Yu-Gi-Oh Arc-V - Az ötödik Dimenzió

14. Kör - Shark.

Felsőbbrendű Dimenzió, Heartland; A támadás napja:

Gyönyörű, nyári nap volt. A sugarak mindent mosolyra bírtak és a város még a megszokottnál is nyugodtabb volt. Nem zajlott semmilyen ünnep, semmilyen kisebb rendezvény, csupán egy békés hétköznap, melynek délutánját egy kis shopping aranyozta be.
-Olyan kedves vagy bátyó, hogy elkísérsz bennünket. –mondta önfeledten Rio, ahogy új, fehér ruhájában pörgött a tér közepén.
-Úgyis kellett egy málhás szamár, nem igaz? –válaszolta Ryoga, ahogyan a temérdek ruhásszatyrot igazította magán.
-Attól még más nem jött el, mester. –mosolygott Natasa.
-Ezek után nem engedek több pihenőnapot Natasa-chan. Úgyis gyakorolnod kell a bajnokságra.
-Persze, mert a nagy Shark tanítványa úgysem veszíthet. –nevetett Rio.
-Ugyan... -Shark zavarba jött. –már rég nem használom ezt a nevet, nem is kell, hogy így ismerjék meg Natasát se.
-Mindenesetre, igyekezni fogok!
-Helyes! –mosolygott Ryoga.
Ekkor mintha a föld remegett volna. Mindenki pánikba esett a téren, senki nem tudta mi történik. A következő pillanatban Heartland Torony tetejét egy lövedék találta el. A tetején lévő hatalmas szív lassan a föld felé zuhant, egyenesen a társaságra.
-Vigyázzatok! –szólalt meg egy hang, majd minden elsötétült. Mire Shark magához tért, mindent porfelhő borított. Az eget füst kezdte borítani és mindenhol az életükért szaladó emberek voltak. A fiú körülnézett és azt látta, ahogy Natasa mellette fekszik, a bal szemét a szív egyik törmeléke zúzta be és állt ki belőle. A lány vérbe fagyva remegett, miként a döbbenete blokkolta a kínzó fájdalmat az agyához. A két fiatalt felsegítették a hatóságiak és sietősen rángatták őket el a helyszínről. Ryoga csak ekkor nézett rá a Heartland Torony szívére, mely alatt húgát látta meg. Kamishiro Riot a hatalmas szobor összenyomta. A lány utolsó mozdulatával lökte félre testvérét és barátnőjét a biztos haláltól.
-ÁÁÁ!!! –Hallatta fájdalmas üvöltését Heartland cápája, ahogy teste minden izmát megfeszítette. Nem próbált ellenállni a segítségnek, vagy visszarohanni húga maradványaihoz, csak ordított. Olyan kínzó hangot adott ki, melybe azok is beleremegtek, akik csak a visszhangjára figyeltek fel.

Shark egy kis csapattal húzódott meg a metró alagutakban, míg odafönt a csapatok éppen a poklot festették fel a járdákra. A fiú már nem ordított, alig adott ki hangot.
-Rio... Rio... Rio... -ismételte Ryoga magában. Miután lecsendesedtek a harcok és a városból semmi nem maradt, az ellenállók lassan kimerészkedtek az új felszínre, ahol gyorsan berendezték a bázisaikat, melyre sosem találnak rá a fúziósok. Sharkot is egy ilyenbe szállították. Bár támaszkodva és továbbra is húgát idézve, de a saját lábán jutott el az ispotályokba. Itt Natasa már bekötött szemmel fogadta mesterét, aki nem reagált rá. Rauru, a lány barátja is ott volt, és kötelességüknek érezték, hogy helyet biztosítsanak a hajdani legendának, Heartland rettegett cápájának. Így a legjobb állapotú épület pincéjében helyezték el a fiút. Ezek után Natasa napjai azzal teltek, hogy otthonos környezetet varázsoljon a mesterének.

Ma:

-Miután megszereztük a képet Rioról és letettük elé, azóta nem mozdult. –mondta Rauru.
-Ez borzalmas. –mondta Asuka, aki a könnyeivel harcolt éppen.
-Shark... -elmélkedett Aoi. –Milyen fenyegető becenév és mégis így látni ezt az embert, megannyi kérdést vet fel.
-Ha jól lenne! –szólalt fel Natasa. –Ha a mesterem rendben lenne, egy pillanat alatt eltakarítaná innen az Akadémiát! Senki sem erősebb nála, senki! -Rauru átkarolta a lányt.
-Ha jól lenne... -folytatta. –De ez nem így működik. Ez egy háború, ahol emberek halnak meg, ahol mindenki az életéért küzd és a vereségre csak egy esélyed van. Ez nem egy... bajnokság...
-De akkor is ő a legerősebb! –rivallt rá kedvese.
-A háború... -szólt bele Asuka. –talán nem való mindenkinek. –Natasa ekkor elsírta magát és kirohant.
-Ne vegyétek zokon... -mondta Rauru, ahogy a lány után indult. –Minden nap reménykedik benne, hogy egyszer a hatalmas Shark felkel abból a fotelből és mindannyiunkat megment... De sajnos a REMÉNY, már nincs velünk. -azzal Natasa után sietett.
-Szerintem hagyjuk itt... -mondta Aoi. –nem tudunk mit tenni, csak küzdeni azért, hogy más ne kerüljön ilyen állapotba. –Asuka Ryoga vállára tette a kezét.
-Ébredj fel hamar! Sokan várnak rád itt is...