamuból, és elnevettem magamat. Szegény..

___________________________

Két és félórát vártam arra, hogy Dazai hazaérjen, és eléggé fellélegeztem akkor, amikor hallottam, hogy nyitódik az ajtó. A kezdeti jókedvem hamar elmúlt, és egyre nyugtalanabbul vártam a barátomat, ezért is könnyebbültem meg amikor hazajött.

-Ki tudod nyitni az ajtót?-halkan kérdezte valószínűleg a fürdő előtt állva. Pár perccel később ugyan, de "szót fogadtam" és kinyitottam az ajtót annyira, hogy kitudjam nyújtani a kezemet, mire Dazai belenyomott valami nehezebb szatyrot. Összeráncolt szemöldökkel húztam vissza a kezemet, majd mikor megláttam mekkora szatyor is valójában, és mivel van teletömve hangosan felnevettem.-Ne merészelj kinevetni [Név]!-szólt rám.

-Oké,oké.-fújtam ki magamat.-Köszönöm.-tettem hozzá mosolyogva.

Mikor kész lettem, kinyitottam az ajtót, és szembe találtam magamat a kissé piroskás arcú barátommal, aki ahogy meglátott konkrétan letámadt, azaz átölelt engem a fejét pedig a nyakamba fúrta.

-Ennyire durva volt?-kérdeztem mosolyogva, miközben lassan simogatni kezdtem a hátát. 

-Eléggé, és szerintem ideje felfedezni Yokohama más boltjait is, mivel a házunk előtt áll éjjel-nappaliba biztos, hogy többet nem teszem be a lábamat.-erre a kijelentésére elnevettem magamat.

-Miért mi történt?-kérdeztem még mindig kacagva, mire felemelte a fejét, és a szemembe nézve mesélni kezdett.

-Elsőnek is alig találtam meg azt a szart, majd mikor végre megvolt volt vagy ezerféle, te meg nem mondtad milyet kéne vennem, ezért mindegyik fajtából raktam egyet, de persze ez miatt meg konkrétan mindenki megnézett engem a boltban, az eladó pedig még meg is szólt és...-folytatta volna tovább a meséjét, de én ebben megakadályoztam, ugyanis lábujjhegyre állva puszit adtam az ajkára, és a kezem közé fogtam az arcát.

-De te ennek ellenére, megvetted és hazahoztad nekem azokat.-vigyorogtam rá.-Köszönöm, tényleg.-

-Tudod, hogy nem ezt nem várom el.-mosolygott rám végül.-A barátnőm vagy, szóval bármit megteszek érted....kivéve ezt.-mutatott a fürdőszoba felé.- Ne haragudj [Név], de a továbbiakban inkább te menj el ezekért.-

-Ó, ne aggódj, amennyit hoztál, tuti, hogy elég lesz egy évre is.-nevettem fel újra.