A ʙᴀɴᴅᴀ ɴʏᴏʟᴄᴀᴅɪᴋ ᴛᴀɢᴊᴀ - Tᴀᴇʜʏᴜɴɢ ғғ.

²⁰. Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

💜Kɪᴍ Tᴀᴇ Hʏᴜɴɢ💜

   Amint haza értünk, mivel én még éhes voltam a késői órát is nézve, és Kai-t is rá vettem, hogy egyen velem legalább egy keveset, így este 10 órakor még a rament csináltuk, hogy nekem jobb legyen, és Natat is lássam enni, ha nem is sokat. Miután megkajáltunk mind a ketten, ő is és én is a saját szobáinkba vettük az irányt, ő azért, hogy le tudjon zuhanyozni, utána csatlakozzon hozzám, én meg azért, hogy át tudjam nézni a telefonját, ami az óta is a táskámba van. Amint becsuktam magam mögött az ajtót, az ágyamhoz vettem az utat, ahova ledobtam a táskámat, és elkezdtem belőle előkeresni Kai telefonját, amit egy kis keresgélés után meg is találtam. Ahogy a telefonját fogtam a kezembe, elfogott a rossz érzés, amikor megláttam a képernyőjén azt a sok üzenetet, meg nem fogadott hívásokat, így remegő kezekkel oldottam fel a telefonját.
Először az sms-eit néztem meg, hisz jött neki néhány, amióta nem volt a kezében a telefon.

   "Ronda vagy"

   "Nem illessz be a BTS-be, túl kövér vagy"

   "Nem tetszik a stílusod"

   "Tehetségtelen vagy"

   "A helyedben szégyellném magam a kinézeted miatt"

   "Ha bármelyik BTS taghoz is túl közel kerülsz, megtalállak, bármi áron"

   "Dögölj meg"

   Az utolsó mondat után egyből ki is léptem az üzenetei közül, és vettem egy mély levegőt, hogy lenyugtassam a szívverésem, és a nyugtalanságomat amit el kezdtem érezni az üzenetek olvasása közben.
   Viszont mivel nem vesztegethettem az időmet, nem tudtam, hogy mikor fog végezni a zuhanyzással Nat, így gyorsan elküldtem saját magamnak az üzeneteket, meg a hozzátartozó számokat, hogy majd később tovább tudjam irányítani a menedzsernek, hogy kezdjen vele valamit.
   Aztán beléptem a híváslistába, ahol szintén volt jó néhány ismeretlen telefonszám, szerencsére egyik sem mutatta, hogy Nat felvette volna a számokat, de azért a biztonság kedvéért azokat is elküldtem magamnak.
   Azután végül jöhetett az instája, hisz egyedül az az a közösségmédiai felület, ahol kaphat úgy üzenetet, hogy mi ne lássuk.
   Nem tudtam rávenni magam arra, hogy rányomjak az ikonra, hisz 16 üzenetet jelzett, ami semmi jót nem sejthetett. Mielőtt még rányomhattam volna, felugrott egy sms, még ráadásul a tánctanárunktól Juwon-tól, eleinte nem akartam vele foglalkozni, de a kíváncsiságom nem hagyott alább, így rá nyomtam az üzenetre.

   "Örülök, hogy végre egy nevezőre tudtunk jutni, és hajlandó voltál leadni néhány kilót! Így az új koreográfiáid is jobban fognak menni, és a testsújodat is könnyebben fogod elbírni!"

   Nem sokkal később felugrott még egy üzenet tőle.

   "Tény és való, hogy nem vagyok még mindig megelégedve, de jobb a semminél, legalább már nem vagy olyan kövér, mint voltál!"

   Végül még egy utolsó üzenet jött tőle.

   "Remélem minél hamarabb leadod azt a még néhány felesleges kilót! Szép estét!"

   Felment bennem a pumpa az olvasottak után, és még mindent nem is láttam, de úgy gondoltam, hogy már épp eleget láttam ahhoz, hogy felhúzzam magam, és még rosszabbul érezzem azt, hogy nem vettem észre, hogy Nat ennyire nincs jól, és még ráadásul a tánctanárunk is zaklassa...
   Juwon üzenetét is lefotóztam, és elküldtem magamnak, aztán kitöröltem az sms-et, hogy Nat ne lássa őket, ugyan úgy ahogy a többi privát üzenettel tettem, azokat a számokat viszont le is tiltottam.

   Végül átmentem az Insta fiókjára, ahol szintén végig olvastam néhány nem kívánatos üzenetet, tiltottam a felhasználókat, jelentettem őket, előtte viszont ugyan azt csináltam, mint az sms-kel.