Yu-Gi-Oh Arc-V - Az ötödik Dimenzió

3. Kör - Legendák

Az iskola csengője megszólalt, bár inkább hasonlított egy harangra, mint csengőre. Aoitori, a végzős diák búsan hagyta el a gimnáziumot egy papírdarabot szorongatva kezében és a következő gondolatokkal elméjében: Lehet csak képzeltem az egészet? Hisz olyan valóságosnak tűnt az egész. Nem lehetett az elmém játéka. Hiszen éreztem... mindent. –ahogy a gimnázium kapujához ért a kerítés mellett kukába vágta is a lapot, gondolván így könnyebb lesz. Ahogy ment tovább a fiú néhány lépést a tekintete elhagyta a talajt, és amit maga előtt látott nem akart elhinni. A szerelme állt vele szembe teljes valójában. Mint egy angyal, úgy ragyogta be a lány tekintete szerelme arcát.
-A...Asuka... -hebegte a fiú. –Ugye tényleg te vagy az?
-Mondtam, hogy visszatérek. –tárta ki a karjait Asuka, majd egy lépéssel később meg is ölelte kedvesét. Majd fél percig csak ölelték egymást. Végül Aoi derekán megfogta a lány kezét és a szemébe nézett.
-El sem hiszem, hogy itt vagy... Hol voltál eddig?
-Volt otthon egy kis dolgom, de mindent megmagyarázok, csak üljünk le valahova.
-Rendben. –azzal a páros keresett egy közeli parkot és a beszélgetés folytatódhatott tovább.
-Szóval két hétig még biztosan maradsz? –kérdezte Matsuki.
-Igen. És remélem, hogy maradhatok addig nálad. Úgy is tanszünet következik és kiveszem a részem a házimunkából, ha kell.
-Csodálatos gondolat... és van egy jó hírem is.
-Micsoda?
-Hamarosan kezdődik egy versenysorozat, olyan, mint amin találkoztunk és te is részt vehetnél rajta. Ha van kedved persze.
-Ó... hát persze. –mosolyodott el Tenjoin. –Majdnem elfelejtettem. –kistáskájához nyúlt.
-Miaz?
-Új paklim van. –nyújtotta.
-Mutasd! –Aoi átvette a paklit.
-Nagyon megtetszett ez az archetípus és amúgy is akartam egy rituális paklit, mint a tied. –Asuka picit elpirult.
-Kiber Angyalok? Sose láttam még ezt a paklit... de ránézésre érdekesnek tűnik. A szörnyek java rituális szörny, tehát a paklid abból áll, hogy eláraszd a mezőt és úgy nyerj. –Aoitori mosolygott és visszaadta a paklit. –Ellentétben az én paklimmal, ami csak két szertartást használ és azok minél hatékonyabb kijátszására épül.
-Csak ilyen rituális paklik vannak?
-Hát van még néhány, de menjünk a boltba... Ott könnyebb mindent elmagyarázni.
-Rendben.

A kártyaboltban nem voltak sokan, néhányan játszottak és néztek más párbajokat az asztalnál. Az eladó pedig egy mappába helyezett új kártyákat. –Sziasztok! –köszönt a páros a bentieknek, akik hasonló módon üdvözölték a társaságot. Aoitori leültette Asukát egy kettes asztalhoz és maga is leült a lánnyal szembe.
-Akkor játszunk egyet? Látni akarom, mire képes az új paklid. –mondta Matsuki.
-Persze, de ha nem gond előbb harapnék valamit... Kicsit megéheztem. –válaszolt Tenjoin.
-Rendben van. Én is éhes vagyok, akkor vigyázz a dolgaimra, elugrok a túloldalon lévő büféhez, hozok valamit.
-Nagyon köszönöm. –mondta a lány, majd áthajolt az asztalon és egy puszit nyomott kedvese arcára. Aoi felállt a székéből és elindult. Mindeközben Asuka előkészítette a pakliját egy hagyományos, asztali párbajhoz, aztán a kivetítőjén megírta a szokásos három óránkénti jelentését. Nagyon belemerült, hogy mindent pontosan leírjon, amit megfigyelt. Ekkor az üzlet ajtaja kinyílt és egy idegen diák lépett be rajta. Magas, vékony termetű fiú volt, sötétbarna szemekkel és élénk szőke hajjal. A fiú diplomatáskáját vállára csapva nézett körül a teremben. Körülvette egy különös, vörös aura, mely elszántságot és határozottságot sugárzott. A srác kis idő múlva elindult Asuka irányába. Letett egy paklit a lánnyal szembe és egy szó nélkül leült.
-Már vissza is... -akarta kérdezni a lány, de torkán akadt, mikor egy ismeretlen mosolyt látott maga előtt.
-Párbajra készültél nem igaz? Harcoljunk, kihívlak. –mondta a fiú meglehetősen érdekes, érces hangján. Asukát valami furcsa érzés fogta el és úgy döntött belemegy a játékban.
-Párbaj.