A ʙᴀɴᴅᴀ ɴʏᴏʟᴄᴀᴅɪᴋ ᴛᴀɢᴊᴀ - Tᴀᴇʜʏᴜɴɢ ғғ.

⁴. Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

💜Lᴇᴇ Nᴀᴛᴀsʜᴀ Kᴀɪ💜

   Ahogy leértem a konyhába Jin Oppa már ott volt és csinálta magának a reggeli teáját.

   - Jó reggelt! - köszöntem neki, mire ő mosolyogva nézett fel rám, majd egy nagy öleléssel köszöntöttem, amit egyből viszonzott, és szorosan húzott magához.

   - Neked is jó reggelt! - köszön vissza, mire én is megejtek egy mosolyt.

   - Jöttem segíteni, mi lesz a reggeli? - kérdezem, miközben mellé álok és úgy nézek fel rá.

   - Nem tudom, a cégnél fogunk reggelizni! - mondja, majd megfogja a teás bögréjét, és leül vele a pultnál lévő egyik bárszékre, amit én követek, és helyet foglalok mellette.

   - Hogy-hogy nem itthon reggelizünk? - kérdezem összeráncolt szemöldökkel. Kérdésemre csak megrántotta a vállát.

   - Nem rég kapott mindenki egy üzenetet a menedzsertől, hogy valami finomsággal készülnek nekünk, szóval ne reggelizzünk. - rántja meg újra a vállát, mire kelletlenül felnyögök. Nem láttam az üzenetet, nem néztem meg a telómat reggel óta, csak az ébresztőt nyomtam ki rajta.

   - De én éhes vagyok! - válaszolom nyöszörögve, mire felnevet.

   - Te mindig éhes vagy! Többet eszel, mint mi heten együtt véve! - kezd el röhögni még jobban, mire én csak megforgatom a szemem, majd leszállok a bárszékről, és én is elkezdek csinálni magamnak egy finom zöldteát.

   - Egyébként meg, tudod, hogy szeretek enni! De nem is értem, hogy miért akadsz ezen fent, mikor úgysem látszik meg rajtam! - vonom meg a vállam, miközben a filtert a bögrémbe teszem, és elindítom a vízforralót.

   - Jah, irigyellek is érte! - jegyzi meg, mire értetlenül fordulok felé.

   - Te most meg mégis miről beszélsz? - kérdezem hitetlenül. - Nem értem, most mi a bajod, hisz te is szeretsz enni, és szerintem nem látszik meg rajtad! - mondom összeráncolt szemöldökkel, majd vissza fordulok vízforralóhoz, ami lejárt, így megfogom, és a bögrémbe öntöm a benne lévő forró vizet, majd mégízesítem egy kevéske mézzel és citrommal, majd a kész teámmal vissza leülök Jin mellé. - Mi az? - kérdezem értetlenül, mikor észre veszem, hogy furán méreget.

   - Mi van veled? - kérdezi felvont szemöldökkel, mire kérdőn nézek rá, hogy ezt most nem értem. - Nem szoktál ennyire fitt lenni reggel! - válaszolja kérdő tekintetemre. Én csak megrántom a vállam, közben pedig bele iszok a meleg teába, majd egy sóhaj hagyja el ajkaimat. Imádom!

   - Tae Oppaval aludtam, lehet azért! - válaszolom végül, mintha semmit sem jelentett volna számomra az amit mondtam, majd a bögrét leteszem a pultra és úgy fordulok Jin felé.

   - Miért is aludtatok együtt? - kérdezi meglepettem.

   - Elkezdtünk egy filmet nézni, aztán elaludtunk! - rántom meg a vállam, olyan nem törődőm stílusban. Jin csak felnevetett.

   - Akkor nagyon jó film lehetett! - válaszolja, mire én csak hümmögök egyet, miszerint, igen, tényleg nagyon jó film volt... khm...

   - Jó reggelt! - hallom meg magam mögül Jimin és Jungkook Oppa hangját, mire elmosolyodok, felpattanok a székről, és minkettejüket egy reggeli öleléssel köszöntöm.

   - Jó reggelt Oppa! - ölelem meg szorosan Jimint, amit ő mosolyogva viszonoz, majd egy puszit nyom a fejem búbjára.

   - Én is kérek ölelést! - szólal meg Jimin mellett Jungkook, mire mosolyogva válok el az idősebbtől, és ölelem meg a fiatalabbikat. - Szeretlek Kai! Ugye tudod? - kérdezi, miközben a hajamat simogatja, mire össze ráncolom a szemöldökömet. Kérdésére csak hümmögök egyet.

   - Én is téged Oppa! - mosolyodok el értetlenül, majd felpipiskedek és egy puszit nyomok az arcára, mire felkuncog, majd ekkor veszem észre, hogy furán méreget.

   - Nat! - szólal meg a lépcsőröl Yoongi, mire oda kapom a tekintetem.

   - Oppa? - kérdezem, miközben teljesen elválok Jungkooktól, és kérdőn fordulok a rapper felé. - Miért jársz furcsán? - kérdezi, mire kissé zavarba jövök, ahogy eszembe jutnak a tegnap este történtek Tae és köztem.

   - Ja, tényleg, már én is akartam kérdezni! - szólal meg Jin a konyhából. Egy pillanatra elgondolkozok, majd bevetem a színészi tehetségeimet és mérgesen keresztbe fonom a kezeimet a mellkasom előtt, és Tae-ra vezetem a tekintetem, aki éppen most készül lejönni a lépcsőn, szóval valószínűleg nem hallotta Suga kérdését, aki időközben teljesen lejött és elindult be a konyhába.

   - Ott az az ember! - mutatok Tae-ra, mire felkapja a fejét, és kérdőn mutat magára, a többiek meg rá kapják a tekintetüket.

   - Én? Mit csináltam? - kérdezi megszeppenve.

   - Nem emlékszel? - kérdezem mérgesen, mire összeráncolja a szemöldökét. - Azt kérdezik a többiek, hogy miért járok furán! - mondom neki, miközben egy sunyi mosoly kúszik az arcomra, Tae pedig nagyot nyel, majd zavartan el kezd nevetni, miközben a tarkóját kezdi vakarni. - Az idióta képes volt lelökni az ágyról, és most ezért tökre fáj a fenekem! - mondom még mindig mérgesen, mire mindenki felnevet, Tae egy pillanatra meglepődik, majd egy szúrós pillantást küld felém, mire egy széles vigyort küldök felé.

   - Mondtam már, hogy véletlen volt! - tárja szét a karját, bele menve a játékomba, közben pedig lejön a lépcsőröl, és közelebb jön hozzánk.

   - Kész vagytok már srácok? - jelenik meg RapMon is. - Hobi hol van? - teszi fel a kérdést, mikor észre veszi, hogy ő még nincs itt.

   - Itt vagyok! - jelenik meg az említett is egy mosollyal az arcán.

   - Akkor mindenki öltözzön, aztán menjünk, mert el fogunk késni! - mondja a leader, mire én is és a többiek is a szobáinkba vonulunk, hogy összeszedjük a cuccainkat. Amint beértem az én kis zugomba, elő veszem a kis sporttáskámat, belerakok egy sportmelltartót, egy egyszerű fekete pólót, egy szürke hosszú melegítő nadrágot és az arany fekete skechers cipőmet.
   Amint mindenki elkészült, a kisbusszal elindultunk a Hybe felé, ahova kivételesen időben beértünk. Ha rajtam múlna, már az idő előtt itt lennénk 10 perccel, mert utálok késni, de mivel valakit mindig meg kell várni, így sose érünk be időben, úgyhogy ezt most majd fel kell írni a naptárba, hogy sikeresen beértünk.

   - Kai! Mégis mit csináltál velük, hogy időben beértetek? - kérdezi meglepetten a tánctanár, amikor meglátott minket. Kérdésére csak felnevettem.

   - Semmit, úgyhogy fel kell írni a naptára, mert ilyen többet szerintem nem lesz! - mondom, mire a tánctanár is felnevet.

   - Na akkor viszont mindenki fáradjon az étkezőbe, utána egy kis pihenés, és kezdhetjük is a próbát! - csapja össze a tenyerét, mire elindulunk az előbb említett helyiség felé.
   Reggeli után - ami hozzá tenném, nagyon jó volt - egy fél órácskát beszélgettünk a Karácsonyi műsorról, meg a holnapi fellépésünkről.

   Mivel egyedül vagyok lány a bandában, így nem kaptam külön öltözőt, hanem a plafonon van egy függöny, ami elválaszt a fiúktól, így mégsem vagyok külön tőlük, hanem ott ahol ők, de mégsem láthatnak, ahogy öltözök.

   - Kai kész vagy? - szólal meg Jk.

   - Egy pillanat! - válaszolom, miközben bekötöm a cipőmet, majd felegyenesedek, és elhúzom a függönyt. - Most már igen! - válaszolom neki egy mosollyal az arcomon, mire ő is elmosolyodik, majd a tetkókkal tarkított kezét a derekamra rakja, és tolni kezd vele ki az ajtón, hogy végre elkezdhessük a próbát, de mielőtt még elérhetnénk a teremhez megszólal.

   - Azért remélem elmondod a legjobb barátodnak ha történik veled valami! - néz rám kissé szúrósan, mire nyelek egyet. Hogy csinálja mindig azt, hogy észre veszi, ha történt velem valami?

   - Semmi nem történt! - válaszolom végül, mire hümmög egyet, miszerint nem hisz nekem.

   - Ezt majd még megbeszéljük! - vet rám egy utolsó pillantást, majd amint elértük a próbaterem ajtaját, a válaszomat meg sem várva benyit az ajtón, ezzel kezdetét veszi egy hosszú és fárasztó nap, amit itt fogunk tölteni a teremben.