A ʙᴀɴᴅᴀ ɴʏᴏʟᴄᴀᴅɪᴋ ᴛᴀɢᴊᴀ - Tᴀᴇʜʏᴜɴɢ ғғ.

¹⁷. Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

💜Kɪᴍ Tᴀᴇ Hʏᴜɴɢ💜

A buli lassan a vége fele közeledett, így úgy döntöttünk, hogy itt az ideje az ajándékozásnak.
Nat, Winter és én is mindenkitől valami kis apróságot kaptunk. Viszont amit én és Winter kaptunk Kai-től festmény, azon nagyon meglepődtünk, ahogy mindenki más is, mert senki nem hitte volna, hogy Nat ennyire tehetséges festő.
Én akartam lenni az utolsó, aki Natnak átadja az ajándékot, így miután végre rám került a sor, először izgatottan lassan közelebb mentem hozzá.

- Szeretném, ha becsuknád a szemed! - mondom neki halkan, de épp annyira hangosan, hogy még mindenki hallja. - És addig ne nyisd ki, amíg én nem mondom! - teszem hozzá, mire mosolyogva bólint, majd behunyja a szemét. Egyből megfordultam, és az ajtóban álló staffosnak intettem a fejemmel, hogy hozhatja a meglepetésemet, aki egyből kiszaladt a teremből, és egy fél perccel később már a kezében lévő kölyökkutyával tért vissza, mire a teremben lévőknek elállt a szava. - Köszönöm! Mondtam Noona-nak, ahogy az állat a kezembe került. - Nyúsd ki mind két kezed! - szóltam Kai-nak, ahogy a figyelmem újra rá terelődött. Nat ahogy teljesítette azt amit kértem, lassan a kezébe helyeztem az ajándékom, aki egy nagy masnival a nyakörvén figyelt minket. - Ne ijedj meg! - mondom neki, majd ahogy megérzi a szőrös kis jószágot, egyből kinyitja a szemét, és elkerekedett szemekkel néz fel rám, majd a kutyára.

- Úr isten Tae! - mondja meglepve, majd teljesen a kezébe veszi a jószágot. - Úr isten! - mondja megint, mire mi, a teremben lévők felnevetünk. Ekkor vettem észre, hogy a srácok videózzák az egész jelenetet. - Jézusom! - mondja, miközben lassan leguggol az állattal a kezében, hogy úgy ölelje, majd lassan én is leguggolok elé, és ekkor veszem észre, hogy rázkódik a válla.

- Jaj istenem te sírsz! - szólalok meg meglepetten, mire Nat felemeli könny áztatta arcát.

- Nagyon szépen köszönöm! - néz fel szemeimbe mosolyogva, mire felsóhajtok és én is elmosolyodok.

- Nem hittem volna, hogy ennyire meg fog lepni! - mondom kuncogva, miközben elkezdem az ujjaimmal az arcáról letörölni a könnyeit, miközben a többiek és Nat meg felnevetnek a megjegyzésemre.

- Köszönöm, tényleg nagyon köszönöm! - mondja szipogva, majd még jobban magához öleli a teremtményt, mire a kislány meg elkezdi nyalogatni az arcát, amin ismét mind felnevetünk. - Szeretlek! - mondja annyira halkan, a szemeimbe nézve, hogy csak én halljam meg, a többiek ne.

- Én is szeretlek! - suttogom vissza egy nagy vigyorral az arcomon.

💜Lᴇᴇ Nᴀᴛᴀsʜᴀ Kᴀɪ💜

1 hét telt el, a közös szülinapozás óta, én másnap reggel, már a kiadónál kezdtem, és az óta is minden nap órákat bent vagyok Juwonnal, és az albumomhoz a koreográfiákat csináljuk. Szerencsére a kezemnek már egy ideje nincs baja, meg gyorsan meggyógyult, így hamar vissza jöhettem próbálni. Az összes koreográfiával kész vagyunk, most már csak gyakorlok, meg tökéletesítünk rajta, hogy minden jól menjen a jövőhéten elkezdett 2 MV forgatására.

Ma pénteket írunk, és mint a többi nap, már reggel 8-kor itt voltam a kiadónál Juwonnal együtt, most viszont délután 1 óra, és a többieket várjuk, hogy együtt gyakoroljunk egy kicsit, hisz lassan, megint lesz egy kisebb koncertünk. Juwon meg... rájöttem, ha leállok vele vitatkozni, akkor soha nem lesz vége, és semmivel sem fogunk haladni, igy a beszólásai és a rosszindulatú megjegyzései elmennek a fülem mellett.
Éppen a padlón ültem egy vizesüveggel a kezemben, és a koreográfiákat játszottam le a fejemben, Juwon meg a telefonját nyomkodta, amikor kinyilt az ajtó, és a fiúk csörtettek be rajta egymás után, az utolsó, aki belépett a terembe Taehyung volt, és egyből elmosolyodtam, ahogy a tekintetünk találkozott. Ami Tae-t meg engem illet, a szülinapon történtek után, beszéltünk a többiekkel, elmondtuk nekik, hogy szeretjük egymást, és reméljük, hogy támogatnak minket. A srácokat nagyon hirtelen érte ez az egész, de annyira még sem lepődtek meg rajta, mert már sejtették a dolgot, de mindannyian támogatnak minket, természetesen Jungkook is, azok ellenére is, amit érez irántam. Utána a kiadónak mondtuk el, ők is támogatnak minket, viszont egy időre titokban kell tartanunk a nyilvánosság előtt a kapcsolatunkat, a közelgő albumom miatt, a feltételbe egyből beleegyeztünk, hisz Tae-val amúgy sem akartuk, hogy egyből mindenki tudja, és ne legyen magánszféránk. Így, miután február elején kijön az albumom, rá egy héttel később már mutathatjuk a nyilvánosság felé, hogy van valami köztünk, utána a kiadó, és mi is közleményt, cikket adunk ki, hogy bejelentsük, egy párt alkotunk.
A kiskutya, amit Tae-tól kaptam, egy kislány, Alaszkai Malamut, amire mindig is vágytam, Maya-nak neveztem el. A próbák mellett, elkezdtem hordani őt kutyasuliba, és szobatisztaságra is tanítom. Imádom a jószágot, egy aranyos, zabálni való kis szőrgombóc.
A gondolataimból Namjoon Oppa zökkentett ki, ahogy lehuppont mellém a földre, és az ő vállával, megabökte az én vállamat.

- Minden rendben? - kérdezi gyanakvóan, az arcomat fürkészve, mire levegőhöz kapok. Remélem nem vett észre rajtam semmi változást, mint Jin Oppa, mostanában ő is, meg a többiek is egyre gyakrabban figyelnek...

- Hmm... - válaszoltam még mindig kimerülve a próbától, és erre még az is rá tesz egy lapáttal, hogy utoljára akkor ettem, amikor reggel eljöttem otthonról, az óta nem volt időm enni, és ma már csak akkor lesz, ha elpróbáltuk az összes számot, amit a következő fellépésen elő adunk, és mindenki meg van elégedve a saját teljesítményével. Úgy érzem, hogy hosszú napnak nézünk ma elébe.

- Biztos minden rendben? - kérdezi meg újra. - Ettél már? - húzza fel a szemöldökét kérdőn.

- Igen, biztos, hogy minden rendben! - válaszolom bólogatva. - És nem, még nem kajáltam, nem volt rá időm, meg annyira belemerülök a koreográfia gyakorlásába, hogy szinte még szünetet se tartok, hogy minnél tökéletesebb legyen a jövő heti video klipp forgatásokra! - mondom a végén sóhajtva egy nagyot.

- Te és a maximalizmusod! - rázza meg a fejét rosszallóan, mire felkuncogok. - Két napja láttuk a számaidhoz a koreókat, és szerintem mindegyik tök jó lett! - néz rám a kezét a térdemre téve biztatóan mosolyogva.

- De nekem a jó az nem elég! - sóhajtok fel. - Azt akarom, hogy tökéletes legyen, így is találok egy csomó hibát még mindig a mozdulataimban! - morgom, miközben hátra eldölök a parkettán. Oppa csak sóhajtott egy nagyot mellettem a fejét ismét rosszallóan megrázva engem nézve.

- De akkor se ess túlzásba, vigyázz magadra, rendben? - kérdezi, mire bólintok. - Így is aggódunk érted! - jegyzi meg halkan, mire ráncba szökik a szemöldököm.

- Mert miért? - kéredezem, miközben újra ülő helyzetbe tornázom magam.

- Nem számít, a lényeg, hogy vigyázz magadra! - mondja, majd nyom egy puszit az izzadt homlokomra, aztán feláll mellőlem, és oda megy a többiekhen, hisz lassan kezdjük az órákba nyúló próbát.