Hallgass a szívedre|Vkook|

13.rész

JUNGKOOK SZEMSZÖG:

Idegesen túrtam a hajamba, miközben elkezdtem lépkedni a lépcsőn felfele a szobánk folyosójára majd beléptem Taevel közös szobánkba. Nagyon zavar amit ma a buszon hallottam, pedig nem kéne mert igaza van Taenek, Hyerin előbb kérdezte meg én pedig teljesen úgy viselkedtem mint egy rossz kisgyerek aki nem kapta meg azt amit akart. De ez való igaz! Azt szeretném ha Tae velem lenne nem pedig mással!

Lehet egy kis távolságot kéne tartamom és akkor talán nem lesz ilyen visszahúzódó és zárkózott...

Csalódottan sóhajtottam fel majd a fürdőbe mentem, hogy lezuhanyozzak mert eléggé elfáradtam az eseménydús napunk miatt. Nekem pedig a kirándulás mellett pedig még munkám is van hiszen képeket kell készítenem mindenhol, hogy majd elküldhessem kis jegyzetekkel együtt a kirándulást biztosítóknak.

Mikor végeztem mindennel és már az alvós ruhám is rajtam volt, vissza mentem a szobába de Tae még nem jött vissza, így elkezdtem megágyazni magamnak ismét a földön. Most két takarót is tettem le hátha nem lesz olyan kényelmetlen mint a múltkor.

Ezen gondolkodva eszembe jutott mennyire is jó volt Taehyungot ölelve aludni és mikor felébredtem a mosolygós arcát pillantottam meg először ami a világon a legjobb és legszebb dolog. Semmi mást nem kérek csak, hogy minden reggelem így induljon.
Túl nagy kérés igaz?

Még pár percig telefonoztam megnéztem a közösségi oldalaimat, aztán letettem az éjjeli asztalra a készüléket és oldalamra fordulva hunytam le szemeimet és próbáltam álomba szenderülni ami nagy nehezen de sikerül is.

TAEHYUNG SZEMSZÖG:

Miután Jungkook elviharzott szomorúan hajtottam le a fejem és a szálloda étterme felé vettem az irányt, hogy egyek valamit mivel elég éhes voltam. Egyedül ültem le az egyik szabad asztalhoz majd egy pincérnek leadva a rendelésem vártam, hogy kihozzák.

-Szia Tae! -ültem le elém hirtelen Jimin.

-Szia Chim! Mi újság? -köszörültem meg a torkom.

-Semmi, gondoltam ide jövök mivel láttam, hogy egyedül vagy! Van valami gond? -fürkészte arcom aggódva mire megráztam a fejem.

-Nincs semmi! Azt hiszem...

-Taehyung kérlek! -forgatta meg a szemeit. -Mióta ide jöttünk furán viselkedsz vagy nem is tudom.. Nekem igazán elmondhatod mi bánt! Most is olyan letört vagy! Talán nem érzed jól magad?

-Dehogynem! A mai napot is nagyon élveztem! Nem erről van szó hanem Jungkookról... de tudom, hogy barátok vagytok és...

-Mit csinált? Igen barátok vagyunk de tudom, hogy milyen! -sóhajtott fel ő is én pedig előre hajoltam és kezeimet összekulcsoltam az asztalon.

-Szóval, igazából elég bonyolult ez az egész. Mióta megismerkedtünk furcsán viselkedik velem, vagyis az elején még nem de ahogy egyre többet találkoztunk próbán és azon kívül is mindig félreérthető volt és sokszor hozott zavarba is! Elvitt vacsorázni ahova én nem akartam menni de addig erőlködött míg nem muszáj volt beleegyeznem! Ott mondta először, hogy tetszek neki de nem vettem túl komolyan mert azt hittem, hogy csak hülyéskedik. De tegnap elmondta őszintén hogy mit érez, ma pedig hallotta ahogy Hyerinnel beszélgetek, hogy elmegyünk fagyizni aztán besértődött. Nem tudom, hogy viszonyuljak ehhez egészhez..

-Hát ez tényleg elég bonyolult! Az lenne a legjobb ha ezt megbeszélnétek de először magadban kell tisztáznod, hogy te mit is érzel valójában és őszintén elmondani ezt neki! Hidd el meg fogja érteni!

-Még én sem tudom mit érzek Jimin! -ráztam meg a fejem de ekkor megérkezett a vacsorám és enni kezdtem.

Befejezve a vacsorát elindultam vissza a szobámba az ajtónál viszont nagyot kellett, hogy nyeljek ugyanis nem tudom hogyan fog fogadni Jungkook. Nagy nehezen rávettem magam majd lenyomva a kilincset beléptem a hangulatos kis szobánkba. Meglepődve vettem tudomásul, hogy az összes lámpa le van kapcsolva Jungkook pedig a padlón alszik.

A szívem hatalmasat dobbant és bűntudat keletkezett bennem!

Gyorsan én is lezuhanyoztam majd már az ágyban is voltam és mivel eléggé elfáradtam nem kellett pár perc sem, hogy elaludjak.

Reggel...

A szokásosnál korábban ébredtem ezért gyorsan kikapcsoltam az ébresztőmet, hogy Jungkook még véletlenül se ébredjen fel, mivel ma szabad program van és nem muszáj korán kelni.
Álmosan szálltam ki az ágyból majd a fürdőbe mentem megmosni az arcom, hogy felfrissüljek.

Mikor ezzel megvoltam a kis konyharészhez mentem és össze ütöttem egy gyors rántottát magamnak és Jungkooknak is!

Gyorsan megettem a reggelimet majd a bőröndömhöz mentem amiből kivettem a mai szettemet ami egy sima fekete póló és fekete térdnél szaggatott farmernadrág volt.

Elkészülve léptem ki a szobából és elindultam Hyerin szobája felé de mikor tértem be a folyosó végén pont neki ütköztem.

-Jaj ne haragudj! -simítottam karjára miközben aggódva néztem rá.

-Semmi baj! -mosolygott rám! -Délről volt szó nem? -nézett szemeimbe zavartan mire felnevettem.

-De igen és ezzel kapcsolatban szeretnék veled beszélni...Hyerin én nem tudok ma veled menni, nem tudjuk átrakni holnapra?

-Jungkook miatt igaz? -kérdezte szomorúan mosolyogva mire felvont szemöldökkel néztem rá, miközben megfogva kezeit vezettem egy kisebb kanapéhoz ami a folyosón volt.

-Ezt, hogy érted?

-Hallottalak titeket tegnap mikor leszálltunk a buszról! De ne aggódj semmi baj, bár igazán kár, kevés ilyen fiú van mint te! Azért remélem barátilag el tudunk majd menni és jöhet a Tanár úr is! -kacsintott rám egy sunyi mosoly kíséretében mire éreztem, hogy arcom pirosabb lett.

-Köszönöm, hogy megérted! És mindenképp bepótoljuk! -mosolyogtam és magamhoz öleltem a lányt majd miután elváltunk vissza mentem a szobánkba ahol Kook épp a rántottát ette.

-Jó étvágyat! -mondtam mosolyogva de rám sem nézett.

-Itt sem aludtál? -kérdezte mély hangon.

-De csak korábban keltem! -ültem le mellé. -Hova is megyünk ma akkor? -néztem rá az asztalon könyökölve fejemet pedig a tenyerembe tettem.

-Tessék? -pillantott fel rám.

-Tegnap azt mondtad mára terveztél valami programot velem! -mondtam vigyorogva.

Muszáj megbeszélnünk ezt az egészet és erre a mai nap tökéletes!

____________________
-D