The seer - A látnok

26.

Amy izgatottan szaladt le a lépcsőn, egészen az akadémia kapujáig. Miután sikerült észrevétlenül kijutnia a folyosóról úgy érezte már nyert ügye van. Ezért is gyorsított a tempóján, kevésbé figyelve így a halk sétára. Gyorsan siklott oda a hatalmas fakapuhoz, majd óvatosan lenyomta a kilincset. Az öreg zár – egy méltóságteljes nyikorgás kíséretében – utat is adott neki a sötét éjszakába. Az időjárás kellemes volt, ezért nem volt szükség kabátra. Amy igyekezett halkan becsukni maga után a kaput, majd minden erejét összeszedve rohant le a völgybe. Mivel már eléggé régen járt az erdőben, nem tudta hol keresse a folyót, ráadásul a sötétség miatt alig látott. Zseblámpát nem hozott magával, csak az esti holdfény adott neki elég fényt ahhoz, hogy lássa merre megy. Ebben a félhomályban pedig az erdő még ijesztőbbnek tűnt. A lány igyekezett az emlékeire és az ösztöneire hagyatkozni, és remélte, hogy nem fog újra egy vadállat célpontjává válni. Próbált az ösvényen maradni, csakhogy az egy idő után eltűnt a lába alól és véget ért. Ekkor érezte csak meg, hogy most teljesen egyedül van, és senki sem tudja megvédeni, így kezdett rajta eluralkodni a pánik. Nem tudhatta, hogy igazából nincs egyedül, és kicsit messzebbről figyeli őt Ethan, aki még azóta se értette meg mit is kereshet ott ő. Nem gondolta volna, hogy az erdőben történt incidens óta bármikor is vissza fog oda térni a lány, méghozzá este egyedül, bármilyen veszélynek kitéve. Jobbnak látta, ha inkább az ágyában aludna Amy, nem pedig az erdőben szaladgálna. Míg ezen járt az esze, észre sem vette, hogy közben a lány messzebb ment. Elhatározta ugyanis, hogy vakon fog tovább menni, a szívét követve, és a memóriájára hallgatva. Majdnem olyan határozottan lépdelt előre, mint a látomásában lévő énje. Épp csak fegyver nem volt nála, pedig annak most sok hasznát vette volna. A ruhája sem volt olyan különleges, egy egyszerű farmer és egy pulcsi volt rajta, ami a nagy futás közben összekoszolódott a vizes növényzet miatt. A cipője is tele ment avarral, de nem érdekelte. Csak haladt előre amerre vitte a lába, egyszer viszont megállt pihenni, hogy kifújhassa magát, és fülelhesse a patak csobogását, ami már egyre közelebbről hallatszott. Kis idő után már látni is vélte a csillogó vizet, amit a holdfény szinte teljesen beragyogott. Nem is volt teljesen hétköznapi víz – mint ahogy ezen a helyen minden más sem – mert a sötétben szinte világított. Ezért is tudta Amy gyorsan megtalálni, mert közelebb érve már ő maga is látta a patak türkizes halvány fényét, ami, mint a tengerészeket a csillag vezette őt. Pár perc elteltével sikerült is neki elérnie a partot. Nem sokat változott azóta mióta legutóbb látta, csak a moha volt egy kicsit másabb hiszen foszforeszkált a sötétben. Amy nem teljesen értett hogyan lehetséges ez, de nem is gondolkozott ezen sokat, inkább azon tanakodott merre kövesse a kis csermelyt. Míg ezen gondolkodott, a mögötte levő bozótos megrázkódott. Nem számított arra, hogy valaki egész idáig követte őt, így egy sikkantás kíséretében ugrott messzebb a zaj forrásától, aki Ethan volt. Miután észrevette, hogy szem elől tévesztette Amyt, gyorsan a keresésére indult. Arról meg is feledkezett közben, hogy rejtőzködnie kellene, ezért is sikerült úgy rárontania a lányra.

- Szia Amy, öhm... Micsoda véletlen, hogy itt összefutottunk, te mit keresel itt? – A lány persze azonnal átlátott a fiún, ezért válaszra sem méltatta.

- Mióta követsz, és ki küldött utánam?

- Azóta követlek mióta elhagytad az akadémiát, és teljesen egyedül döntöttem afelől, hogy utánad jöjjek. Szerinted nem kellene érted aggódnom egy sötét erdőben?

- Te aggódtál értem? – Lepődött meg Amy. Eddig sose érzékelte, hogy a fiú bármit is érezne iránta, ezért is csodálta az előbbi vallomását.

- Igen, mert ez egy veszélyes hely, és nem kéne még meghalnod. Tudod mi történt legutóbb is mikor itt jártál.

- Tudom... de most ki kellett jönnöm, mert hívtak, és azt mondta Alexander, hogy sietnem kell. – Magyarázta a lány, bár ezzel csak azt érte el, hogy magasabbra szökjön Ethan szemöldöke. Nem értette ugyanis a lány makogásait. Míg Amy próbálta elmagyarázni a látomását, teljesen megfeledkeztek a külvilágról, ami pedig nem volt túl jó.