Dazai Osamu OneShots 🇭🇺 [Befejezett]

"Mi mindig is csak..."

Rövidebb rész, és talán egy kicsit szét szórt is, viszont ez nem rég ugrott fel bennem, mint ötlet és ezt mindenképpen megszerettem volna valósítani. Remélem azért élvezhető részt hoztam össze a nagy kihagyásom után😅

Nem volt gyakori, hogy a Nyomozóirodában hamar letudták az ügyet és utána még bent maradtak, csak úgy beszélgetni. Azonban néha napján, talán pár havonta egyszer kerítettek rá alkalmat. A mai nap is ilyen volt, nem volt nagy dolguk, csak egy amatőr rablóbandát kellett elfogniuk, így mondanom sem kell, hogy hamar végeztek, ezért úgy döntöttek, hogy mivel régen volt már bármilyen közös kikapcsolódásnak szánt programuk, a további napot ennek szentelik. Az Iroda közepére húzott mindenki egy széket, kisebb kört alkotva maguk között. Yosano ekkor feldobta az ötletet, miszerint mennyire buli és érdekes lenne, ha felesz vagy feleszeznének, ezáltal jobban megismerve egymást. A többiek nagy nehezen, hezitálva mentek bele a játékba, hiszen nem mindenki akarta a magánéletét kiteregetni kollégái előtt. De mielőtt bárki is meggondolhatta volna magát, a játék elindult és szépen sorjában mindenkinek kellett mesélnie a múltjáról, vagy éppen a jelenlegi életéről. Ez így ment folyamatosan, amíg a feleltető nem más lett, mint Ranpo. Ő, mintha csak erre várt volna a vele szemben ülő kötszeresre, és az amellett ülő [hajszín] hajúra vezette a tekintetét.

-Most olyat fogok kettőtöktől kérdezni, ami valószínűleg mindenkit érdekel.-kezdte bevezetésként, amire mindketten kérdőn pislogtak a fekete hajú nyomozóra.-Volt, vagy van valami köztetek? Úgy értem valami több mint barátság vagy hasonlók?-kérdezte, amire Dazai és [Név] szinte reflexszerűen néztek össze, és abban a pillanatban [Név] elméjét emlékek száza szelte át. 

Az első apró szájra puszijuk, amely még akkor történt amikor a maffiában voltak mindketten. Semelyikük nem akarta szándékosra, csak véletlen volt, hogy a lány belefordult egy ártatlan arcra pusziba. És talán innen indult minden, vagyis ők így vélték.

Pár hónappal később, kissé ittas állapotban voltak, hiszen nehéz időszakot éltek át. Leitták magukat talán a sárga földig is, és így történt meg az első csókjuk is, de annál több nem. Másnap bűntudattal néztek egymásra, és azt  sem tudták mitévők legyenek. Nem akarták elrontani a barátságukat a szerelemnek csúfolt dologgal, mert mindketten szerették, s élvezték egymás társaságát. Ezért megállapodtak abban, hogy valahogy megpróbálnak úgy tenni, mintha az a csók nem történt volna meg. Annak tudták be, hogy részegek voltak. 

Nem sokkal később, ezúttal józanon valamilyen oknál fogva egymásnak estek, és egy vággyal fűtött estét töltöttek el Dazai szobájában, ezúttal már semmilyen bűntudat nélkül. Ám úgy döntöttek, hogy kapcsolat helyett még is csak barátok maradnak. "Többek mint barátok, de nem alakítanak szerelmi kapcsolatot". Így fogták fel mert nem akartak ebbe bonyolódni, hogy aztán idővel  esetleg haraggal váljanak el. 

És még kismillió alkalmat maga elé tudott volna vetíteni, amely a közös múltjukban történt, de nem akart teljesen belemenni a részletekbe, nehogy az irodában lévők gyanút fogjanak, főleg a társaságuk nagy koponyája. 

Mikor a lány kirázódott a gondolataiból Osamura nézett, aki már mosolygott rá, mert talán sejtette, hogy hol járt fejben. [Név] egy alig látható sóhajtás után viszonozta a barátias mosolyt, majd Ranpo felé fordultak mindketten, és szinte egyszerre mondták ki, azt amit régen is állandóan, ha felmerült ez a kérdés.

-Barátok vagyunk, mi mindig is csak azok voltunk és semmi több.-