A természetfelettibe avatva

3.fejezet

Majd megfordultam, hogy bemenjek de megláttam valakit a szomszédos erkélyen.

-Szia, én Angel Moon vagyok az új szomszéd.-mondtam kedvesen a szőke hajú lánynak, aki engem nézett

-Szia én Rebekah vagyok, Rebekah Mikaelson.-mondta és rám mosolygott kedvesen-Örülök, hogy megismertelek, de megkérdezhetem, hogy miért költöztél ide? Bocsi, csak halottam, hogy jó reggeltet kívántál valakinek.-kérdezte kíváncsian a lány vagyis Rebekah 

-Semmi baj, Magyarországról illetve Londonból jöttem, a nyarat itt töltöm.-mondtam Rebekának

-Értem. Nincs kedved átjönni beszélgetni?.-kérdezte a lány. Reménykedve?

-De van.-mondtam boldogan. Örültem ,hogy áthívott ismerkedni, szimpatikus volt nekem Rebekah. Látszott rajta ,hogy örült ,hogy ezt válaszoltam

-Akkor várlak. Ott leszek a kapuban.-mondta már ő is boldogan

-Oké, mindjárt megyek.-mondtam

Bementem a lakásomba és kifésültem a hátközépig érő szőkésbarna hajamat és megigazítottam a sminkemet ,majd kiléptem az ajtón és bezártam. Lementem a lépcsőn és amint kiléptem, megláttam Rebekaht az ő kapujánál várva.

-Gyere!-mondta, majd megfogta a kezem és behúzott a kapun, majd elengedte a kezem, amit beléptem leesett az állam, olyan gyönyörű volt az egész ház

-Ez gyönyörű.-mondtam ámulattal 

-Köszönjük.-mondta mosolyogva és ekkor leesett ,hogy azt mondta hogy köszönjük.

-Jük?-kérdeztem

-Igen. A testvéreimmel élünk itt, már csak 5-en vagyunk.-mondta

-Értem, várj, azt mondtad ,hogy már csak?-kérdeztem de éreztem ,hogy ez nem rám tartozik de kíváncsi voltam.

-Igen. Az öcsémet, Henriket megölte egy vadállat még régen, a legidősebb bátyám, Finn is meghalt, meg a szüleink is.-mondta Rebekah de szerintem csak az öccsét sajnálta, gondolom nem igazán törődtek vele a szülei meg a testvére se

-Ohh, sajnálom.-mondtam neki őszintén és megöleltem, egy kevés idő után visszaölelt

Rebekah szemszöge:

Kimentem Nik erkélyére és megláttam egy lányt a szomszédos erkélyen ,aki telefonált valakivel. Hallottam ,hogy valakinek azt mondja, hogy "amúgy jó reggelt neked"  ahha, szóval akkor nem amerikai. A tökéletes vámpírhallásom miatt, halottam a másik felet is ,aki Angelnek nevezte, szóval ez a neve a lánynak. Elköszöntek egymástól és a lány ,Angel letette. Én igazán nem akartam hallgatózni ,najó de, akartam kit áltatok.?

-Szia, én Angel Moon vagyok az új szomszéd.-mondta nekem kedvesen a szőkésbarna hajú lány, amikor észrevette, hogy ott vagyok és őt nézem

-Szia én Rebekah vagyok, Rebekah Mikaelson.-mondtam és rámosolyogtam kedvesen.-Örülök, hogy megismertelek, de megkérdezhetem, hogy miért költöztél ide? Bocsi, csak halottam, hogy jó reggeltet kívántál valakinek.-kérdeztem kíváncsian a lánytól. Miért vagyok kíváncsi? gondoltam magamban, lehet azért, mert nincs egy barátnőm se és én meg csak a testvéreimmel beszélgetek ,ha éppen nem veszekedünk valamin.

-Semmi baj, Magyarországról illetve Londonból jöttem, a nyarat itt töltöm.-mondta nekem a lány

-Értem. Nincs kedved átjönni beszélgetni?.-kérdeztem reménykedve. Reménykedve? Én nem szoktam ilyen lenni, lehet ennyire akarok egy normális barátot?