Dazai Osamu OneShots 🇭🇺 [Befejezett]

"Elkéstél"

-Mit akarsz?-torpantam meg, amikor már megelégeltem, hogy folyamatosan követ. 

-Ezt te is tudod nagyon jól.-szólalt meg, amikor beért engem, ezzel sikerült elérnie, hogy a látókörömben legyen, ám nem sokáig, hisz előre döntve a fejemet, [hajhossz] hajammal próbáltam eltakarni, hogy még ne is lássam. 

-Nem, nem tudom.-indultam el újra gyorsabb iramban, ám úgy tűnt hatástalanul, ugyanis tudta tartani.-És, hogy őszinte legyek nem is érdekel.-

-Mégis te kérdezted.-nem láttam tisztán őt, de azt igen,ahogy megrántja a vállát és rám nézett.

-Igen, azért mert folyamatosan követsz.-

-Annak is meg van az oka.-

-Az, hogy a maffiás korszakod után átváltottál pedofil életmódra?-néztem fel végre rá. Az utóbbi négy évben még magasabb lett, és az arca is megváltozott, és nem, nem a kötéseire értem, hanem..hanem arra, hogy a régi komor énjét eldobta, és felvette a mindig boldog és minden szuper arcát, amivel nem is lenne baj, ha az ember nem ismeri régebb óta, viszont én már akkor láttam, hogy ezek nem az őszinte érzései.

-De vicces kedvében van valaki..-sóhajtott, miközben zsebre dugta a kezét és folytatta mellettem az utat.

-Nem kértem kíséretet.-mordultam felé újra, mire a fiú hitetlenkedve nézett rám.

-[Név], hát te ennyit változtál?-csillant fel a szeme.-Régebben pedig, alig mertél hozzá--

-Oké feladom.- szakítottam félbe miközben megálltam. -Csak nyögd ki mit akarsz, aztán hagyj elmenni.-ráztam meg a fejemet, és felnéztem a szemébe. 

-Mondtam már.-

-Ja, azt, hogy tudom, de tévedsz rohadtul nem tudom mi a szart akarsz tőlem.-igazából van egy sejtésem, de ahhoz pofa kell, hogy megkérdezze, és nem is tudom elképzelni.

-Beszélgessünk.-ejtette ki könnyedén, mire én lefagytam a sokktól.

-Beszélgessünk? Ennyi?-nevettem fel erőltetetten, amikor észhez tértem.-Négy év telt el azóta Dazai, négy év után most látlak először, és csak annyit nyögsz ki, hogy beszélgessünk?- komolyodtam el. -És még is miről beszélgetnénk? Arról, hogy mennyire sajnálod, hogy ott hagytál? Vagy arról, hogy próbáljuk meg újra? Ilyenek nem tudnak érdekelni engem.-mondtam ki azt, ami már régóta nyomja a szívemet, ezzel most én sokkoltam le az előttem álló fiút.

-[Név].. -

-Mondjad.-

-Én.. Tényleg sajnálom, hogy akkor otthagytalak magadra, de meg kell értened azt, hogy.. -

-Hogy Odasaku ezt kérte?-szakítottam félbe.-Tudom, nem is azzal volt a baj, hanem azzal, hogy ott hagytál. Beetettél, hogy te engem mennyire szeretsz és társai, aztán jött egy nagyobb nehézség, és te ott hagytál engem..-ráztam meg a fejemet. - Lehet önzőnek tűnök sőt.. Az is vagyok, hiszen én mindenemet neked adtam, én tényleg próbáltalak elfogadni..én szerettelek téged érted? Bármit megtettem volna érted, csak annyit kellett volna kinyögnöd, hogy lelépünk, és én gondolkodás nélkül mentem volna veled.-néztem félre.-De nem, az sokkal egyszerűbb volt, hogy inkább mindent ott hagysz, beleértve engem is  és aztán egy hülye ígéretre fogod ugye?-léptem hozzá közelebb.-De igazából én voltam, a legnagyobb idióta, hogy elhittem, hogy szeretsz, pedig csak egy rohadt játékszered voltam addig, még a maffiában voltál.-túrtam a hajamba, majd mivel úgy látszott eléggé letudtam sokkolni az előttem állót, hátrébb léptem és újra elindultam.

-[Név], várj már.-fogta meg a vállamat, viszont nekem eszem ágában sem volt megállni.-Kérlek szépen hallgass meg.-halkult el a végére, amire éreztem, hogy kezd leomolni az ellene épített falam. Mivel nem szólaltam meg, csak felé fordítottam a fejemet, ezzel azt jelezve hogy hallgatom. -Nem akartalak otthagyni, vagyis az akkori énem azt hitte, hogy úgy lesz neked a legjobb, de beláttam, hogy hibáztam és hülyeség volt, kérlek ne haragudj.-

-Erre.. Most nem tudom mit mondjak.-ráztam meg a fejemet.-Én nem haragszok Dazai, én mérges vagyok rád, már régóta.-fordultam vele szembe teljesen.-Van sejtésed arról, hogy én mennyit vártam arra, hogy te el gyere és elmondd nekem ezt?-nevettem idegesen.-Segítek rengeteget, és akkor az átsírt éjszakákról ne is beszéljünk, figyelj.-léptem közelebb hozzá és a kezeim közé fogtam az arcát.-Ha körülbelül 2 évvel ezelőtt jössz, akkor szinte tuti biztos, hogy a karjaidba vetettem volna magamat, de most már.. attól tartok, hogy elkéstél, én már ezen túltettem magamat, elfogadtam, hogy nálunk nincs olyan többé, hogy mi, csak te és én.-mosolyogtam rá szomorúan.-Most viszont megyek, vigyázz magadra Osamu.-álltam lábujjhegyre és puszit nyomtam az arcára, azelőtt még mielőtt átgondoltan volna. Ezután elengedtem és egy újabb mosoly után elfordultam, majd zsebre dugva a kezemet elindultam, ő pedig most nem jött utánam, csak hagyott elmenni.
Így van, én már túltettem magamat rajtunk, elfogadtam, hogy nem akart engem, hogy nem szeretett engem. Elkésett ezzel a beszélgetéssel, mert már nem érzem azt, amit régen, és nagyon úgy tűnik, hogy már nem is fogom.