A ʙᴀɴᴅᴀ ɴʏᴏʟᴄᴀᴅɪᴋ ᴛᴀɢᴊᴀ - Tᴀᴇʜʏᴜɴɢ ғғ.

¹¹. Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

💜Lᴇᴇ Nᴀᴛᴀsʜᴀ Kᴀɪ💜

   Ahogy Taehyung elhagyta a szobámat Jungkook közelebb lépett az ágyamhoz, majd egy idő után, egy nagy levegőt véve beszélni kezdett, de ami elhagyta a száját, arra egyáltalán nem számítottam.

  - Valami olyanról szeretnék beszélni, ami lehet, hogy meg fogja változtatni a kettőnk között lévő kapcsolatot! - kezdte, miközben nyelt egy nagyot, majd folytatta. - De muszáj kiadnom magamból, hogy jobban legyek, és téged is biztosítsalak arról, hogy támogatlak és nem zavar, az hogy vele látlak boldognak! - mondta, mire a szemöldököm a magasba szökött, ugyanis fogalmam sem volt arról, hogy vajon miről lehet szó, de kezdtem nagyon aggódni, amit valószínűleg ő is észre vett, mert lágyan elmosolyodott, végül még közelebb jött hozzám, és leült mellém az ágyra, majd a kezeimet is megfogta, és a sajátjába zárta őket, aztán újra beszélni kezdett. - Nem tudom mikor vettem észre magamon a változásokat, lehet akkor amikor hallottalak titeket, fogalmam sincs, de onnantól kezdve próbáltam magamat boldognak mutatni neked, hogy ne vedd észre, hogy valami megváltozott bennem... - mielőtt folytathatta volna, végre erőt vettem magamon, és közbe szóltam, hisz tényleg fogalmam sem volt arról, hogy miről beszél, és eddig miért nem mondta el nekem, hogy valami zavarja, bántja, és hogy szomorú.

   - Jungkook... - szólalok meg halkan, de érthetően, így megáll a beszélésben, és rám néz a nagy ártatlan őzike szemeivel. - Neharagudj, de tényleg nem tudom, miről beszélsz! - rázom a fejem nemlegesen, majd a újra megszólalok. - Először, másodszor... miért nem mondtad, hogy nem vagy jól, hogy valami nincs rendben köztünk? Tudom, hogy most itt vagy, és elmondod, hogy mi a baj, de ha ennyire zavart, és ennyire rosszul érintett valami, ami nem esett jól, akkor miért nem jöttél előbb hozzám erről beszélni? - nézek rá kérdön a szemeibe, ő meg csak ugyan úgy ártatlanul néz rám a nagy szemeivel, majd végül lehajtja a fejét, hogy ezzel is kerülje a tekintetem, aztán egy kis idő után, egy nagy mély levegővétel után végre megszólal.

   - Rólad is Taehyung Hyungról beszéltem! - mondja ki végül, mire megáll bennem az ütő, amit ő nem vesz észre, így folytatja tovább. - És azért nem mondtam semmit, mert nem tudtam mit kéne, vagy, hogy hogyan álljak ehhez az egészhez hozzá! - egy pillanatra megáll, és vesz egy mély levegőt, mielőtt újra beszélni kezdene. - Jó látni, hogy boldog vagy, örülök a boldogságodnak, csak rájöttem, ha előbb gondolkodok, veszem észre a dolgokat, magamon a változást, akkor lehet, hogy most nem Hyung, hanem én lennék veled... - sóhajt egy nagyot, miközben elengedi a kezeimet, majd a lepedőt kezdi el piszkálni. - De aztán rájöttem, hogy te valószínűleg nem is érzel úgy irántan, mint én irántad... - itt megköszörülte a torkát, a szemeimbe nézett, aztán úgy folytatta, meg sem várva azt, hogy bármit és reagáljak a vallomására. - Úgyhogy, igazából csak azért jöttem, hogy elmondjan, hogy örülök hogy boldog vagy Hyunggal, hogy nem zavar, hogy együtt vagy vele, és remélem, hogy az amit most mondtam neked nem teszi tönkre a kapcsolatunkat, és azt is remélem, hogy miattam nem fogod rosszul érezni magadat, hogy nem vetted észre, hogy valami baj van velem! Szeretlek, és remélem, hogy Taehyung Hyung boldoggá tesz! - mondja az utolsó mondatot, végig a szemeinbe nézve, a kezeimet újra megfogva.

   - Jungkook... - szólalok meg halkan a tekintetem továbbra is rajta tartva, miközben érzem, hogy a szemeim könnybe lábadnak... - Én is szeretlek, és köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem, és hogy még így is mellettem vagy! Borzasztóan jó ember vagy Jungkook, és az az ember, aki a párod lesz a jövőben, nagyon szerencsésnek mondhatja majd magát, hogy egy olyan ember fogja őt szeretni mint amilyen te vagy! - a mondandóm végére nem csak én kezdtem el sírni, hanem a velem szemben ülő szerelmes férfi is, végül ő húzott magához közelebb, és ölelt magához nagyon szorosan, amit egyből viszonoztam, és az arcomat a mellkasába fúrtam, miközben ő meg a hajamat, másik kezével meg a hátamat simogatta. - Köszönöm Jungkook, hogy ezt elmondtad, tudom nagyon jól, hogy nehéz lehetett, de örülök, hogy most itt vagy és beszélünk, viszont remélem, hogy nem ez lesz az utolsó, és továbbra is itt leszünk egymásnak, a történtek ellenére is, hisz nem akarlak elveszíteni... - Jungkook csak szorosabban ölelt magához, majd végül szép lassan elengedett, letörölte a könnyeit, amit én is követtem, majd végül rám emelte a még könnyes szemeit.