A ʙᴀɴᴅᴀ ɴʏᴏʟᴄᴀᴅɪᴋ ᴛᴀɢᴊᴀ - Tᴀᴇʜʏᴜɴɢ ғғ.

⁷. Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

💜Kɪᴍ Tᴀᴇ Hʏᴜɴɢ💜

   Nem rég értünk ide a koncert helyszínére, az emberek már ügyködnek a színpadon, a világításokat állítják be. Az ülő helyeken a székeket törlik, míg az álló helyen söprögetnek.
   Alig várom, hogy elkezdődjön a koncert, találkozhassunk a ARMY-val, és halljam a hangjukat! Most éppen a többiekkel a backstage-be tartunk, hogy ott, meg csinálják a sminkünket, a hajunkat, felvegyük a ruháinkat, amiket kikészített nekünk a stylistunk, utána a mikrofonjainkat is megcsinálják, felrakják a ruháinkra, de előtte még egy próbánk is lesz a színpadon, mielőtt véglegesen is elkezdődne a koncert. Sok mindent kell csinálni, hogy minden kész legyen, és hogy tökéletes legyen a fellépésünk, hogy örömet okozzunk az ARMY-nak.
   Ahogy az öltözőben le tettük a cuccainkat, az ideiglenes tánctanárunk Juwon már be is lépett a terembe, és hívott minket a színpadra, hogy próbáljunk egyet. 

   - Rendben, mivel ez csak egy próba, ne adjatok bele mindent, mert a koncertet nem fogjátok bírni. - mondja, mire mindannyian bólintunk egyet. - Akkor álljatok be az első számhoz, hogy megnézzük, hogy minden rendben van e, és a helyén van! 

   A próbánk után, még beszélgettünk egy kicsit a koncertről, átbeszéltünk még néhány dolgot majd utána az öltözőkbe vonultunk, ahova a menedzserük rendelt nekünk kaját, így most éppen azokat fogyasztjuk, amikor észre veszem, hogy Kai csak a fotelban ül, nem eszik semmit, és néz ki a fejéből. 

   - Minden rendben? - kérdezem le ülve mellé, és közben egy tányért a kezébe nyomok. Kérdésemre csak hümmögött egyet. 

   - Köszönöm! - mondja a kajára, majd falatozni kezd, közben meg újra megszólal. - Igazából csak a családomra gondoltam, a papámra, a mamámra, akinek ez lesz az eső karácsonya egyedül! - mondja, sóhajt egyet, fel mosolyog rám, majd tovább folytatja az evést. 

   - Kérj egy hét szabadságot januárban, hogy azt a családoddal tudd tölteni! - mondom neki egy hümmögéssel a végén. - Biztos elengednének! - mosolygok rá, amit viszonoz, majd a szemeim letévednek az ajkaira, mire gyorsan körbe vezetem a tekintetem, és mikor észre veszem, hogy senki nem figyel minket egy gyors csókra hajolok hozzá, amit Nat meglepetten viszonoz. Ahogy elváltunk egymástól, Nat elpirult, mire felkuncogtam, ő meg a fejét a vállamba fúrta, hogy eltüntesse az arcát előlem, ami enyhén szólva kipirult.

   - Ti meg mit csináltok?! - szólal meg egy hang mellőlünk, mire mind a ketten össze rezzenünk, majd abba az irányba kapjuk a fejünket. Jin Hyung kérdő tekintetével találjuk szembe magunkat, aki nem messze tőlünk áll egy tányérral a kezében.

   - Eszünk, közben meg beszélgetünk, miért? - kérdezek vissza értetlenül, remélve, hogy nem látott semmit, abból amit csináltunk.

   - Ti nekem nagyon furák vagytok! - húzza össze a szemöldökét, még egy kicsit csücsörit is, miközben próbál arra rá jönni, hogy vajon mit titkolhatunk előle. 

   - Srácok ha valaki befejezte a kajálást, akkor mehet a sminkasztalhoz! - jelenik meg Jin Hyung mellett RM Hyung. 

   - Akkor én megyek! - szólalok meg, majd az üres tányéromat leteszem az asztalra, de mielőtt még elindulnék, vissza fordulok Nathaz, és rá kacsintok, mire ismét elpirul, amire én meg egy mosollyal válaszolok, majd végleg elindulok, hogy engem is kisminkeljenek. 

💜💜💜

   - Mindent köszönünk ARMY, szeretünk titeket, sziasztok! - köszön még el utoljára J-hope, majd minannyian levonulunk a színpadról. 

   - Ez is egy fárasztó koncert volt az biztos! - jelenik meg mellettem Jimin, míg a stáb tagok körbe vesznek minket.

   - Egyet értek veled, de annál jobb! - válaszolok vissza egy mosollyal, amit viszonoz, majd mind a ketten bele iszunk a vizes palackba, amit nem rég nyújtottak nekünk oda.

   - Srácok légyszi gyertek közelebb! - halljuk meg nem messze tőlünk a tánctanárt, akit a menedzserrel találunk meg végül, majd mindannyian oda megyünk hozzájuk.

   - Jól van srácok, nagyon jók voltatok mint mindig, büszke vagyok rátok! - mosolyodik el büszkén menedzserünk, amit mindannyian viszonzunk. 

   - Kai, gyere légy szíves, beszéljük meg gyorsan az albumod, aztán elengedlek! - biccent oldalra Juwon, majd Nattal arrébb állnak, hogy beszélni tudjanak. 

   - Holnap lesz egy kis dolgunk az ügynökségen, ezért nektek nem kell bejönnötök! - mondja, mire mindannyian bólintunk egyet, vagy elmotyogunk egy okét. 

   - De Nat bent lesz Juwonnal! - szólal meg valahonnan a hátam mögül Jungkook. 

   - Igen, tudom, muszáj, hogy már holnap elkezdjék a gyakorlást, különben sosem lesz kész egyik videoklip sem! - biccent egyet felénk, majd ő is csatlakozik Kaihez és Juwonhoz.

   - Szegény, így nem fogják Januárban elengedni! - mondom magamnak, ami egy kicsit hangosabbra sikeredett a kelleténél, így a többiek is hallották azt amit mondtam.

   - Miről beszélsz? - szólal meg Suga Hyung.

   - Hiányzik neki a családja, erről beszélgettünk, amikor Jin Hyung megjelent. - fordulok feléjük, majd úgy folytatom tovább. - Mondtam neki, hogy kéredzkedjen el egy hétre januárban, hogy egy kicsi velük lehessen, de teljesen elfelejtettem, hogy neki az albumjának a táncait kell gyakorolnia! - mondom egy nagy sóhaj közepette.

   - Semmi baj Tae, majd ha kész vagyok vele, utána el mehetek őket meglátogatni! - szólal meg egy hang mögülem, mire egyből megfordulok és Nattal találom szembe magam. 

   - Ebben igaza van Natashanak, majd ha végeztünk a közös munkával, akkor elmehet velük találkozni, addig is nagyon sok dolgunk lesz még! - jelenik meg Juwon Nat mögött, mire mind egyet értően bólintunk. - Most viszont nyomás, és menjetek haza pihenni egyet! - mondja, majd elköszön tőlünk, és itt hagy minket. 

   - Igaza van, szedjük össze magunkat, és menjünk haza! - szólal meg a leaderünk is, mire mind egyet értünk vele. 
   Nagyjából egy órával később indultunk meg haza felé, JK, Suga Hyung és Kai szinte egyből elaludtak az autóban, ahogy beszálltunk a járműbe. Már egy ideje mehettünk, amikor én is azt éreztem, hogy mindjárt elalszom, amikor meghallottam Jin Hyung hangját.

   - Szerintem valami van V és Nat között! - szólal meg suttogva, mire nyelek egyet.

   - Mire gondolsz Hyung? - hallom meg ez úttal Jimin hangját. 

   - Túl közel voltak egymáshoz, amikor oda mentem közéjük kajálni! -  érzékeltem, ahogy rám emelte a tekintetét. - Nekem van egy olyan érzésem, hogy ezek ketten kavarnak! - válaszul síri csendet kapott, amit végül Hoseok Hyung tört meg.

   - Hyung ha igazad is van, és esetleg kavarnak, majd ha akarják elmondják nekünk! - mondja, mire sóhajtok egyet, amit remélem, hogy egyikőjük sem vett észre. - Ne akard rájuk erőltetni, különben sosem fogják elmonda, ha esetleg tényleg lenne valami köztük! - mondja, mire magamban elmosolyodok Hyungom szavain. 

   - Hoseoknak igaza van Hyung, ne avatkozz bele, majd elmondják, ha akarják! - ez úttal Rm szólalt meg. A kis beszélgetésük után többet egyikőjük sem szólalt meg, így egy idő után engem is elnyomott az álom.