Hallgass a szívedre|Vkook|

10.rész

TAEHYUNG SZEMSZÖG:

Belépve a kis előtérbe körbe néztem és meg kell hagyni elég takaros kis lakás volt. Jungkook elindult valamerre gondolom ő is szétnézni ezért én is így tettem. A szembe lévő ajtóhoz léptem majd lenyomva a kilincset beléptem az elég tágas szobába. Nagyon tetszett a berendezés, modern volt és a színek is passzoltak, viszont mikor megláttam az ágyat a levegő bennem rekedt.

-NA NEM! BIZTOS HOGY NEM! -kiáltottam indulatosan mire Jungkook is bejött a szobába és kérdőn nézett rám, majd ő is az ágyra pillantott.

-Mi bajod vele? -nézett rám kíváncsian.

-Mi. Egy. Ágyban? -húztam fel egyik szemöldököm miközben kezeimmel idegesen mutogattam.

-Miért is ne? -vigyorodott el majd az ágyhoz sétált amin el is terült. -Hidd el minden jó lesz Taehyungie! -nézett végig a szemeimbe én pedig nagyot nyelve rohantam ki a szobából egyenesen ki a folyosóra. Igaz nem tudom, hogy mi hol van de most még az is jobb ha eltévedek minthogy Jungkookkal legyek egy légtérben.

Nem értem ő, hogy tudja ezt az egészet ilyen lazám kezelni és, hogy miért viselkedik ilyen furán... Miért hoz zavarba a gondolat, hogy ő és én egy ágyban? Talán azért mert így is sok félreérthető dolgot csinált már és félek, hogy megint zavarba fog hozni! Vagy csak én reagálom túl ezt az egészet? Eleve nem is akartam vele egy szobában lenni de ez ellen már nem tehetek semmit és nem is akarok... szeretek vele lenni, mert vicces és meg tud nevettetni a hülyeségeivel és tök jól el lehet vele bármilyen dologról beszélgetni, viszont vannak azok a pillantok mikor furcsán néz rám, mikor hozzám ér és szokatlan dolgokat mond, amiket nem kéne mert teljes össze zavar ezekkel.

Nem tudom mennyi ideig ülhettem a folyosón de hallottam, hogy valaki leguggol mellém ezért felemltem a fejem és az illetőre néztem aki Jimin volt.

-Miért ülsz itt egyedül TaeTae? -kérdezte kedvesen, mire megráztam a fejem és felsóhajtottam.

-Semmi csak... -nem tudtam mit mondani igazából... Most mondjam azt neki, hogy nem akarok Jungkookkal egy ágyban aludni mert zavarban vagyok?

-Jó mindegy de menj vissza a szobádba mert mindjárt megyünk kicsit körülnézni a környéken. Mindenki oda megy ahova szeretne csak négyre legyetek a bejárat előtt.

-Muszáj? -kérdeztem boci szemekkel mire bólintott majd felállt és elment.

Nyöszörögve felálltam a helyemről és vissza indultam a szobánkba. Halkan benyitottam és meg is pillantottam Kookot aki a konyhában ügyködött valamin.

-Hol voltál? -nézett rám kissé idegesen mire megvontam a vállam.

-Csak a folyosón de Jimin most szólt, hogy elmegyünk a környéken szétnézni kicsit. Mindenki oda megy ahova szeretne csak négyre vissza kell érni.

-Az szuper! -mondta majd elment mellettem. Most meg mi baja?

-Van valami baj?

-Nem csak kávét csináltam ha kérsz te is önts magadnak nyugodtan. -mondta ridegen rám sem nézve.

-Látom, hogy van valami baj! Az előbb még mosolyogtál! -ültem le mellé.

-Igen mert az előbb még jó kedvem volt! Tudod Tae nem vagyok leprás, semmi bajod nem lesz ha ezt a pár éjszakát mellettem töltöd! -fakadt ki teljesen ami eléggé meglepett.

-S-Sajnálom ha így értetted én... én nem azért borultam ki mert melletted kell aludnom, vagyis részben igen de nem ezért hanem mert...

-Mert? -kérdezte kíváncsian.

-Mert mindig csinálsz valami olyat, ami félreérthető és egyben zavarba hoz! -mondtam ki őszintén de nem mertem rád nézni mert ismételten éreztem, hogy melegebb lett a szobában.

-Én ezt eddig nem vettem észre én csak őszinte vagyok és mindig elmondom a véleményem mindenről! -mondta teljesen ártatlan tekintettel mire megforgattam szemeimet.

-Jungkook nekem ez kényelmetlen! -mondtam miközben ujjaimat piszkáltam. Hallottam, hogy Kook leteszi az asztalra a kávéspoharat majd kezeimért nyúlt amit nagy szemekkel nézek végig.

-Taehyung már elmondtam és szerintem éreztettem is párszor, hogy tetszel nekem! Szeretek veled lenni!Szeretem ha mellettem vagy! Szeretem a hangod, a nevetésed, a mosolyod, az illatod, a bőröd selymességét, az aranyos természeted és, hogy ki tudsz állni magadért! Imádom a hajad puhaságát és a gyönyörű arcodat és, hogy még reggel ébredés után is szép vagy, nincs szükséged sminkre! Soroljam még? Ne érezd magad kényelmetlenül mert semmi okod rá!

Kitágult szemekkel hallgattam végig a kis monológját közben pedig a szívem hevesen vert mellkasomban. Még soha nem mondott nekem senki ilyeneket...

Miután eltelt pár másodperc és még akkor sem mondtam semmit csak a padlót bámultam megéreztem egy kezet az arcomon. Felnéztem Jungkook szemeibe ami lehet nem volt jó ötlet ugyanis olyan érzés keletkezett köztünk mintha csak mi lennénk a világon...

-Hagyok neked időt hogy ezt feldolgozd csak szerettemvolna ha ezt tudod! -kezeit elvette arcomról és kezeimet is elengedte.-Gyere menjünk nézzünk szét mi is a környéken! Velem jössz?

-P-Persze!-bólintottam majd még mindig beszeppenten mentem Jungkook után.
____________________________
By:-D