A természetfelettibe avatva

9.fejezet

-Köszi Kol.-mosolyogtam rá -És bocs, hogy megöltem az exed, de hát...tudod...-nevettem fel kínomban

-Magyarázatot kérek, most... és amúgy nem voltál semmi.-követelődzött Bex és büszkén elmosolyodott. Megölelt, amit készségesen viszonoztam, majd elengedtük egymást.

-Nem volt más választásom. Klaus haldoklott, ezért cselekednem kellett. Nincs bűntudatom, mert az előbb engem is megakart őlni és titeket is. Újra megtenném, ha erre kerülne sor.- magyaráztam meg az imént történteket nyugodt állapotban

Nem sajnálom amit tettem, de egy kicsit mélyen érintett, hogy majdnem meghaltam. Kit nem rázna meg, ha valaki megakarná őlni és majdnem sikerrel is járna az illető? De rádöbbentett arra, hogy ne zárkozzak el semmijen boldogságtól, se szeretettől. 

-Ennyi nem ölt volna meg.-szögezte le Klaus és nagyképűen elmosolyodott, erre megforgattam a szemeimet

-Na de én szerintem megyek, mert rohadt fárasztó volt majdnem meghalni.-vicceltem el ezt a komoly témát, mert hát vámpírok, az életük része a halál. -Holnap találkozunk, sziasztok.-köszöntem el, majd elindultam hazafele, de valaki felkapott és egészen a lakásom ajtajáig suhant, kb. 10mp volt az egész. Letett, ekkor tudtam megnézni ki is fuvarozott haza. Kol volt az. -Köszi.-mosolyogtam rá kedvesen és elővettem a kulcsom, majd kinyitottam a lakásom ajtaját. Bementem és vártam, hogy a "vendégem" kövessen, de nem mozdult. -Ja, bocs, gyere be.- vigyorodtam el, belépett, majd becsuktam az ajtót.

-Angel, beszélnünk kell vala...-kezdte el Kol de közbevágtam

-Igen. Gondolom hallottad mivel tartottam fel Davináékat. De én csak fel akartam idegesíteni, hogy csak rám figyeljen és csak...-nem tudtam befejezni a magyarázatomat, mert Kol megcsókolt.! Megcsókolt? Igen, Kol megcsókolt, de a váratlan tettől nem tudtam visszacsókolni. Elhajolt tőlem, majd vágyakozva nézett rám tovább.

-Ez meg?- kérdeztem és szerintem kicsit értetlen arcot vághattam, mert újra megcsókolt. De ezúttal lassan visszacsókoltam, Kol legnagyobb örömére. Az ajkai puhán és finoman érintették enyéimet. Lágyan, de mégis szenvedélyesen csókolt, közben megfogta a derekamat és közelebb húzott magához. Megbizonyosodott róla, hogy én sem vagyok ellene, ezért a nyelve bejutást kért a számba, amit készségesen meg is adtam neki. Levegőhiány miatt, elváltunk egymástól, ő folytatta volta, de én eltoltam magamtól és megszólaltam.

-Várj, ...csak leakarsz fektetni, majd...-borultam ki, de nem hagyta hogy befejezzem, közbeszólt

-Lennél a barátnőm?- kérdezte, én pedig válaszadásként szenvedélyesen megcsókoltam. Azt hittem csak kiakar használni egy menetre és aztán mén a következő csajhoz, de nem. A csókunkat megszakítottam, mert nagyon zavart a sok vér a testemen és leakartam tusolni.

-Meggondoltad magad?-kérdezte nyugtalanul, szomorúan és kicsit idegesen

-Nem, csak leakarok tusolni.- felnevettem és láttam, hogy megnyugszik, majd észrevettem hogy ő is tiszta vér, ezért hozzátettem -Neked sem ártana...-mondtam és nyomtam egy puszit a szájára, majd a fürdő felé vettem az irányt, bementem és láttam, hogy Kol követ. Elkezdtem levetkőzni, Kol pedig végig bámult.

-Ne nézz, hanem vetkőzz.-utasítottam, majd ő is levetkőzött. Én is megbámultam őt, amit  nagyon is élvezett, meg kell hogy mondjam, irtó szexi. Bementünk a zuhanyzóba, majd megindítottam a vizet. A forró cseppek most nagyon jól estek. Amint lemostam magamról a vért, máris jobban éreztem magam.

-Gyönyörű vagy.-mondta Kol és magához húzott. Én megcsókoltam, Kol eközben elzárta a vizet. Ezek után felvett az ölébe, majd az ágyamhoz vitt, lefektetett rá és felém tornyosult. Elkezdte csókolgatni a nyakamat, én szenvedélyes sóhajokkal díjaztam ezt, majd haladt lejjebb és lejjebb.