A természetfelettibe avatva

14.fejezet

-Jó éjt Angel!-puszilt a hajamba pár perccel később, de ezt már csak épphogy foghattam fel, mert lassan elnyelt az álmok világa.

Reggel amikor kinyitottam a szemem egy pihepuha ágyban feküdtem. Egyszer csak beugrott minden, ami tegnap éjszaka történt. Megmosolyogtattak az emlékek. Lassan felkeltem az ágyból és nyújtózkodtam egyet. Klaus már nem volt a szobában. Gyorsan összeszedtem magam és lementem, ott fogadott egy mosolygó Bekah és egy újságot olvasó Elijah. Oda mentem Bekahhoz és szoros ölelésbe zártam. Vidáman visszaölelt, majd elengedtük egymást.

-Igazad volt.-suttogtam halkan, erre ő mindent tudóan elmosolyodott. -Jó reggelt, Elijah!-szólítottam meg őt is, aki épp akkor rakta le az újságot.

-Jó reggelt Angel.-mosolygott rám.

-Én most megyek. Később, ha nem zavarok átjönnék.-néztem rájuk.

-Dehogy zavarsz! Klaus biztos örülne neked.-kacsintott rám Bex.

-Rebekah, létszíves, ne avatkozz bele.-kérte Elijah, bár mintha egy kicsit ő is kíváncsi lenne.

-Hagyd csak. Már megszoktam, hogy mindenbe belefolyik. De egy cseppet sem zavar.-mosolygok rájuk. -Na sziasztok, puszi!-intek hátra nekik, miután elindultam. 

Otthon gyors letusoltam, felöltöztem, sminkeltem, reggeliztem, beszéltem a szüleimmel, majd megcsörgettem Josht, aki a harmadig csörgésre fel is vette.

-Mizu Szépség?-szólt bele vidáman.

-Nincs kedved talizni?-kérdem nevetve, de rég hallottam a beköszönéseit.

-Hogy ne lenne? Hol és mikor?

-Mondjuk most?-nevetek fel kissé kínosan.-Tudom, hogy hamarabb kellett volna szólnom, de el kéne mesélnem valamit.

-A parkban jó neked?-kérdezi meg, a hangja csöpögött a kíváncsiságtól.

-15 perc és ott vagyok. Puszi!-válaszolok és le is teszem. Felvettem egy kényelmes cipőt, magamhoz vettem a táskámat, majd kiléptem a lakásomból és lassan elindultam. Egy lenge nyári ruhát vettem ma fel. Útközben vettem két kávét, magamnak és Joshnak is. Amint oda értem leültem egy padra, de már pattanhattam is fel, mert már meg is érkezett a legjobb barátom, aki egyben a nem létező testvérem is. Letettem a kávéspoharakat és a táskámat a padra, majd nagy lendülettel Josh nyakába vetettem magam. Végre valahára boldogan nevettem fel. Ugyan olyan csilingelő volt a nevetésem, mint régen. Amit már nagyon régóta hiányoltam és a szüleim is.

-Sziaaa!-nevet fel Josh is, miközben letesz, majd nyom egy hosszú csókot a homlokomra, ami megmosolyogtat. -Most fogom teljesen fel mennyire is hiányoztál.-mosolyog rám szomorúan.

-Naa, el ne szontyolódj itt nekem! Itt a kávéd.-nyomom a kezébe, amint odaértünk a padunkhoz, majd a sajátomat is felveszem és leülünk. -Ne tekintsünk a múltba, éljünk a jelennek és a jövőnek! Szeretlek és többet nem veszítelek el!-nézek rá szigorúan.

-Rendben, mostantól a jelenben élek.-emeli fel a kezeit, miközben cinkosan elmosolyodik. Szeretlek, mindig tudod milyen kávét kívánok. Hogy csinálod? Sose árulod el.-durcáskodott.

-Azért mert jobban ismerlek, mint te magad és ez elmondható fordítva is.-iszok a kávémba.

-Ez igaz, ezért kezdj beszélni, mert látom, hogy történt valami a szerelmi életedben. Mi van Kollal? Láttalak titeket, együtt vagytok nem? Vagy van más valaki is?-kérdi mindent sejtve, imádom, hogy ennyire ismer.

-Várj, előbb más téma! -néztem rá boldogan mosolyogva, Kol említette egyszer, hogy Josh jóban volt Davinával. -Davina életben van.-mondtam ki, ő pedig lefagyott.

-Mi!?-kérdi.

-Igen. Tegnap este ott volt a Mikaelsonoknál. Elmondta, hogy egy boszorkány megátkozta és ezért tette, amit. Megbocsátottam neki, éreztem, hogy igazat beszél. Merthogy nemrég megakart ölni, le is szúrt én meg megöltem.-buzgón mesélem, de a végét nem vagyok képes a szemébe mondani.

-Te csak azt tetted amit kellett, Marcel elmesélte, amit tudott, akkor már nem ő volt, legalábbis csak egy kis része lehetett ép. De, hogy lehet életben?

-Nem tudom, utána elment Kollal beszélgetni.

-De nem Kollal jársz?-értetlenkedik.

-Hát... elvileg már nem, de azóta még nem beszéltünk, még nem is láttam. Na mindegy, amit elakartam mondani most következik. Kapaszkodj meg! Nehéz lesz megemészteni.-eltökélten figyeli minden mozdulatomat, miközben néha kortyol egyet, ahogy én is. -Tegnap majdnem nekem esett Klaus, ideges volt és dühös és ez kicsit sem segített a vérszomja féken tartásában és az érzelmei uralásában sem. Megpróbáltam segíteni, de mindennél jobban el akart üldözni, mert nem akart megölni, de én akkor sem mentem el, segíteni szerettem volna neki, ismersz milyen vagyok. A vége pedig az lett, hogy bevallotta, hogy fontos vagyok neki. Azt mondta, ha megcsókolna, egyszer, a közeli jövőben, meghalnék, mert engem támadnának az ellenségei, mert hogy én vagyok a sebezhető pontja. Én meg ha ez az ára, hogy végre boldog lehessen hacsak egy kis ideig is, mondtam hogy csókoljon meg és hát meg is tette. Őrületes volt az a csók. Olyan érzéki, több percen át tartó átható csók volt és...-itt közbevágott, miután egy húzásra lehúzta a maradék kávéját és zavarosan fürkészett tovább.

-Oké. Várj. Kell egy kis idő, meg kell emésztenem ezt.-fújt ki egy nagy adagnyi levegőt. Pár percig gondolkozott, én meg már majdnem látni véltem a fogaskerekeket az elméjében, annyira agyalt. Végül intett hogy folytassam, ezért tettem, amit kért. 

-Ööö... hol tartottam?-gondolkoztam el. -Ja, igen. És ezután elváltunk, lefeküdtem -itt elkerekedett a szeme, de amint folytattam, kicsit megkönnyebbült. -az ágyára, ő pedig mellém és a védelmező karjai közt aludtam el mosolyogva.-mosolyodtam el újból.

-Öhm... Angie, szerintem... szerelmes vagy Klaus Mikaelsonba.-nyögte ki nagy nehezen, kicsit szörnyülködve, megértően egyben boldogan.-A Nagy Gonosz Farkasba. A Hibridbe.-teszi hozzá vigyorogva.

- Nem is gonosz. Csak szenvedélyes.-motyogom zavaromban. Zavaromban? Igaza lenne Joshnak? Hááát általában mindig igaza van, de mindenki tévedhet nem? Josh is emberből van... vagyis vámpírból..., de na, az majdnem ugyan az... Vagy tényleg szerelmes lennék? Klausba? Lehet... Miért ne lehetnék? Hiszen iszonyat jó a pasi! Dögös. Akcentusa van. Puha haja. Gyönyörű szeme. Rosszfiú, aki több mint ezer éves... De ez részlet kérdés, nem? Csak 25-27 évesnek néz ki. Oké, már értem, miért gondolja ezt Josh, mert ez az igazság. Beleszerettem Niklaus Mikaelsonba, A Nagy Gonosz Farkasba. Az én farkasomba.- Igazad van.-néztem fel Josh barna szemeibe.

-Tudom. Nekem mindig igazam van.-nevet fel és én is felszabadultan csatlakozok hozzá.

Sziasztok! Itt vagyok egy új, kicsit rövidebb, lightosabb résszel. Most végre jön az ihlet. Nem ígérek semmit, de amint kész hozom a következőt is. Tudjátok, ha tetszett VOTE / komment jöhet.

Puszi nektek!😘:   Angi