The seer - A látnok

24.

 Amy reggel kellemes madárcsicsergésre ébredt, meg három őrültre, akik idegbeteg módjára verték az ajtót. Nem is várták meg, hogy beengedjék őket, inkább maguktól törtettek be mind a lány szobájába. Luna – mint a legfiatalabb őrült – Rá is vetette magát nővérére, aki még félig ébren sem volt, de amint húga közelségét megérezte hamar kipattantak szemei. Mióta elment az erdőbe a két fiúval nem is látta kistestvérét, nem tudta mi van vele. Bűntudata volt azért, mert tegnap nem is kereste. A másik két lány viszonylag türelmesen várt arra, hogy ő felkeljen. Robin és Jane amint megtudták, hogy Amy felébredt és már jobban van, rohantak is a lány szobájához. Így történt meg az, hogy aznap Amy hajnali háromkor ébredt, a három lány miatt.

Pedig még szívesen aludt volna még egy kicsit, hisz egész jól szórakozott Myrával a harmadik dimenzióban. Szerencséjére most nem találkozott egy furcsa alakkal sem, viszont megfigyelhette más alvó lények szellemét. Most sem érdekelte a saját látomása, inkább az ajtaján túl nézelődött a farkaslány társaságában. Furcsa módon az ajtó most nem ugyanoda vezette őket, mint legutóbb. Most nem egy mezőn találták magukat, hanem egy nyugodt tengerparton, ahol a vizes homok csiklandozta talpukat. Amy akkor azzal szórakozott, hogy megpróbálta felemelni a parton levő kisebb kagylókat, és kavicsokat. Néha még sikerült is neki. De amint Luna ráugrott, a kép előtte szerte foszlott.

Kelletlenül nyitotta ki csipás szemeit, de amint meglátta, hogy kik jöttek be a szobájába, azonnal megörült és megölelte társait. Nekik is mesélt egy keveset a vele történtektől, de leginkább ő hallgatta a három lány mesélését. Megtudta, mik is történtek az alatt, amíg ő kómában feküdt, hogy mindenki izgatottan várja már a tavasz köszöntő fesztivált, hogy mennyire aggódtak ő miatta, és hogy sikerül visszaszerezni Luna régi emlékeit. Utóbbinál Amy egy kicsit meg is könnyezett örömében. Napfelkeltéig beszélgettek, utána már sietniük kellett reggelizni. A lány talán most először érezte azt, hogy tartozik valahova. Barátaival együtt rohant az étkező fele, ahonnan már kiérződött a friss ételek finom illata, és lehetett hallani, ahogyan a segédek szorgosan terítik az asztalokat. A korai órák ellenére már mindenki ébren volt, egyesek még a reggeli futásukkal is végeztek. Mikor sikerült elérniük a helységet, belülről halk morajlásokat lehetett hallani. Amy, Luna, Robin, és Jane megpróbáltak, a lehető legkevésbé feltűnően leülni, ám ez nem teljesen sikerült, hisz a legtöbben felfigyeltek arra a furcsa felemás szempárra, szerencsére viszont nem nagyon érdekelte őket, ezért hamar elfordították tekintetüket a lányról. Még a reggeli előtt, Lucas sikeresen elmondott egy kis ismeretterjesztőt, majd neki is állhattak a finom falatoknak.

- Amy várlak az akadémia könyvtárában, ne késs! – Jött oda a lányhoz Lucas a reggeli befejeztével. Amyvel ellentétben rajta nem látszottak meg a korán kelés nyomai, friss volt és energikus, akár csak Robin.

- Rendben. - Mondta álmosan a lány, közben lassan próbálta magába kanalazni a maradék zabkásáját. A vele szemben ülő Ethan ezen jót mosolygott, nem tudta ugyanis, hogy a lánynak milyen ébresztésben volt része hajnalban. Miután a lány végzett és felállt, még gyorsan elköszönt a többiektől, és ment is a könyvtárhoz. Tudta, hogy Lucas már ott van, és nem akarta őt nagyon megváratni.

Mikor odaért, a fiú már több könyvet is felhalmozott az asztalon. Volt ott kultúra tantól kezdve a növénytanig minden. Amy nem is értette hogyan akarja őt a fiú ennyi mindenre megtanítani egy délelőtt alatt. Amíg Lucas pakolt, engedélyt kapott arra, hogy jobban megnézhesse a könyvtárt. Körül is nézett a hatalmas polcok között. Mindig is szerette a könyvtárakat, békésnek és csendesnek tartotta ezeket a helyeket. Tökéletesek voltak arra, hogy bármikor elbújhasson az emberek elől, és elfelejthesse a gondjait. Régen, mikor még apjával együtt New Yorkban élt, gyakran húzódott be az ablakába olvasni, egy pohár teával, miközben kint szálingózott a hó. Ezek az emlékek most is mosolyt csaltak Amy arcára, miközben végig húzta az ujjait a könyvek gerincén. Elmélkedését Lucas hangja szakította meg, jelezve, hogy eljött az ideje a tanulásnak.