The seer - A látnok

27.

Mikor szétváltak a lánynak csillogott a szeme az örömkönnyektől.

- Köszönöm, hogy vigyáztál rá. – Nézett fel a férfira Amy. – Ugye, nem csak e miatt kellett az éjszaka közepén eljönnöm ide?

- Persze, hogy nem. Szerettem volna veled biztonságosabb helyen beszélgetni, hiszen sok kérdésed lehet.

- Valóban jó volna, ha kisegítenél...Leginkább a családunk múltjára lennék most kíváncsi. – Mondta Amy, mire a vele szemben ülő férfi arca elkomorult. /

- Ez egy igen hosszú történet, az egész visszanyúlik a háború kezdetéig, mikor is a Látók népe két részre szakadt. Mindenfele lázadoztak a támadók a törvények ellen. A Látnokok ebből kiakartak maradni, úgy voltak vele, ez nem az ő háborújuk és csak kihasználnák őket. Ezért elmenekültek, pontosan senki sem tudja, hogy hova. Csak két család maradt az Alston, és az Allen. Míg az Allen család a védők, addig az Alston a támadók oldalán harcolt. Így ment ez több évtizedig míg öcsém Will meg nem ismerte az édesanyád, Susant.

- Will és Susan közösen elmenekültek, és hátra hagyták a Látók népét, hogy egyszerű emberi életet kezdjenek együtt. – Fejezte be a történetet a lány.

- Igen, de azt a részt kifelejtetted, hogy a menekülés során megszületett első gyermekük, aki egy átok miatt három nap után elhunyt.

- Miféle átok? – Érdeklődött Ethan.

- Az Alston család átka. Miután kiderült Susan és Will szerelme, szüleink elátkozták őt, hogy amíg Látó, ne lehessen gyermeke. Persze Will nem hitt ebben hiába figyelmeztették.

- És azután, hogy a szüleim kiléptek mi történt?

- A védők oldalán erősen fogyatkozott a Látnokok száma így vesztésre álltak. Az Alston család pedig sajátos problémákba ütköztek. A legtöbb Alston mai napig támadó, viszont én és Martha kiáltunk.

- Martha is Látnok? – Lepődött meg Amy.

- Nem, ő nem. Egy családban csak két új Látnok születhet. – Magyarázta Alex. Ezek után több mindenről is szó került. Beszélgettek még a családokról, a legendákról, és az elmúlt napok eseményeiről, mikor még Amy kómában volt. Viszont ami a két fiatalnak is feltűnt, hogy Alexander nem beszélt a múltjáról, és ha arra kérdeztek rá, csak minimális választ adott, vagy teljesen kikerülte a kérdést. Amyt igazán érdekelte volna Alexander élete, de nem akart nagyon faggatózni sem. Az idejük is fogytán volt már, az ég alját már befestette a reggeli fény. Szerencséjükre a vihar is lecsendesedett, és az eső is elállt a beszélgetés alatt, ezért sikeresen eltudtak indulni.

Csöndben haladtak egymás mellett a kis patak mentén, csak a talpuk alatt töredező kisebb ágak recsegése hallatszott. Míg a két fiatal fáradtan menetelt, addig a kis fénylény energikusan ugrált előre a sziklákon haladva. Ő tudott aludni az éjszaka ellentétben Amyvel és Ethannel. De hiába voltak álmosak, haladniuk kellett. Még a reggeli előtt vissza akartak érni az Akadémiára, nehogy kiderüljön merre is jártak az éjjel. A fiú a büntetés részben a büntetés miatt sietett. Közben gondolataiba merülve próbált elmélkedni az eseményekről. Ő is tudott meg újdonságokat Amy nagybátyától, pedig rendes tanításban vett részt. Például az Alston család átkáról még sosem hallott azelőtt. Hihetetlennek tartotta mire nem képes egy család a háború miatt. De persze arra is gondolt, hogy az egész egy mese, és valójában csak a férfi fantáziájának szüleménye az átokról szőtt legenda. A lánynak is hasonló dolgokon járt az esze, nem tudta mennyire bízhat meg újonnan megismert rokonában, hisz arról is szó esett, hogy valaha Alexander támadó volt.