The seer - A látnok

44.

  A lány – miután megérkezett a szobájába – szinte bele vettette magát az ágyába, pont oda, ahol Pamacs is jóízűen aludt. Amy nem vette észre apró barátját, így már csak annak dühös hangját érzékelte, mikor az kimászott alóla. A kis fénylény mérgesen nézett végig fáradt gazdáján, aki egy „Bocsi" -t nyöszörögve fordult oda hozzá.

- Már ne vedd sértésnek, de nem vagy egy könnyű ember...igazán fogyhatnál. – Simította ki érzékeny szőrét az állatka.

- Kösz...

- Mondtam, hogy ne vedd sértésnek. Ez egy jó tanács volt.

- Persze-persze, téged mindig csak a jó szándék vezérel. – Forgatta meg a szemeit. – Képzeld ma találtam egy érdekes könyvet a városban, amit igazán jónak találtam.

- Na és hol van? Miről szól? – Kíváncsiskodott Pamacs, örült neki, hogy gazdája végre kicsit többet foglalkozik vele.

- A táskámban, mindjárt ide hozom... - Mondta Amy, majd felállt. – Az a címe, hogy „Dimenziók titkai". Nem érdekes?

- Barlangban leélt éveimnél biztos jobb. – Felelte a lény. – De számomra nem tűnik izgalmasnak.

Amy magában tudta, ha kis barátja képes lenne a vállrántásra, most biztos megtenné, miközben őrá vár. De nem foglalkozott a lény unott megjegyzésével, inkább előszedte a könyvet a táskájából, majd újra helyet foglalt az ágyán. Előlapozta a Látnokokról szóló részt, és hangosan olvasni kezdte, amit érdekesnek talált. Ez a tevékenység egyszerre volt hasznos és kellemes, a lány fáradtsága ellenére. Ugyanis szívesen olvasott könyveket, és ez esetben még saját magáról is tudhatott meg új információkat. Egyszerűen tudásra volt szomjazva, és a sorok olvasása közben csak úgy szívta magába az új információkat.

Többek közt megtudta, hogy a Látnokok a képességeiket régen jóslásokra használták, még a háború előtt. Aztán aki nem menekült el, tudását a valóságban alkalmazta inkább. Ugyanis vannak olyan technikák, miknek segítségével a Látnokok a harmadik dimenzión kívül is képesek voltak varázsolni, ráadásul a varázsszók kimondása nélkül.

A lány talán ezt találta a legérdekesebbnek. Kíváncsian figyelte a könyvben levő illusztrációkat, rajzokat. Ezen kívül magát a cselekménysort is élvezte: ahogyan a könyvet tartja és magába szívja különleges illatát, a papír érdes felületének tapintását, és a lapok kellemes sercegését mikor lapoz. Teljesen bele is merült az olvasásba, Pamaccsal együtt. Észre sem vették, mikor Ethan belépett a szobába, aki először nem is szólt egy szót se. Csak figyelte a különös párost, amint egymáshoz bújva próbálják megfejteni a könyvet. A látvány mosojt csalt az arcára.

Ám végül mégis felhívta magára a figyelmet mivel illetlen dolognak érezte, hogy csak úgy nézi őket. Valamint látogatásának se ez volt a célja, valójában Amynek hozott egy kis harapni valót, mivel látta, hogy nem jelent meg a vacsoránál. egy halk köhintéssel, nehogy a két barátra ijesszen. Persze ezzel nem pont ezt érte el, és a lány döbbenten, kissé rémülten kapta fel a fejét Pamaccsal együtt.

- Sziasztok, hoztam vacsorát. – Tette le a fiú a tálcát, amit eddig a kezében tartott.

- Kopogás luxus? – Kérdezte Amy, mire a fiú csak nevetve rázta a fejét.

- Tele volt a kezem. Bocsi. – Mondta egy vállrántás kíséretében, mire a lány csak a szemét forgatta. – Mi jót csináltok?

- Csak olvastam. – Csukta be a könyvet a lány, miközben helyet adott a fiúnak maga mellett. Ethan némi hezitálás után kényelembe is helyezkedett az ágy szélén, és a lány elé rakta a tálcát.