A természetfelettibe avatva

5.fejezet

Beléptünk Bekahval a kapun és a többiek ugyan úgy ott ültek, ahogy eddig.

-Itt vagyunk.-mondta Rebekah és a többiek ránk néztek

-Angel gyönyörű vagy.-jelentette ki Kol, amint végigmért -Köszönöm.-mondtam és rámosolyogtam, közben Rebekah leült a helyére

-Remek, akkor együnk.-mondta Elijah Rebekahnak kedvesen és én Kol és Rebekah között foglaltam helyet, Elijah a másik oldalon gondolom Freya mellet ült és a másik kizárásos alapon Niklaus volt, aki pedig az asztalfőn 

-Rám igazán nem kellett volna várni, de azért köszönöm. - mondtam a családnak kedvesen és a többiek rám mosolyogtak kivéve Niklaust

-És hogyhogy ideköltöztél? Amúgy én Freya vagyok. -kérdezte kíváncsian Freya rám nézve

-Hát igazából most egyedül szerettem volna utazni egy kicsit, mert nem akartam megint Londonban tölteni a nyarat apámmal, ezért úgy döntöttem, hogy idejövök. Ugyanis szeretem a természetfelettivel kapcsolatos dolgokat és gondoltam ez a város a legjobb választás erre a célra. - meséltem el nekik a lényeget, amiért ide költöztem és a többiek összenéztek valamiért, de rájuk hagytam

Amúgy a másnaposságot elég könnyen átszoktam vészelni, ha arra kerül sor. Ezért már eléggé jól érzem magam, ahoz képest.

-Mi a mai terved?-kérdezte Rebekah

-Szerintem egy kis városnézés.-mondtam 

-Én szívesen körbe vezetlek a városban.-mondta Kol kedvesen -De csak, ha szeretnéd. Mára úgysem terveztem semmit.-tette hozzá

-Azt megköszönném, de csak ha tényleg nincs semmi más dolgod.-mondtam és rámosolyogtam -Neked lenne kedved ma este csinálni valamit? Mondjuk elmehetnénk együtt bulizni vagy nem tudom.-mondtam ezt már Bekahnak

-Persze hogy van. De akkor menjünk el ruhát venni.-mondta Bekah boldogan

-Oké, mondjuk délután neked jó?-kérdeztem Bekahtól, majd Kolhoz fordultam -Ha úgy jó neked akkor evés után indulhatunk.-és utána folytattam az evést

-Nekem jó.-mondta Bekah 

-Nekem is.-mondta Kol

-Okés.-mondtam

-És ti New Orleansban születtek?-kérdeztem kiváncsian

-Nem. Mi egy Mistic Falls nevű városban születtünk.-mondta Elijah

-Áhhh értem.-mondtam -És miért költöztetek ide?-kérdeztem kiváncsian ezt is

-Az apánk miatt.-mondta Bekah semlegesen és én véletlenül Niklausra pillantottam és láttam azt a rengeteg gyűlöletet, haragot és még valamit a szemében az apja iránt , de én nem hibáztattam ezért. Majd dühösen felállt és elindult az emelet felé, nem tudom miért de utána akartam menni ,már fel is álltam, valami húzott felé. Láttam Bekahn hogy vissza akar tartani de én ránéztem nyugtatás képpen és ő féltve elengedett 

Utána mentem az emeletre és egy nyitott ajtó elött megálltam, ahol bent megláttam Niklaust majd bementem hozzá. A szoba kb. úgy nézett ki, mint az otthoni "művésztermeim" csak ez nagyobb volt tele festményekkel és üres vásznakkal, festékekkel, ecsetekkel, stb...

-Szia Niklaus.-szólaltam meg lágyan

-Szia.-köszönt vissza nem túl kedvesen

-Sajnálom hogy felhoztam apádat.-mondtam neki őszintén

-Nekem ő nem az apám.-mondta dühösen amint felém fordult, mert hogy eddig háttal ált, majd visszafordult és elkezdett festeni, én pedig közelebb léptem és elkezdtem nézegetni a festményeit, amik kint voltak a falakon és máshol