A természetfelettibe avatva

7.fejezet

-Egyáltalán nem félek tőletek és nem is tudnálak utálni. -mondtam neki őszintén majd megöleltem és ő azonnal viszonozta. Adott nekem pizsit és átöltöztünk, majd befeküdtünk az ágyába és elaludtunk. Már nem volt erőnk letusolni és lemosni a sminkünket.

Felkeltem az ágyban de Bekah már nem volt mellettem, délután lehetett a fényekből ítélve. Az ágy melletti éjjeliszekrényen volt egy pohár víz és egy aszpirin, amit be is vettem. Bementem a fürdőbe és lemostam a tegnapi sminkemet, majd megmosakodtam. Lentről meghallottam a barátnőmet és Klaust ahogy éppen veszekednek, majd lementem hozzájuk.

-Hello!-szólaltam meg félszegen és amint rám emelték tekintetüket intettem nekik egyet

-Jobban vagy?-kérdezte Bekah-Mármint a nyakad.- mondta és itt testvérére nézett dühösen

-Jaj, ne néz már így rám. Nem öltem meg. Látod?-mutatott végig rajtam Klaus -Még él.-mondta Rebekahnak, majd elvigyorodott. -És amúgy is, ha megakartam volna őlni akkor inkább kiszívom minden egyes csepp vérét, nem megfojtom vagy kitőröm a nyakát. De csak rá akartam ijeszteni.-magyarázta meg a tegnapi esetet

-De nem sikerült.-szóltam közbe

-Mi?-értetlenkedett Klaus

-Nem félek tőled.-jelentettem ki sziklaszilárdan, majd elé léptem

-Biztos vagy benne, tündérem?- kérdezte és mélyen a szemeimbe nézett

-Teljesen.-álltam a tekintetét

-Akkor most fogsz.-mondta és vámpírgyorsasággal már megint egy falhoz szorított de nem fojtogatott a kezével, csak lefogott és eltorzította az arcát de neki másmilyen volt, mint Bekahnak. Sárgásan "világított" és besötétedett a szeme, alatta ugyanolyan erek jelentek meg, mint Bekahnak és a fogai is olyanok voltak. Nem féltem tőle, még így sem. Lassan megérintettem az arcát és végig simítottam rajta, ami meglepte Klaus, Bekah pedig kapkodta közöttünk a tekintetét, ha úgy alakul ugorni is tudjon.

-Nem félek tőled. Akármennyire is azt akarod. Nem vagyok egy ijedős típus.-jelentettem ki lágy hangon, majd elmosolyodtam -És jól vagyok Bex.-mondtam neki, amint Klaus elengedett és hozzá sétáltam, majd közelebb léptem hozzá, eközben Klaus már el is tűnt

-És mesélj csak a "nem túl érdekes" életedről.-mondtam Bekahnak kihangsúlyozva a "nem túl érdekes" részt és elnevettük magunkat

-Oké de ne itt, menjünk át hozzád. Úgyis átkéne öltöznöd. Ott aludhatok? Mert elég sokáig fog tartani mire elmagyarázok mindent.-mondta nekem

-Persze. Pizsibuli?-kérdeztem

-Jó de vegyünk bort, nasit és csokit is. Szóljunk Freyának?-kérdezte Bex boldogan

-Igen, legalább jobban megismerem, ha szeretne jönni. Várj ő mi?-kérdeztem kiváncsian

-Boszorkány.-mosolygott Bex nekem meg felcsillant a szemem és ezen elnevette magát

-Akkor kérdezzük meg.-mondta és elindultunk Freyahoz, majd kopogtunk az ajtaján.

-Igen?-nyitotta ki az ajtaját Freya

-Nincs kedved pizsibulizni és beavatni velem Angelt a világunkba?-kérdezte Bex Frayatól

-De van. Mikor tudtad meg?-kérdezi tőlem kedvesen

-Tegnap, amikor majdnem megfojtott Klaus és Bekah nekiment.-mondtam és Bekahra mosolyogtam, amit viszonzott is

-Ahhh. Ha az öcsém még egyszer próbálkozik, akkor szólj és felforralom a vérét.-ajánlotta fel nekem Freya kedvesen, közben elővett egy pizsamát