1.fejezet

721 28 3
                                    

Ma kifejezetten boldogan ébredtem és ez részben az utazásomnak köszönhető. Kipihenten kikeltem az ágyamból, majd mamuszomban lebattyogtam a konyhába anyámhoz.

-Jó reggelt Anya.-köszöntöttem lelkesen.

-Szép reggelt kislányom.-hozzám sietve megpuszilt.-Kérsz reggelit?-kérdezte kedvesen.

-Igen, az jól jönne.-feleltem éhesen.

Mosolyogva adott az üres tányéromra három pirítóst és magának is szedett kettőt. Elővette a hűtőből a vajat és az áfonya lekvárt, majd kettesben elköltöttük a finom reggelinket. Miután végeztünk elmostam a mosatlanokat, majd ráérősen felmentem a szobámba. Elővettem a legnagyobb bőröndömet és két utazótáskát is. Mire alaposan elpakoltam minden szükséges dolgot eléggé elszaladt az idő. Az előre kikészített ruháimba átöltözve mentem át a saját fürdőmbe megmosakodni és sminkelni. A ruházatom amúgy fekete szaggatott farmerből, fekete toppból, világoskék farmerkabátból és fekete magassarkú bokacsizmából áll. Amint mindennel elkészültem lassan elérkezett az indulás ideje, ezért elkezdtem lecipelni a nehéz holmijaimat. Lehordva mindent fáradtan lehuppantam a kanapéra és kiterültem.

-Kész vagy mindennel?-kérdezte anya előbukkanva a konyha irányából. Szomorkásan mosolyogva leült mellém, mire felültem.

-Igen, de mi a baj?-kérdeztem aggódva.

-Egyedül leszel egy idegen kontinensen és ez elléggé rémisztő számomra. Sokáig nem fogunk találkozni, de megértem, hogy miért szeretnél elmenni. De ígérd meg nekem, hogy vigyázol magadra!-fogja meg a kezem. Látom a szemében a könnyeket, majd azt ahogy végig száguldanak az arcán. Én is bekönnyezek, miközben megszorítom a kezeit.

-Megígérem. Tudod, hogy el kell mennem, hogy végre lezárhassam magamban a történteket. És nem csak ezért megyek oda, mindig is szerettem volna eljutni New Orleansba, csak nem pont ilyen körülmények között, de ezt hozta az élet.-fújom ki fájdalmasan a levegőt, majd szorosan karjaimba zárom anyámat.

Egy ideig csak ülünk mozdulatlanul a kanapén, egymást ölelve. Anya lassan elhúzódig tőlem és felkel, majd felhúz engem is.

-Na menjünk a reptérre vagy különben lekésed a géped.- mosolyog rám lágyan, amit viszonzok, majd elkezdjük kicipelni a cuccaimat a kocsiba.

Bepakolás után visszamegyek az ajtóhoz és bezárom. Beülök anya mellé, az anyósülésre. Anya elindította a kocsit, majd a reptér felé vette az irányt. Pár perc múlva már a parkolóban állunk a poggyászaimmal együtt és elindulunk befelé. Amint elértük a megfelelő várót, anyához fordultam.

-Akkor én megyek becsekkolni. Amikor megérkeztem Londonba hívlak és New Orleansban is felhívlak amint megérkeztem. Nagyon szeretlek.-mondandóm végén ismét szorosan megölelem.

-Vigyázz magadra és én is nagyon szeretlek.-mondta ölelgetés közben. Elválva egymástól tudatosult bennem, hogy mindketten némán sírunk.

-Vigyázni fogok nagyon, de te is.-mondtam és megpusziltam, majd elindultam becsekkolni. Kevés időn belül már a gépen voltam. A helyemre leülve, már írtam is apának.

Én: Szia apa! Mindjárt felszáll a repülő, szóval csak azt szerettem volna, hogy nemsokára találkozunk. -írtam neki angolul. Személy szerint én jobban kedvelem az angol nyelvet.

Apa: Szia kicsim! Várni foglak a reptéren. Szeretlek!

Én: Oksi! Én is szeretlek! Puszi!

Apa: Puszi!

Amikor befejeztük apával az írogatást, kis időn belül fel is szálltunk. Bedugtam a telefonomba a fülhallgatómat, bekapcsoltam a repülő üzemmódot, majd elkezdtem zenét hallgatni. Kb. fél óra után meguntam és egy kicsit pihentem.

Azon kaptam magam, hogy a stewardess bemondja, hogy hamarosan leszállunk, ekkor jöttem rá, hogy elaludtam. Gyorsan összepakoltam amit kellett, érzékeltem, hogy ereszkedni kezdtünk. Amint lehetett minden utas leszállt a gépről köztük én is. Kicsekkolás után nemsokkal észrevettem apámat, amint éppen vár rám. A bőröndjeimmel és a táskáimmal elindulva mögé lopóztam. Lerakva a poggyászaimat rávetettem magam.

-Szia apa!-kiáltottam neki, látszott rajta, hogy egy kicsit váratlanul érte a támadásom, de ezen én csak nevettem egy jót.

-Kicsikém!-kiáltott boldogan, majd jó szorosan megölelt.

Átírás: 2022.05.08

Hali itt a kövi rész remélem tetszik amit eddig írtam, ha igen írd meg egy kommentben és/vagy egy VOTE-ban.

Puszi😘: Angi

A természetfelettibe avatvaDonde viven las historias. Descúbrelo ahora