A ʙᴀɴᴅᴀ ɴʏᴏʟᴄᴀᴅɪᴋ ᴛᴀɢᴊᴀ - Tᴀᴇʜʏᴜɴɢ ғғ.

¹⁰. Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

💜Jᴇᴏɴ Jᴇᴏɴɢ Gᴜᴋ💜

   Ahogy V Hyung elhagyta a nappalit, sóhajtottam egy nagyot.

   - Remélem Nat boldog vagy Hyunggal! - nézek az emeletre vezető lépcső irányába, miközben halkan magamban megszólalok.

   - Mivan JK? - ül le mellém hirtelen Namjoon Hyung. - Olyan lehangoltnak tűnsz! - mondja megveregetve a vállam.

   - Semmi nincs Hyung! - nézek rá egy halvány mosollyal.

   - Biztos minden rendben? - kérdez rá újra, mire én csak hümmögök egyet válaszként. - Tudod jól, hogy bárkinek elmondhatod, ha baj van, ha valami nyomja a lelked! - szorítja meg a vállam, ezzel is megerősítve a szavait. - A srácoknak, Natnak, nekem! - mutat a konyhára, ahol a többiek tartózkodtak éppen Jimin és Hoseok Hyung kivételével, és az emeletre, ahol most nemcsak Nat, de Taehyung Hyung is tartózkodott éppen.
   Ahogy az emelet felé vezettem a tekintetem, eszembe jutottak az aznap este történtek, ahogy hallottam őket, hogy milyen jól elvoltak, hogy hogyan mélyítették el a kapcsolatukat... a gondolatra újra elkapott az a rossz érzés, mint akkor, az nap éjjel... a szívembe megint belenyilalt az az ismerős fájdalom, a gyomrom görcsbe szorult, és a szemeim is könnybe lábadtak... nem akartam, hogy Hyung így lásson, összetörten, így elfordultam tőle, hogy ne lássa a szemeim, de ez nem jött be, sajnos már túlságosan is ismert ahhoz...

   - Miért nem jöttem rá korábban, hogy tetszik Nat? - szólalok meg végül nagyon halkan, hogy csak is Namjoon Hyung hallja azt amit mondtam.

   - Tessék? - néz rám Hyung meglepetten, mire én meg végre rá emelem könnyes tekintetem. - Jungkook! - szólal meg egy lágyabb hangnemben halványan elmosolyodva. - Én eddig is tudtam, hogy tetszik neked Nat! - mondja, mire most én lépődök meg, közben pedig a pulóverem újjával elkezdem megtörölni a könnyes szemeim.

   - H-hogy érted azt, hogy eddig is tudtad? - kérdezem érdeklődve.

   - Amikor vele vagy, amikor ránézel, sokkal másabbul viselkedsz, mint amikor velünk vagy! - mondja, mire közbe szolnék, de nem engedi, fel rakja a mutatóujját, ezzel és jelezve nekem, hogy még nem fejezte be a mondandóját. - Tudom, mit akarsz mondani, de nem csak azért van, mert Nat lány, hanem azért is, mert szerelmes vagy belé! - mondja, mire elakad a lélegzetem... most így hangosan kimondva sokkal ilyesztőbb, és valóságosabb az egész, és sajnos szomorúbb is egyben... - Mindig amikor ránéztél, a szemed csillogott, amikor beszéltél vele, mindig ott volt a mosoly az arcodon, még akkor is amikor nem olyan hangulatban voltál, Nat előtt mindig a boldog, vidám oldaladat mutattad, bármi is volt! - mondja ki a színt tiszta igazságot, hisz tényleg így volt, mindig, ahogy Namjoon Hyung elmondta. - És akkor most mond el, hogy mi a baj, hogy ezt tisztáztuk! - a szemeim újra bekönnyesedtek, így vettem egy mély levegőt, megpróbáltam a könnyeimet lenyelni, majd Hyung felé fordultam, és a szemeibe nézve beszélni kezdtem.

   - Taehyung Hyungnak is tetszik Nat... - mondom ki a keserű igazságot, majd folytatom, mielőtt Hyung közbeszolna valamit. - Nat meg viszonozza az érzéseit... - teszem hozzá halkan, remegő hanggal.

   - Honnan veszed? Biztos vagy benne? - szólal meg végül egy rövidebb csend után a leaderünk.

   - Mindkettejükön látszik, és Taehyung Hyung az előbb vallotta be nekem, hogy oda van Natashaért! - mondom halkan, lassan, érthetően, ezzel is magamon segítve, hogy ne sírjam el magam...

   - Beszélj vele, velük! - szólal meg újra Hyung a tekintetem keresve.

   - M-mi? - lepődök meg válaszán teljesen.

   - Add ki magadból, azt amit érzel, azt amit gondolsz, mind kettejüknek, ha akarod külön, vagy akár egyszerre is elmondhatod nekik, és higyj nekem, utána sokkal jobban fogod magad érezni! - néz rám jelentőségeteljesen, mire én csak sóhajtok egyet.

   - És mi lesz velük? Nekik nem lesz ez így rosszabb? - kérdeztem végül.

   - Lehet először furán fogják érezni magukat, de hidd el, hogy nekik is jobb lesz ez így, mert ha később tudnák meg akkor mind a kettőjüknek bűntudata lenne, hogy nem vették észre az érzéseid előbb! - válaszára csak bólintottam egyet, majd egy újabb kérdést tettem fel Hyungannak.

   - És most nem lesz bűntudatuk? - Namjoon csak elmosolyodott újabb kérdésemre, és megrázta a fejét, mielőtt válaszolt volna.

   - De, valószínűleg most is bűntudatuk lesz, de nem akkora, mintha nem is tudták volna az érzéseidet! - válaszára megint csak bólintottam. - Viszont, mivel tudni fogják az érzéseidet, tiszteletben fogják tartani, és előtted soha semmit nem fognak abból mutatni ami köztük van, hogy ne bántsanak meg téged és az érzéseid! - Hyungnak igaza van, teljes mértékben.

   - Köszönöm! Köszönöm Hyung! - mosolyodok el végre halványan, mire ő is elmosolyodik.

   - Majd akkor köszönd, ha már mind a kettőjükkel beszéltél! - mondja, mire válaszkint csak bólintok egyet, majd eszembe jut valami, így újra Hyung felé fordulok.

   - Annyira nem lepődtél meg mikor mondtam, hogy szerintem tetszenek egymásnak! - mondom a kezeimmel játszadozva. - Már tudtad, igaz? - nézek fel rá a kezemről, válaszul csak sóhajtott egyet, így egyből megkaptam a válaszomat, miszerint tudta.

   - Sejtettem igazából! - kezd a fejével bólogatni. - Kezdett fura lenni számomra, hogy túl gyakran láttam őket egymás szobályából kijönni! - mondja. - Aztán nem is tudom, valamelyik nap beszélni akartam Nattal, de nem találtam a szabályában... - itt közbe szóltam.

   - Egyből Taehyung Hyungra gondoltál, hogy biztos ott lehet, igaz? - kérdezem, mire csak egy bólintást kaptam válaszul.

   - Igen, Taehyung volt az első gondolatom, így az ő szobája felé vettem az irányt, és amikor benyitottam, megláttam őket békésen egymást ölelve aludni! - itt sóhajtott egyet, majd folytatta. - Így jöttem rá, hogy van köztük valami! - néz fel rám végül a mondat végén, mert eddig maga elé bámult ki a semmibe.

   - Köszönöm, hogy ezt elmondtat Hyung, és hogy megpróbáltál segíteni! Nagyon hálás vagyok neked! - mondom őszintén egy kis halvány mosoly kíséretében, annak ellenére is, hogy lelkileg még mindig nem voltam a toppon. A beszélgetés után, először a szobámba vettem az utamat, azon belül is a fürdőszobámba, hogy egy kicsit felfrissítsem magam, megmossam az arcom, és hasonlók, hogy ne látszódjon rajtam, hogy majdnem sírtam. Miután felfrissültem, még egy kicsit telefonoztam, meg a tv-t kapcsolgattam, hogy ezzel is húzzam az időt, és később kelljen szembe néznem Nattal és Taehyung Hyunggal. Aztán rájöttem, hogy sokkal jobb túlesni rajta hamarabb, meg a szívem is meg fog könnyebbülni, ha kiadom magamból az érzéseimet nekik...
   Nat szobája előtt állok, a kezem kopogásra áll, de mégsem tudom megtenni a következő lépést, hisz hallom, ahogy jól elnevetgélnek bent, nem akarom a pillanatukat megzavarni, de muszáj, ha azt szeretném, hogy tudják mi van velem, és hogy nem zavar, ha együtt vannak, így a sok gondolattal a fejemben végre bekopogtam. Egy pillanatra síri csend lett az ajtó túloldalán, majd végül Nat szólalt meg.

   - Ki az?

   - Én vagyok az! - válaszoltam az alsó ajkamat beharapva, mire újra csend lett, majd egy kis idő múlva Nat újra megszólalt.

   - Gyere! - mondta végül, így miután lenyeltem a gombócot a torkomon, benyitottam. Nat és Taehyung Hyung az ágyon ültek amikor beléptem, tisztes távolságot megtartva egymástól, amire csak szomorúan elmosolyodtam, majd végül Natra emeltem a tekintetem. Először vele szeretnék beszélni. - Beszélhetünk egy kicsit négyszemközt? - kérdezem, majd a válaszát meg sem várva Hyungra emelem a tekintetem. - Utána majd beszélhetek veled is négyszemközt? - Tae csak bólintott egyet egy kis mosollyal az arcán, fel állt az ágyról, de mielőtt elindult volna ki az ajtón még utoljára Natra emelte a tekintetét és mosolyogva biccentett neki egyet amit az ágyon ülő lány viszonzott egy nagy mosollyal az arcán, mire nekem nagyot dobbant a szívem. Aztán Taehyung Hyung végre elhagyta a szobát, így magunkra hagyott Nattal a kínos csendben, de mivel én ezt nem bírtam sokáig, így erőt vettem magamon, közelebb mentem az ágyhoz, és végül beszélni kezdtem.