Hallgass a szívedre|Vkook|

14.rész

JUNGKOOK SZEMSZÖG:

- Tegnap azt mondtad mára terveztél valami programot velem!- mondta vigyorogva.

Ez az, tegnap kicsit valóban túlzásba vittem, de itt az én alkalmam, hogy lenyűgözhessem TaeTae szívét!

-Nem messze innen van egy falu ahol nagyon nyugodt a környezet és még egy játszótér is van egy tóval körülvéve. Remek hely nem? – mondtam lelkesen.

Szerintem ez egy tökéletes randevúhely, bár ezt a randi kifejezést egyelőre csak a fejemben fogom kimondani, majd ha már ő is ad nekem jeleket, akkor, elhívom egy szóban is kimondottra.

-Ez mind szép és jó, de, hogy fogunk mi oda eljutni?- húzta fel egyik gyönyörű szemöldökét.

-Járatos busszal- vigyorodtam el.

-Akkor hát készülődjünk. - mondta én pedig elkezdtem a szobába különböző pontjaira járkálni, hogy összeszedjek néhány holmit.

-Noos, azt javaslom, vigyünk táskát, ha esetleg kicsit hűvösebbre fordulna, az idő legyen, mint felkapnunk. Hm, ételnek beugorhatnánk egy boltba nem? Semmi olyan alapanyag, nincsen, amiből finomságot tudnánk készíteni. - nem tagadom, eléggé felpörögtem. –Tae – szólítottam meg majd felé fordultam egy gyengéd mosollyal az ajkaimon. – Köszönöm, finom volt a reggeli.

Kisebb pírral az arcán fordult el tőlem és pakolta tovább a kistáskájában.

-És, mikor érünk majd vissza?

-Ne aggódj vacsira visszaérünk. És még képeket is kell csinálnom a napról is szóval kicsit korábban, mint terveztem volna. – sóhajtottam fel.

-Most a lényeg, hogy jó kedvünk legyen nem? Hogy egy jó napot együtt töltsünk el, ez nem fog menni, ha ilyen fancsali képet vágsz. –bökött mellkason, mire keze után nyúltam és közelebb vontam magamhoz.

-Ejha de magabiztos lett valaki. – néztem csillogó barna szemeibe, Istenem, de dobog a szívem...

-Khmm, nos, igyekezz, gondolom még egy buszt is el kell érnünk. – húzta ki magát a rabságomból. De igaza van iparkodnunk, kell, azért nem ötpercenként jár ki oda a busz.

***

-Azta, de jó, hely!- szólalt meg Taehyung amikor oda értünk a kicsinek nem mondható játszótérre.

Jó idő lévén a falu lakosai a tónál pecáztak, néhány gyerek pedig játszott. Mi egy kicsit a zajtól távolabbi füves részre telepedtünk le. A hoteltől kölcsönkért plédet leterítettem, hogy azért mégse a fűn üljünk. Kipakoltuk a táskáinkból az édességet és gyümölcsöket, amiket a boltban vásároltunk és az italokat. Nem sok mindent vettünk, de pont elegendő a jó hangulathoz. Nem egyből eredt meg a szánk beszélgetést generálva, de sikerült mindkettőnknek egy idő után feloldódnia.

-És képzeld, amikor Yeontan még nagyon kicsi volt mindig olyan gyorsan szedte az aprócska lábait, hogy utolérjen, hogy minden ötödik lépésénél megbotlott. – nevetett jóízűen én pedig vele együtt.

-Hihetettlen vagy! Komolyan képes voltál hat hónapig előtte tanulni a kutyákról. – ráztam meg a kobakom.

-Persze a legjobbat akartam neki.

-A legjobbat is kapta meg, ne aggódj!- néztem a szemibe, mire ő is azt tette így maradtunk egy darabig. Csak a háttér zajt hallgattuk.

-Oh, Jungkook egy katica!- mutatott a hajamra.

-Mi? Hol? Szedd, lekérlek. - néztem zavarodottan, nem csípem, ha a bogarak rám akaszkodnak.

Tae elkezdett közelebb hajolni, hogy segítsen leszedni rólam én pedig csukott szemekkel vártam a csodát, hogy lekerüljön rólam az-az izé. Csak vártam és vártam, majd megéreztem, hogy a kedvesem hozzáér a hajamhoz, illata pedig bekúszott az orromba, kénytelen voltam kinyitni a szemeimet, már csak azért is, hogy közelről megcsodáljam ezt az angyalt, kitudja mikor lesz rá megint alkalmam.

Amikor kinyíltak a szemeim elsőként mellkasát láttam meg majd arca az én arcomhoz került egyvonalban.

-Tőle féltél?- kérdezte mosolyogva mire megláttam elém emelet kezét, amin a piros kis bogár volt. Nyelnem kellett egyet, és nem azért mert az a kis bogár az előbb még rajtam volt, hanem mert Tea ajkai épp, hogy csak egy pár milliméterre vannak az enyéimtől.

Ha nem megy, távolabb nem fogok már sokáig uralkodni magamon. Nem akarom tönkretenni ezt a csodás pillantott, ezt a csodálatos napot!

-Taehyung...

______________________

~CS