The seer - A látnok

9

A testvérpár nyugodtan aludt egy másik helyiségben. Nem is érzékeltek semmit a külvilágból, pedig a megmentőik többször is rájuk néztek. Amy ez alatt az idő alatt is különöset álmodott:

Most egy gyönyörűszép neogótikus (neogótika jelentése: Középkori művészetre visszautaló, abból ihletet merítő építészeti stílus. pl. Big Ben) épületben találta magát egy folyosón. Az egyik oldalon húzódó ablakokon beszűrődő napfény teljesen bevilágította a helyiséget. Kintről, ugyanazok a madárhangok hallatszottak, mint mikor az erdőben járt. Néhol a falakon egy-egy festmény díszelgett, rajta Amy számára ismeretlen emberekkel, akiknek mindnek volt egy kicsi kis különlegessége. A portrékon kívül rengeteg tájkép is helyet kapott. A lánynak igazán tetszett ez a hely, az egészből csak úgy sugárzott a biztonságérzet.

A folyosóra nyíló ajtók egytől egyig zárva voltak. Amy nem értette miért zárta be a tudat alattija az ajtókat.

- Szervusz Amy! – Köszönt neki valaki a háta mögül. A lány azonnal felismerte a hangot, ami most nem a fejében, hanem kívülről szólalt meg. Ugyanaz a hang volt, mint az előző álmában. Mikor odafordult a hang irányába, nagyon meglepődött. Egy fehér farkas állt előtte. Szemében látszott az értelem, miközben a lányra pillantott. Amy megijedt tőle, óvatosan kezdett el hátrálni, de nem jutott előrébb. Amint a lány hátrébb lépett úgy közeledett hozzá az állat.

- Nem kell félned tőlem, nem akarlak bántani – mondta teljesen nyugodtan.

 - Te vagy az a szellem még az erdőből? – Ismerte fel a hangjáról Amy. A farkas csak bólintott, majd közelebb lépett. Most már szinte meg is lehetett volna érinteni a bundáját, olyan közel állt a lányhoz. Amy nem is gondolkodott rajta sokat, meg is simította az állat hátát. Szőre igazán puha tapintású volt. Ekkor látta csak milyen különleges szemei is vannak a farkasnak. Nem lehetett hétköznapinak nevezni, felemásan ragyogtak. Egyik narancssárgán, másik lila színben csillogott, miközben végig mérte őt. Mancsai vége pedig feketében végződött, feje tetején pedig egy különleges csillag kapott helyet. Hosszú bundája lesimult, ahol a keze hozzáért.

- Igen én vagyok. A nevem pedig Myra. – Hajolt meg fenségesen Amy elött – És én vagyok a te szellemlényed.

 - Lenne egy pár kérdésem hozzád... - Sóhajtott a lány, majd lassan elindult a folyosón visszafelé. - Megértelek... Nekem is lenne, ha nem ebben a világban nőtem volna fel. Megpróbálok mindent elmagyarázni, de azt nem ígérhetem, hogy mindent el tudok most neked mondani. Ez az egész rendszer nagyon bonyolult és túlkomplikált.

- Kezdhetnénk azzal, mi ez a hely.

- Ez itt egy látomás, a titokzatos harmadik dimenzióban, amiről elég kevesen hallottak. A Látók népe mind azt hiszi, csak két dimenzió van: a mitológiailényeké, és az embereké. Arra sose gondolnak, hogy az álmaik nem csak a képzeletük szüleményei, hanem egy másik dimenzió délibábjai. Pedig minden álom egy-egy illúzió. Akik nem készülnek fel rendesen és nincsenek meg a képességeik, azok sose fognak tudni ide ellátogatni úgy, mint te.

- Nem teljesen értem... Én Látó vagyok, és azt mondtad a Látók nem képesek ide eljutni. De akkor én mit keresek itt? - Valószínű te nem hétköznapi példány vagy. De mesélhetnél arról is eddig mit tudsz, mer addig nemigen tudok segíteni amíg fogalmam sincs mit nem értesz.