Hallgass a szívedre|Vkook|

1.rész

JUNGKOOK SZEMSZÖG:

Ahh egy újabb napsütéses meleg nap amikor is az ébresztőm hangjára kell, hogy keljek. Kikelve az ágyból neki indultam a fürdőnek, hogy elsőnek ott végezhessem el a reggeli rutinomat majd szépen sorjában haladjak tovább a megszokott napirendem szerint. Kimászva a fűrdőből egyből a konyhába vettem az irányt és egy kapszulát bele dobva a kávé gépbe indultam meg az emeletre, hogy felöltözhessek.
-Hmm.. egész jól festek, mondjuk nem csoda..-gondoltam magamban.
Mostmár felöltözve siettem vissza le a konyhába, hogy megigyam a kávém és mellé még egyek valamit reggeli gyanánt.
Mindezt elintézve siettem ki, hogy le ne késsem le a buszt mégha az majdnem a házammal is van szembe.
Kilépve a házból, elindultam a közeli buszmegálló felé. Már nagyon várom a táncórát mert a csapatomnak nemsokára fellépése lesz és arra kell felkészítenem őket. Odaérve megláttam a padon ülni egy világosbarna hajú fiút, aki épp a telefonját bújta fülhallgatói pedig fülében voltak. Vékony lábait egy fehér nadrág takarta, felsőtestét pedig egy laza fehér póló. Még sosem láttam őt errefelé és egyáltalán nem volt ismerős. A távolból láttam, hogy jön a busz ezért egy pillanatra levettem szemeimet az ismeretlen fiúról de mikor szemem sarkából láttam, hogy ő is feláll muszáj volt megnéznem az arcát is. Ez a fiú gyönyörű! Teljesen lesokkolódtam és csak őt tudtam nézni. Mikor megállt a busz felszállt rá, én pedig követtem őt! Fel mutattam a bérletemet és a fiú után mentem és mögötte foglaltam helyet. Tudni akarom, hogy ki ő és, hogy hova tart! Nem szálltam le az én megállómnál hanem ott akartam leszállni ahol Ő.
-A Fantázia színház következik!-jelentette be a női hang a bemondóba. Az előttem ülő fiú pedig felállt és megnyomta leszállás jelzőt.
Próbáltam nem feltűnő lenni ami szerencsére sikerült is! Még mentünk pár percet teljesen addig, míg a busz meg nem állt pár méterrel a színház előtt. Az ismeretlen gyönyörű fiú pedig egyből a színház bejárata felé vette az irányt ami előtt egy idősebb férfi állt. A férfi és a csoda egy felső-alsó pacsival üdvözölték egymást, majd még mutogatott pár dolgot a fiúnak majd a fiatalabb tovább is ment mégpedig be a színházi falak közzé, a férfi pedig egy megkönnyebbült sóhajt engedett ki amit én még méterekről is fel tudtam ismerni.
Már indultam volna tovább utamra - hiszen be nem követhetem hiszen az már gyanús lenne - de ekkor meghallottam a nevem.

-Jeon Jeongguk?-ezzel pedig egyből a férfi felé fordultam. -Tényleg maga az?-jött közelebb.

-Ami azt illeti igen! Miben segíthetek?

- Keresni is akartam a napokban, örülök, hogy össze futottunk, lenne önhöz egy fontos kérésem.-nézett rám és kezét át dobta vállaimon.

-Mégis mi lenne az?-kérdeztem.

-Be tudna jönni az irodámba? Tudja nem a legnyugodtabb itt megbeszélni.

-Legyen.

*************

Az irodában ülve kortyolgatom a teát amit az úr adott ő pedig velem szemben helyezkedik el a kanapén.

-Park Dzsinhi vagyok! A színház főnöke. Mostanában elkezdtünk egy darabon dolgozni és hát a darabban a színészek táncolnak és énekelnek is. Viszont a táncban van egy kisebb elakadásunk, ebben kérném a te segítségedet.

-Az enyémet?-néztem nagy szemekkel.

-Igen. A tánc egyik részében vannak olyan mozdulatok amelyben a főszereplőnek úgy kell ugorni, hogy azt a hatást keltse mint hátulról-nem is tudom, hogy mondjam..-mintha lelőnék mikor a levegőbe ugrik és a földre érve fordul majd leül a talajra. Viszont a főszereplőnk ennél a mozdulatnál mindig össze esik a mozdulat miatt az orvosok szerint nem is csinálhatná mivel ilyenkor a háta illetve a csípője egy idegszálba futva összegörcsölődik.-mondta le hangoltan. -Viszont a fiú nagyon makacs és nem bírjuk rá venni, hogy oda kitaláljunk más mozdulatot, a tánctanár pedig nem vállalja azért a felelősséget ha bármi baja lenne emiatt.

-Ohhh megértem. És lenne még más is.. vagy?

-Ami azt illeti igen. A fiú nem a legjobb táncban és az egész táncot újra kéne venned vele. Természetesen jól megfizetnélek érte.-hadarta el a végét.

-Hmm rendben van, szerintem fogok tudni neki helyet szorítani a napjaimban.-mondtam megmosolyogva igyekezetét-ez a férfi mindent megtesz a színészeiért-, kezet ráztunk viszont mielőtt folytathattuk volna a beszélgetést a további információkról egy lány rontott be az ajtón.

-Mr. Park Taehyung megint rosszul van!-mondta rémült hangon a szőke haju lány.

-Hogy mi??-ugrott fel a szólított majd oda rohant asztalához és az egyik fiókból kivett egy levél gyógyszert majd elindult az ajtó felé, én pedig követtem.

********************
A színpadhoz érve Mr. Park elkiáltotta magát, hogy itt a gyógyszer majd az előbbi lány kikapva kezéből sietett a földön lévő fiúhoz.-Ez a fiú...Őt láttam nemrég. Őt kellene segítenem?-Viszont hamar kizökkent a kezdetleges sokkból, mivel a fiú mellett-aki név szerint Taehyung mint az előbb megtudtam-guggolt egy másik fiú is aki masszírozta a görcsös pontot viszont nem a jó irányba...Bolond ez?
Taehyung a gyógyszert gyorsan bevette én pedig mint akin bekapcsoltak valamit rohantam oda hozzá és löktek el mellőle a fiút.
-Bolond vagy?-kérdeztem a hangomat megemelve. -Ha tovább csinálod még jobban fog fájni neki!-ezzel pedig helyét átvéve kezdtem el a pontot masszírozni, most már a jó irányba. -Ha a göccsel megegyezőleg masszírozod csak ártasz vele!-tekintettem a fiatal fiúra aki igencsak mérgesen pillantott rám.

-Ch...-ennyit mondott majd sértődötten távozott köreinkből.

-Elég lesz...-szólalt meg a világosbarna hajú majd ülésbe tornázta magát, így pedig volt alkalmam megcsodálni arca gyönyörűségét.

-Taehyung, ő itt Jeongguk! Mostantól ő fog neked külön órákat tartani a táncot tekintve.-mondta a főnök.

-Szia, Jeon Jeongguk vagyok!-nyújtottam felé a kezem és egy mosolyt varázsoltam ajkamra.

-Üdv. Kim Taehyung vagyok!-fogta meg ő is kezem, viszont mosolyt nem igazán kaptam, sebaj majd megbarátkozunk -Remélem sikerül együtt dolgoznunk.-hajtotta le fejét és csak neeemm? Jól láttam azt a kis apró görbületet a szája sarkában?

By:~Cs
Remélem tetszett nektek az első rész💜