Hallgass a szívedre|Vkook|

2.rész

TAEHYUNG SZEMSZÖGE:

Reggel korábban ébredtem, mint kellett volna ugyanis olyan meleg volt a szobámba, hogy éjszaka alig tudtam elaludni. Többször fel is keltem de most nem láttam sok értelmét vissza aludni erre a 20 percre. Már előre kikapcsoltam a telefonomon az ébresztőt, hogy már ne szóljon. Kiszálltam az ágyból és a fürdőbe csoszogtam ahol a kedvenc arckrémemmel bekentem az arcom mint minden reggel. Szeretem ha puha a bőröm és ápolt!
Mikor ezzel végeztem vissza mentem a szobámba ahol a tegnap előkészített ruháimat kezdtem felvenni. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, majd a konyhába mentem ahol csináltam egy gyors kis reggelit meg főztem magamnak teát is. Mikor elindultam megnéztem a telefonomon, hogy hány óra de még volt egy csomó idő, így úgy döntöttem, hogy nem a legközelebbi buszmegállóba megyek hanem egy megállónál feljebb, mivel nem akartam sokáig ácsorogni.

Ma is a színdarabot fogjuk próbálni aminek a címe a "A fekete hattyú szerelme..."
Szerintem nagyon szép darab és nagyon örülök, hogy én vagyok a főszereplője! Mikor megkaptam a szerepet elsírtam magam és az egyik legjobb barátom vigasztalt aznap, aki szintén szerepet kapott a darabban.

Útközben szokás szerint zenét hallgattam, majd mikor oda értem megláttam egy fekete hajú fiút aki szinte a buszt várta de nem fordítottam neki nagyobb figyelmet. Két perc múlva jött is a busz, amire az idegen fiú előre engedett ezért a megszokott mozdulattal felmutattam a buszsofőrnek a bérletem, majd a helyemre ültem. Szeretek buszozni mert olyankor mindig elbambulok és nyugodtnak érzem magam.

15 perc múlva felálltam és az ajtóhoz sétáltam ahol megnyomtam a leszállás jelzőt. Érdekes volt, hogy a fekete hajú fiú is ott szállt le ahol én mert még egyszer sem láttam errefelé. Már messziről megláttam főnökömet, aki mikor észrevett heves integetésbe kezdett ami megmosolyogtatott.

-Szia Taehyung!-pacsiztunk le -Hogy telik a reggel?  -mosolygott rám kedvesen közben vállamra tette egyik kezét.

-Hát egész jól eddig már várom a próbát! Amúgy nem láttad, Wonho megérkezett már?

-Igen megérkezett bent van a többiekkel de szeretném ha már most mennél te is mert nagyon nagy a káosz bent! -mondta idegesen mire bólintottam és szó nélkül indultam a hatalmas épület felé. Bent az öltözőhöz siettem, ahol a ruhám már elő volt készítve így mikor az egyik sminkes lány oda jött hozzám segített felöltözni. Mikor készen voltam elindultam a próbaterem felé, ahol a hatalmas színpad is állt. Mindenki köszönt és néhányan meg is öleltek. Ezért imádok ide jönni, mert mindenki jóban van mindenkivel és nincs nézeteltérés senki között.

-Szia TaeTae kezdhetjük? -jött oda az egyik táncos.

-Már most a tánccal kezdjük? -kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. Na igen a tánc az egyik dolog az életemben amit utálok. Egyszerűen nem tudok táncolni pedig a főnököm már több tánctanárt is hívott de egyik sem tudott tanítani semmit és mindenki azt mondta, hogy nincs ritmus érzékem. Nem is értem, hogy akkor miért kaptam én a főszerepet de a főnököm szerint én vagyok a legtehetségesebb és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy sikerüljön ez a tánc! Na meg én is elég elszánt vagyok ezen a téren.

-Igen mivel ezzel van a legtöbb gond még a háttértáncosoknak is gyakorolniuk kell, az éneklés pedig mindenkinek nagyon szépen megy csak a szöveget még nem mindenki tudja! Ezért először foglalkozzunk ezzel! MINDENKI A HELYÉRE! -kiabálta el magát és én is tettem amit mondott. Mindenki beállt a helyére és mikor elindult a zene elkezdtük a táncot. Az eleje már nagyszerűen megy még nekem is, de a közepén még van mit csiszolni de az is kezd javulni. Aztán most jövök én az ugrással. Nagy levegőt veszek majd a begyakorolt mozdulatokkal elrugaszkodtam a talajtól de ismét az a szúró görcsös fájdalom hasított végig a gerincemen. Ismét egy fájdalmas nyögés kíséretében érkeztem a földre és annyira fájt, hogy ne bírtam megmozdulni és a könnyeim is utat törtek maguknak. Mindenki hozzám sietett és nehezen hasra fordítottak. Ekkor megláttam Wonhot is, aki aggódva simított az arcomra és a hátamat kezdte masszírozni. Meghallottam a főnököm hangját is,hogy valami gyógyszerről beszél. Ekkor pedig megjelent mellettem Rosé és a kezembe adta a gyógyszert amit rögtön a számba vettem és egy levés vízzel lenyeltem.

-Bolond vagy? -hallottam meg egy ismeretlen erőteljes hangot de nem tudtam felé nézni mivel a hátam még mindig fájt. -Ha tovább csinálod még jobban fog fájni neki! -éreztem, hogy Wonho kezei eltűnnek és helyette egy sokkal nagyobb kéz veszi át a munkát és be kell hogy valljam sokkal jobban csinálta. -Ha a görccsel megegyezően masszírozod csak ártasz vele! -mondta most már közel hajolva hozzám de szavait még mindig a barátomnak intézte.
Wonho idegesen felhorkant majd el is ment. Mivel a fájdalom kezdett elmúlni összeszorított szemeimet lassan kinyitottam.

-Elég lesz! -mondtam mostmár normális hangon és mikor a mögöttem lévő eltávolodott tőlem én is felülte, majd az ismeretlen fiú felé fordultam. Először nem ismertem fel de amikor jobban szemügyre vettem arcát eszembe jutott, hogy a buszmegállóban is ugyan ezt a fiút láttam. Szóval ezért volt fura, hogy ő is ott szállt le ahol én. Ide tartott!

-Taehyung, ő itt Jeongguk! Mostantól ő fog neked külön órákat tartani a táncot tekintve! -mondta lelkesen a főnököm, mire alig láthatóan megforgattam a szemeimet. Egy újabb tánctanár...

-Szia Jeon Jeongguk vagyok! -mutatkozott be és mosolyogva nyújtotta felém a kezét.

-Üdv. Kim Taehyung vagyok! -mondtam egyhangúan mire a mosolya csak még nagyobb lett. Nem tetszik nekem ez a srác! -Remélem sikerül együtt dolgoznunk! -mondtam és egy kis mosolyt azért én is megejtettem. Nagy nehezen felálltam majd a főnököm felé fordultam.

-Taehyung a mai próba számodra véget ért! Menj haza és pihenj egy kicsit meg ha Jeongguknak nincs semmi dolga elmehettek megbeszélni az időpontokat is!

-Ez egy jó ötlet! Elintézek egy telefont és akkor szabad vagyok! -mondta az fekete hajú, mire idegesen felsóhajtottam majd az öltözőbe trappoltam ahol átöltöztem az én ruháimba.
Vissza mentem ahol Jungkook már egyedül volt.

-Mehetünk? Arra gondoltam, hogy egy kávézó tökéletes lesz az időpontok egyeztetésére! -mondta elszántan majd óvatosan a hátamra tette a kezét és elindultunk a kijárat felé. Kissé feszengve éreztem magam mert nem nagyon vagyok hozzá szokva az érintésekhez. Még barátnőm sem volt soha de, hogy most egy idegen férfi ér hozzám kicsit zavarba hoz.

-Rendben! Ugye nem baj ha Jungkooknak szólítalak? -kérdeztem rá kicsit félve.

-Dehogy! Épp mondani is akartam! -mondta egy félmosoly kíséretében amitől majdnem elhánytam magam. Nem szeretem az ilyen embereket, ez a srác meg nagyon rámenősnek tűnik! De muszáj lesz együtt dolgoznom
Vele ha valóra akarom váltani az álmom.

By: -D😘