Yu-Gi-Oh Arc-V - Az ötödik Dimenzió

7. Kör - Aoitori Matsuki

Csecsemősírás. Az éj közepén elég megszokott hang, még egy friss szülőpárnak is.
-Drágám... -szólalt meg félálmában az anyuka.
-Igen szívem? –jött a válasz az ágy másik oldaláról.
-Nézd meg kérlek mi van. Alig fél órája kapott enni.
-Rendben... Megnézem. –kelt fel az ágyból az apuka és a túlsó szobába vette az irányt, ahol a sírás egyáltalán nem csitult. A kisbaba hátára fekve csupán egyetlen pontra koncentrált a szoba sarkában és afelé sírt. Még apja belépésére se figyelt.
-Jajj kisfiam, mi történt? –vette vállához a férfi gyermekét. A fiú abbahagyta a sírást, de szemével, továbbra is a szoba sarkát kereste. –Biztos csak rosszat álmodtál. –Kis babusgatás után a gyermek elaludt és az apa is mehetett vissza szerelme mellé. Az éjszaka maradéka nyugodtan telt, egészen reggelig. A család együtt reggelizett. Anyuka a kicsit foglalta le, míg el nem fogyasztotta a szendvicsét, apuka hasonlóan. A vezetékes telefon csörögni kezdett és a kicsi felsírt.
-Felveszem. –mondta az apa, majd felállt az asztaltól és a kagylóhoz ment. –Haló, Matsuki lakás... Igen... Jézusom... Rendben... Köszönöm... Azonnal... Viszonthallásra. –Letette. –Drágám, a kórháztól hívtak.
-Jaj mi történt? –kérdezte az anyuka aggódva.
-Édesanyád, az éjjel elhunyt... Nagyon sajnálom. –odament és megölelte feleségét.
-Ne... Ezt nem akarom elhinni. –a nő arcán patakokba folytak le a könnyek. –Még nem is láthatta az unokáját... Csak remélni tudom, hogy leszek olyan jó anya, mint ő volt.
-Én biztos vagyok benne. -
A kisgyermek fel sem fogta mi történik körülötte, csak csodálkozó arccal figyelte szüleit, amint egymás karjai közt szomorkodnak. Az anya visszafordult fiához és közel hajolt hozzá.
-Aoitori. Drága gyermekem. Szeretlek. –és Aoi megkapta az anyai mosolyt, amire minden kisgyerek boldog lesz, bármi is történjen. De Aoi nem mosolygott, csak üres szemekkel nézett anyján túl a sarokba...

-A fiam nem mosolyog. Soha... Mindig látom, hogy elvan, jól érzi magát, de a három év alatt egyszer sem láttam őszintén mosolyogni. –mondta az aggódó anyuka a gyermektanácsadónak. A kis Aoitori a szőnyegen játszott, építőkockákkal.
-Az érzelmek egy nagyon furcsa, de mégis természetes módjai az információfeldolgozásnak. Érik otthon a fiút olyan ingerek otthon, ami miatt nem érzi biztonságban magát? –válaszolt a tanácsadó.
-Ó nem. Mi az apjával nagyon odaadó szülei vagyunk a gyermeknek. Higgye el, anyám halála óta megpróbálok a világ legjobb édesanyja lenni, de nem tudom. Mindig olyan kis semmilyen szegény minden reakciója és rendszeresen sír fel éjjel, már csecsemő kora óta.
-Rossz álmok. Egyes gyermekeknél a szülési trauma elég sokáig megmarad, talán ez lehet az ok.
-Nem hiszem doktornő...
-Miért? –a doktornő előre hajolt és feszültebben kezdett figyelni.
-Amióta tud beszélni és azzal megértetni magát... Elmondja, mi zavarja.
-És mit mond?
-Azt állítja, emberek figyelik, mindig a sarokból nézik, ahogy alszik, és néha beszélnek hozzá.
-Emberek? Az nem mondja meg, miket mondanak?
-Nem... Mit jelenthet ez?
-Hát a korát tekintve a fiúnak lehet az élénk fantáziája, de én másra gyanakszom... Szellemek.
-Szellemek? –kapta fel a fejét a kis Aoi.
-Nincs semmi baj szívem. –vette ölbe anyja a gyermekét.
-Kutatások szerint a gyermekek három éves korukig megtartják az úgynevezett látó képességüket, ami a túlvilági dolgok észrevételét segítni. Például, hogy lássák a szellemeket. De ez a képesség elveszik idővel a legtöbb embernél és van, akinél gyakorlással megtartható vagy visszaszerezhető.
-Azt mondja, a fiam látja a szellemeket?
-Ezek alapján több mint valószínű, de arra, hogy beszélnek hozzá és figyelik, arra nem tudok magyarázatot adni.
-És, ha ez igaz, veszélyes lehet Aoitorira nézve? –kérdezte az anya aggódva.
-Nyugodjon meg. Egy szellemnek legtöbb esetben nincs befolyása a mi életsíkunkra és nem hiszem, hogy egy gyermek bárhogy feldühíthetett volna egyet... Történt tragédia a családjában a közelmúltban?
-Hát... Tegnap Aoi elveszítette a másik nagyanyját is. Szóval most a férjem elég rosszul érzi magát, de a tragédia előtt már elkezdődtek a kicsi rémálmai, ezért jöttem ide.
-Mindenesetre a szellemek különös lények és számtalan fajtájuk létezik. Vannak, akik segíteni akarnak nekünk, vannak, akik megkeseríteni az életünket vagy rosszabb, és vannak, akik figyelmeztetni akarnak minket egy szörnyűségre...