A ʙᴀɴᴅᴀ ɴʏᴏʟᴄᴀᴅɪᴋ ᴛᴀɢᴊᴀ - Tᴀᴇʜʏᴜɴɢ ғғ.

⁹. Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

💜Kɪᴍ Sᴇᴏᴋ Jɪɴ💜

   Reggel 10 órakor keltem, én voltam az első, aki felkelt a srácok közül, hisz síri csend honolt a házban, amikor kiléptem a szobám ajtaján. Az utam a konyhába vezetett, miután a fürdőszobában elvégeztem a reggeli rutinom. A konyhában az asztalon egy kis cetli várt, amit tudtam, hogy valószínűleg Nat írt, így egyből fel is kaptam a pultról, hogy el tudjam olvasoni az üzenetét.

   "Jin Oppa!

   Valószínűleg te leszel az aki először felkel, így ezért címeztem neked. Csak annyit akartam, hogy nem tudom mikor fogok végezni ma, de ne aggódjatok miattam, majd valamikor haza találok, és igérem, hogy vigyázok magamra!

   Meg annyi még, hogy anyától kaptam egy üzenetet, hogy küldött nekem valamit postán, ha esetleg megjönne, akkor légyszives majd vedd át nekem!

   Köszönöm szépen Oppa!
   Love you!"

   Ahogy elolvastam az üzenetet, egy mosoly kúszott az arcomra, majd ahogy mindig is tettem, elraktam Natnak az üzenetét emlékbe a többi közé. Szokásommá vált, hogy elrakom a többiek üzeneteit, hogy legyen tőlük valami tényleg személyes emlékbe, akkor is ha az csak egy ilyen kis semmis üzenet tőlük. Ezek után neki álltam a reggelit meg csinálni, hisz tudtam, mire kész leszek, addigra mindenki fel fog kelni, és ez be is igazolódott, hisz mind a hat fiú ébren várta már a kaját, hogy mikor teszem már az asztalra a kész ételt.

   - Nat mikor jön vissza körülbelül? - szólalt meg Jimin a reggeli vége fele.

   - Hagyott egy üzenetet, hogy nem tudja, de vigyáz magára! - válaszoltam, amint lenyeltem az utolsó falatot is a számban. - Miért kérdezted amúgy? - kérdezek vissza szokásomhoz híven. Jimin csak megrántotta a vállát.

   - Csak érdekelt! - Mondja, majd leteszi az üres tányérjába a villáját, meg köszöni a reggelit, majd feláll az asztattól, és elindul fel vissza az emeletre, a szobájába.

   - Valaki tudja, hogy mi baja van? - néz körbe rajtunk a leaderünk, mire mindenkitől csak egy fejrázást kap válaszul.

   - Megyek beszélek vele! - szólal meg Hoseok, miközben feláll a helyéről, aztán elindul Jimin után az emeletre, hogy kifaggassa, hogy mi a baja.

💜Pᴀᴿᴋ Jɪ Mɪɴ💜

   Ahogy fel értem a szobámba, és becsuktam magam mögött az ajtót, befeküdtem az ágyamba, és az arcomat belenyomtam a párnámba. 5 másodperce sem lehettem a szobámba, amikor is kopogtak az ajtómon.

   - Ki az? - kérdeztem bele a párnába.

   - Bemehetek? - szólalt meg J-Hope Hyung. Válaszként csak hümmögtem neki egyet, amit valószínűleg nem is hallott, de benyitott a szobámba, majd később azt éreztem, ahogy helyet foglal mellettem az ágyon. - Baj van? - kérdezi végül egy kis idő után. Egy nagyot sóhajtottam kérdésére, majd felemeltem a fejemet a párnából és rá emeltem a tekintetem.

   - Nem tudom! - válaszolom őszintén, majd vissza ejtem a fejemet a párnára.

   - Hogy érted azt, hogy nem tudod? - kérdezi, mire csak morgok egyet.

   - Úgy hogy nem tudom, úgy érzem, hogy valami rossz fog történni, csak nem tudom, hogy mi! - válaszolom végül, mikor újra felemelem a fejem a párnából és ránézek, aki csak kíváncsian figyel engem.

   - Mikor ezt érzed, akkor mindig igazad van, és fog valami váratlan történni! - veregeti meg a vállam, majd újra megszólal. - De most ne törődj ezzel, inkább van e kedved velem jönni egyet táncolni, hogy elterelje a gondolataid?

   - Persze, hogy van kedvem! - pattanok fel az ágyból egyből és követem Hyungot az itthoni tánctermünkig, hogy egy kicsit letáncoljuk a stresszt és javítsunk egy kicsit a mozgásunkon, hisz azon sose árt.

💜Kɪᴍ Tᴀᴇ Hʏᴜɴɢ💜

   Reggeli után a srácokkal a nappaliban gyűltünk össze egy kicsit játszani, míg Jimin és J-Hope Hyung próbáltak a táncteremben. A gondolataim viszont azon forogtak amit J-Hope Hyung mondott Jimin megérzésésről, és nekem egyből Nat felé terelődtek a gondolataim, így a játékra nem is tudtam nagyon koncentrálni, a többiek szídtak is miatta, de nem tudtam mit csinálni, így inkább ott hagytam őket, és a konyhába mentem egy pohárért, hogy meg tudjam valami üdítővel tölteni.

   - Minden rendben? - szólalt meg Jin Hyung, ahogy beléptem a konyhába, látva rajtam, hogy valami nem okés.

   - Nat körül forognak a gondolataim az óta amit J-Hope mondott! - mondom el egyből bajomat.

   - Az a lány tud magára vigyázni, szóval nem kell miatta aggódnod! - legyint egyet, én meg közben előveszek egy poharat, aztán megtöltöm a hűtőből almalével. - Egyébként meg - szólal meg Jin Hyung. - biztos vagyok benne, hogy van mellette testőr. - néz rám egy pillanatra, majd magamrahagy a konyhában, ő meg csatlakozik a többiekhez a nappaliban. Én viszont nem tudtam nyugton maradni, így elő vettem a telefonom és írni kezdtem Natnak, aztán megálltam, végül kitöröltem az üzenetet, elraktam a telefonom, és én is csatlakoztam a többiekhez. Rá jöttem, hogy nem akarok túl nyomulósnak tűnni, így inkább nem írok neki seemmit, bízok Jin Hyungban, hogy tud magára vigyázni.

   Nagyjából két órát tölthettünk a nappaliban, amikor Jin, Namjoon és Suga Hyung úgy döntöttek, hogy neki állnak az ebédnek, amikor is Jin Hyungnak megszólalt a telefonja. Azt tudtam, hogy Nattal beszél, de hogy miről, arról fogalmam sem volt.

   - Miért hívott Nat? - kérdeztem a nappaliból, ahogy Hyung letette a telefont.

   - Csak megkérdezte, hogy kész van e már a kaja! - kiabált vissza, válaszolni viszont már nem válaszoltam, mert azt vettem észre, hogy Jungkook engem szugerál.

   - Most mi az? - kérdezem tőle meglepődve, mire ő csak össze húzta a szemöldökét, és úgy fürkészett tovább.

   - Te és Nat sántikáltok valamiben, és én ki fogom deríteni, hogy mi az! - húzta össze mégjobban a szemöldökét, hogy szinte már alig látszódott a szeme. Egy kissé Jin Hyungra hasonlított abban a pillanatban kíváncsisága miatt. Végül egy mosoly kúszott az arcomra.

   - JK! - szólalok meg, miközben a kezemet a combjára teszem. - Ne akarj kideríteni semmit, majd ha van valami, akkor elmondjuk úgyis, oké? - csapkodom meg a lábát mosolyogva, mire végre ő is elmosolyodik és hevesen bólogatni kezd.

   - Jó rendben, de akkor én legyek az első! - fenyeget meg mutató újjávall, amire csak felnevetek, majd heves bólogatásba kezdek.

   - Jó, rendben értettem, te leszel az első! - villantok felé egy széles mosolyt, amit egyből viszonoz, majd megveregeti a vállam, aztán vissza fordul a tv felé. Ahogy én is a tv-re vezettem a tekintetem, nyitódott a bejárati ajtó, majd Nat lépett be rajta.

   - Megjöttem! - kiabálja el magát, hogy mindenkihez eljusson a hangja. Miután bejött az ajtón, a tekintetem rajta maradt, és nem tudtam róla levenni. A valóságba akkor tértem vissza, mikor Jungkook megbökte az oldalam, így egyből rá kaptam a tekintetem.

   - Azért ennyire feltűnően nem kell nézni! - rázza meg a fejét egy sunyi mosollyal, mire felkuncogok, és meg rázom a fejem. - Tetszik neked Nat, igaz? - szólal meg újra, egy fokkal halkabban, mire lefagyok egy pillanatra, majd végül sóhajtok egyet.

   - Igen, már elég rég óta tetszik! - válaszolok végül egy kis idő után.

   - Egy ideje már igazából sejtettem! - válaszol JK egy jelentőségteljes pillantással, amit nem tudok hova tenni, de nem mondok semmit. Egy ideje már csöndben ültünk egymás mellett, mikor Jungkook újra megszólalt. - Menj utána! - biccent az emelet felé, mire egy mosoly kúszik az arcomra. - Ja és még annyi, hogyha megbántod, megjárod! - mondja, mire felnevetek fenyegetésén, amit ő is követ, majd utam végre az emeletre, Nat szobájába veszem.