The seer - A látnok

48.

A hallottakon nővére kicsit sem lepődött meg, ellentétben Ethannel, aki már épp tiltakozni akart volna, de Amy belé fojtotta a szót.

- A halál lehetősége mindig fenn áll az erőm használata során, ez nem újdonság. Ezért is fogok csak létfontosságú rajzokat készíteni, amik biztos nem haladják meg a képességeimet.

- Rendben. Miket szeretnél?

- Kell egy védelmi, egy iránytű, egy a látás érdekében kell, és a gyorsaság miatt is szeretnék egy jelet. – Sorolta, miközben már elkezdte rajzolgatni az első mintát a felkarjára.

Kezdésnek a Kenaz rúna formáit rajzolta fel, ami sokban hasonlított egy egyenlőtlenség jelre. A Kenaz a fény rúnája, így a lány azt remélte, hogy majd a látásban és a világos gondolkodásban segíteni fogja. Utána az Uruz jel következett, ami az energiát fogja neki kölcsönözni. Ennek a szimbóluma egy hosszú és egy rövid függőleges vonalból állt, ami felül össze volt kötve. Miután végzett, a t betűre emlékeztető Naudiz, a siker rúnája következett. Utoljára az Algiz madárláp alakú jelet rajzolta fel, ami a védelmet szimbolizálta. A rajzolás közben Amynek különösen kellett figyelnie arra, hogy ne fordítva kerüljenek fel a rúnák a kezére, mivel úgy pont fordított hatást keltene.

Miután végzett, ott virítottak a kezén a különböző varázsjelek. Ezeket aztán Ethan tanácsára letakarta egy kötéssel, nehogy feltűnjenek bárkinek is a furcsa ábrák. Így úgy nézett ki, mintha egy olyan ujjatlan kesztyűt vett volna fel, ami a könyökéig ér. Színe fekete volt, ezért illett a többi ruhájához is, amit a vizsgához vett föl. Olyan darabokat választott, amik segíthetnek neki a rejtőzködésben, és a mozgásban, ráadásul nem is fázik bennük. A legutolsó lépés a haja volt, amit szoros kontyba fogott össze, hogy ne zavarja majd őt a feladatok során.

Azért készült el ilyen korán, mivel nem tudhatta mikor kell, majd a vizsgára mennie. Annyi sejtése volt csak, hogy napnyugtakor lesz, addig viszont még volt ideje bőven. Épp ezért kissé szorongva várta a bejelentést, miszerint kezdődik a vizsgája. Gondolatait azzal próbálta elterelni, hogy Ethannel és Lunával beszélgetett. Ám Lunának egy kis idő után vissza kellett mennie az osztályába Ethannel, így újra egyedül maradt Pamaccsal a szobában. Épp ezért inkább csinált magának egy kávét és elment a könyvtárba.

Kivételesen nem a Látók könyvei érdekelték, hanem az ember által íródott klasszikusok, amiket az Akadémia könyvtárában is megtalálhatott. Szerencsére elég sok ilyet talált, például Váratlan utazást, és Az utolsó mohikánt, amit végül ki is választott. Ezzel remekül el volt addig, amíg hirtelen Lucas oda nem rohant hozzá.

- Végre meg vagy... - Mondta lihegve a fiú. – Gyere, kezdődik.

Amy erre nem szólt semmit. Csak bólintott, majd miután a könyvet lerakta, rohant is a fiú után, egészen az Akadémia kapujáig. Utána kicsit szétváltak, mivel társának még volt néhány fontos elintézni valója. A lány akkor érzékelte csupán, hogy milyen gyorsan eltelt az idő. Az égen fodrozódó sötét felhőket már színesre festette a lemenő nap halvány fénye. A sápadt hold néhol már elő is bukkant az égbolton, mikor a lágy szél arrébb fújta a fellegeket. A kapunál sok kíváncsiskodó Látó állt, mintha csak egy versenyre jöttek volna el szurkolni. Köztük volt Ethan, Dylan, Milo, Jane, Robin, Adam, és Luna is, akik mind bátorító mosollyal az arcukon figyelték őt. Amy nehezen tudta viszonozni a mosolyt, most kezdett el csak igazán stresszelni a megmérettetéstől. Tudta, milyen sok múlik rajta, épp ezért mindenképpen át akart menni a teszten. De azzal is tisztában volt, hogy vannak olyan dolgok, amiket még nem képes rendesen megcsinálni, pedig az is elvárják majd tőle. Idegesen tördelte ujjait a maradék időben, miközben próbálta kitisztítani a fejét a rossz gondolatoktól. Elméjében tapogatódzva megtalálta a rúnák varázsának forrását, amik csak arra vártak, hogy használatba lépjenek. A lány egyelőre viszont még azokat nem piszkálta, ugyanis nem akarta, hogy a vizsga kezdete előtt is működésbe lépjenek és elszívják az energiáját.