A ʙᴀɴᴅᴀ ɴʏᴏʟᴄᴀᴅɪᴋ ᴛᴀɢᴊᴀ - Tᴀᴇʜʏᴜɴɢ ғғ.

³. Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

💜Kɪᴍ Tᴀᴇ Hʏᴜɴɢ💜

   - Én is kedvellek Taehyung! - elmosolyodtam a kijelentésére, majd újra megcsókoltam, miközben a jobb kezemet elkezdtem lejjebb vezetni az oldalán, egészen a nőiességéig. Beleremegett az érintéseimbe, miközben lassan megérintettem őt. Mindkettőnkből egy mély sóhaj szakadt ki, ami a másik szájában elveszett.
   Lassan kényeztettem, simogattam nőiességét, miközben az ő kezei a hajamban cikáztak, és a fejbőrömet maszírozták.
   Egy idő után el kellett vállnunk egymás ajkaitól, hogy levegőhöz jussunk, a homlokunkat egymáséhoz döntöttük, és úgy néztünk egymás íriszeibe, miközben én úgy döntöttem, hogy egyik ujjamat belevezetem, mire egy meglepett és kissé fájdalmas nyögés hagyta el ajkait. Mivel ez lesz neki az első - mondjuk nekem is - így fel kell készítenem, hogy azért mégse fájjon neki.

   - Shh... tudom, hogy fáj... - kezdek el hozzá beszélni. - De halkabban, a végén még meg hallanak minket a többiek. - mondom, miközben egy huncut mosoly kerül az arcomra a mondat végére, mire egy kissé morcos fejet vág. - Sajnálom, hogy fáj, egy idő után, ígérem, hogy jobb lesz! - mondom neki végig a szemeibe nézve, mire bólint egyet, hogy megértette, majd mikor úgy döntöttem, hogy megszokta az ujjamat, hogy benne van, mozgatni kezdtem, de úgy, hogy közben megcsókoltam, hogy eltereljem a figyelmét a fájdalomról. Amint észre vettem, hogy már nem fáj neki annyira, még egy ujjamat hozzá raktam, mire kissé felszisszent, így elváltam az ajkaitól. - Jól vagy? - kérdezem aggódva.

   - Igen, csak kicsit kellemetlen. - válaszolja, majd meg sem várva a reagálásomat, visszahúzott magához, és megcsókolt, amit én mosolyogva viszonoztam.
   Három ujjam volt már benne, mikor úgy gondoltam, hogy készen áll, így lassan kihúztam belőle őket, elváltam ajkaitól, majd a szemeibe emeltem a tekintetem, hogy jól van e. Végül egy csókot nyomtam ajkaira, majd felkeltem róla, és a nadrágomhoz mentem aminek a zsebéből kihúztam egy óvszert, egy mindig van nálam, mert reménykedtem abban, hogy majd egyszer eljutunk ide Nattal, és hát, felkészültnek kell lennem. - Az miért volt a zsebedbe? - kérdezi meglepetten, amikor visszamásztam hozzá, miközben magamra görgettem az óvszert.

   - Az óta a nap óta magamnál hordok egyet, amióta többet érzek irántad! Mindig is reménykedtem benne, hogy egyszer eljutunk idáig! - mondom neki a szemeibe nézve egy mosollyal, amit ő viszonoz, egy puszit nyomok a homlokára, majd a tekintetem újra a szemeibe vezetem. - Készen állsz baby? - kérdezem tőle utoljára. Válaszként hümmögött egyet.

   - Igen, azt hiszem! - mondja, még egyet bólint is, hogy biztos elhidjem, hogy készen áll. Egy bíztató mosolyt küldök felé, majd megcsókolom. Az egyik kezemet lassan össze fontam az ő kezeivel, míg a másikkal bepozícionáltam magamat, majd lassan teljesen belenyomtam magamat, mire egy nagyot nyög a számba. Tudtam, ha fokozatosan teszem be neki, akkor több fájdalmat okozok neki, mintha egyszerre kéne megszoknia az egész méretemet. Lassan elváltam ajkaitól, majd a szemeibe néztem, ami kisebb fájdalmat tükrözött.

   - Ne haragudj! Ígérem hamarosan jobb lesz! - mondom neki egy halvány mosoly kíséretében, miközben a másik kezemet is össze kulcsolom az övével, majd hogy eltereljem figyelmét a fájdalomról, puszikkal kezdem el belepni az arcát. Először a szemeit pusziltam meg, aztán az arcára is nyomtam kisebb csókokat, az orra hegyére, a homlokára, majd végül az ajkaira is.

   - Most már annyira nem rossz! - szólal meg, amikor egy pillanatra elválok ajkaitól. Egy bíztató mosollyal válaszolok neki ismét, majd lassan mozogni kezdek, mire kissé felszisszen. A fejemet a nyakába temetem, és lágy csókokat kezdek ott hagyni neki, hogy ezzel is eltereljem a figyelmét.
   Egy idő után, azt kezdem észre venni rajta, hogy élvezi, így egy kicsit gyorsítottam a tempómon. Nem sokkal később, már mind kettőnk szájából az élvezet hangjai jöttek ki, sóhajtozások és nyögések hangjai töltötték be a szobát, majd egy idő után mind ketten elhalkultunk, és már csak a szapora lélegzésünket lehetett hallani, ahogy megpróbáljuk normalizálni azt.

💜💜💜

   Nat a mellkasomon feküdt, míg én a haját simogattam, és még mindig az előbbieknek a letargiájában voltam.

   - Nat! - szólalok meg hallkan, hogy ne zavarjam meg a köztünk lévő csendet.

   - Hm? - hümmög egyet válaszként, miszerint figyel.

   - Köszönöm, hogy én lehettem neked az első! - mondom, mire felnéz rám. - Hogy nekem adtad ezt a lehetőséget! - mosolygok rá halványan, amit viszonoz. - Remélem az utolsó is én leszek! - mondom, miközben a mosoly az arcomon szélesebb lesz, mire ő halványan elpirul, és felkuncog.

   - Ezt nem kell megköszönni, örülök, hogy így történt, és veled veszítettem el! - mondja, majd közelebb bújik hozzám, mire szorosabban húzom magamhoz. - És én is nagyon remélem, hogy úgy lesz ahogy mondtad! - válaszol az utolsó mondatomra is, mire egy csókkal válaszoltam neki, majd megsimogattam a fejét, ezzel még közelebb húzva őt magamhoz, a takarót jobban magunkra húztam - hogy azért mégse fázzunk meg az éjszaka - majd egymás karjaiban aludtunk el, egy gyönyörű éjszaka után, amit végre megélhettem vele.

💜Lᴇᴇ Nᴀᴛᴀsʜᴀ Kᴀɪ💜

   Reggel az ébresztőmre keltem, amit nagy nehezen tudtam csak kinyomni, Tae karjai miatt, amik magához húztak.

   - Maradj még kérlek! - szólal meg halkan, rekedtes hangon, mikor megpróbálok felkelni a karjai alól. Felkuncogok.

   - Megyek le, segítek Jin Oppanak reggelit csinálni, mert tudod, hogy be kell mennünk a kiadóhoz táncpróbára! - mondom neki egy mosollyal az ajkaimon, mire morog egyet. - Lusta! - nevetek fel kissé, mire jobban magához húz, és a fejét a nyakamba fúrja.

   - Nem baj, néha annak is kell lenni! - mondja a nyakamba, majd egy csókot lehel oda, mire megborzongok. A lehelletéből éreztem bőrömön, hogy elmosolyodik. - Na menjél, elengedlek! - mondja, majd leemeli rólam a kezeit, így fel tudok ülni, de akkor esik le, hogy nincs rajtam semmi, mire zavarba jövök, és magam elé húzom a takarót. A hátam mögül hallom ahogy Tae felkuncog.

   - Ez nem vicces! - mondom miközben felé fordulok. - Attól még, hogy tegnap megtörtént az ami, még zavarban vagyok! - mondom, majd elkezdem keresni Tae pólóját a tekintetemmel, hogy legalább abba bele tudjak bújni, hogy nagyjából takarja a testemet, amíg rendesen fel nem öltözök. Amint megpillantom a pólót, közvetlen az ágy sarkában, gyorsan felkaptam a földről, majd belebújtam.

   - Jól vagy egyébként? - szólal meg egy idő után Tae, mire felé kapom a tekintetem. - Nem fáj semmid? - kérdezi, majd ő is fel ül, a takaró - ami még rajta van - lecsúszik a derekáig, így láthatom a felsőtestét. Közelebb csúszik hozzám, majd a kezei közé veszi az arcom, és úgy néz szemeimbe. Elmosolyodok aggódásán.

   - Igen, jól vagyok! Minden rendben velem!  Egy kicsit érzékeny, hisz még is csak ez volt az első! - válaszolom még mindig mosolyogva, mire végre ő is elmosolyodik, majd közelebb húz magához, és gyengéden ajkaimra hajol. Mosolyogva viszonzom lágy csókját, majd amint elváltunk egymástól, véglek kikeltem az ágyból. A szekrényből kivettem egy bugyit, amit felhúztam magamra - még az volt a szerencsém, hogy Tae felsője a combom közepéig ért majdnem - kivettem még egy melltartót, egy fehér szaggatott hosszú farmert, meg a kedvenc piros Calvin Klaines kapucnis pulcsimat, majd azzal elindultam a saját fürdőm felé, mikor is Tae megszólalt.

   - Azért látszik, hogy történt valami! - mondja, mire megtorpanok, és kérdőn felé fordulok. - Kicsit furcsa a járásod! - mosolyodik el a mondat végére, mire szúros nézéssel megyek közelebb hozzá, felkapom az egyik párnát az ágyról, és jól megcsapkodom vele. - Elég, elég, elég! - mondja röhögve, mire elmosolyodom, majd abba hagyom kínzását, és végleg bevonulok a fürdőbe átöltözni.
   Amint kiléptem az előbb említett helyiségből - miután elvégeztem a reggeli rutinom, lezuhanyoztam, megcsináltam a hajamat, fogat mostam, beraktam a kontaklencsém és sikerült eltüntetnem a nyakamon a szívásnyomokat - Tae az ágyamon ült teljesen felöltözve, egy kissé még vizes hajjal. 
   A szobából egymás után léptünk ki, és mivel senki nem tartózkodott a folyosón, egy csókot nyomott az ajkaimra, majd egy mosoly kíséretében lépett be a saját szobájába, én meg elindultam a konyhába, hogy segíteni tudjak Jin Oppanak a reggeliben, hogy hamarabb kész legyünk, és időben el tudjunk indulni a kiadóhoz.