A természetfelettibe avatva

8.fejezet

-Te most tényleg megköszöntél valamit?-kérdezte Bekah bátyjától ledöbbenve - Veled meg még ezért számolok.-mondta Bekah felém fordulva én meg bólintottam egyet

-Nem mindegy? Este megyünk boszikat gyilkolászni.-mondta Klaus, majd ördögien elmosolyodott, terelte az előző témát, ezen elmosolyodtam, de belenyilalt a csuklómba a fájdalom a harapás miatt, ami vérzett, ezért felszisszentem és a többiek azonnal rám emelték tekintetüket. Klaus mellettem termett és megharapta a csuklóját, majd a szám elé helyezte. Én értetlenül néztem rá, ezért megszólalt.

-Idd a vérem, hogy begyógyuljon a sebed.-mondta és én tettem amit kért, szívni kezdtem a vérét ami fémes ízű volt, borzalmas volt de valamiért mégis tovább ittam. Közben megfogtam a karját ő pedig valahogy mögém került és így itatott tovább.

-Ennyi elég lesz Tündérem.-mondta és elhúzta a kezét, megnéztem a csuklómat amin már nem látszott semmi és nem is fájt. Bekahék mondták, hogy a vámpírvér gyógyít, de akkor is hihetetlen ez az egész.

-Örülök, hogy mindketten jól vagytok, de ehetnénk már végre, mert az a palacsintahalom nem eszi meg saját magát.-mondta Kol türelmetlenül, már látszott rajta mennyire kívánja a palacsintát amit csináltam, ezen felnevettem és a többiek is követték példámat, majd leültünk a helyeinkre. Néztem a többiek arcát amint elsőnek harapnak a palacsintába. Kol csak élvezte az ízeket, majd elismerően rám nézett és ízletesen evett tovább.

-Ez nagyon finom.-mondták kórusban, amin elmosolyodtam ismét

-Örülök, hogy ízlik.-mondtam nekik, majd én is enni kezdtem. Evés után felhívtam a szüleimet, a többiek pedig megitták vér adagjukat. De mindenki megkérdezte előtte , hogy zavar-e ha előttem isznak és én őszintén válaszoltam, hogy egyáltalán nem. Klaus nem ivott annyit, mint a többiek, mivel az előbb ivott belőlem is.

________________________________

Elérkezett az este, a többiek készülődtek és ittak még vért, hogy erősebbek legyenek, Freya kivételével mivel ő boszi. Elmesélték, hogy Davina is a boszik között van, akik megtámadták Klaust. Én is akartam segíteni, ezért megszólaltam.

-Megyek veletek. - jelentettem ki

-Dehogy jössz. A boszik simán megölnének, mivel csak ember vagy. - mondta Kol felháborodva

-De segíteni akarok. Majd elterelem a figyelmüket, ti pedig eközben megölitek őket. - mondtam a tervemet, majd ravaszan elmosolyodtam

-Ez bejöhet, de kell biztosíték.-mondta Klaus és megint beleharapott a kezébe, ahogyan reggel is tette. -Igyál, ha véletlen megöl egy boszi akkor legalább nem véglegesen. - mintha Klaus aggódna értem, de ez lehetetlen nem? Klaus Mikaelson a gonosz hibrid, törődik egy élettel? Ez kedves, elmosolyodtam, majd ismét ittam Klaus véréből, ami nem volt annyira rossz ízű, mint amikor elsőnek ittam.

-Oké akkor menjünk.-mondta Klaus és elindultunk mindannyian gyalog. Egy templom elött álltunk meg pár méterrel és elmondták, hogy bent van vagy két tucat boszi akik "várnak" rájuk, hogy megölhessék őket. Elmondták a tervet: menjek be és valahogy tereljem el a figyelmüket, addig ők bemennek a hátsó ajtón és megölik akiket ott találnak, majd azokat akik engem figyelnek. Szóval bementem és a boszik felém fordultak, én pedig megszólaltam.

-Sziasztok! Angel vagyok és Davinát keresem.-mondtam kedvesen az első dolgot ami az eszembe jutott. Emlékeztem, hogy a lányok meséltek Davináról, a Kollal való kapcsolatáról és arról hogy Kol szakított vele. Meg arról is, hogy ebben a templomban lakott az emeleten. Támadt is egy ötletem, hogy mivel tarthatnám fel leginkább.